Pazar nagyjelenetekkel tűzdeli tele három órás filmjét Martin Scorsese, A Wall Street farkasa nem is hagyja egyetlen pillanatra lankadni az események megveszekedett vágtáját. A történet alapjául egy 2007-ben megjelent könyv szolgált, amelyben a 22 hónapos börtönre elítélt korrupt tőzsdeügynök, Jordan Belfort írja meg lefegyverző nyíltsággal saját többszörös milliárdos tündöklését és bukását.
Scorsese mindig is szerette a valós életből vett figurákat, pályája elején mellbevágó realizmussal teremtett velük filmtörténeti súlyú műveket. Aztán kiderült, szereti a nagyoperai teatralitást is, és egy jó ideje a szuperprodukcióiban rendre a teatralitás győzött a hitelesség felett. És most itt van A Wall Street farkasa, amelyben Scorsese a realitás erejét párosította a nagyoperai formátumú jelenetezéssel. Sőt, új hanggal lepett meg.
Mesterien egyesíti a nagyoperát, a realitást és az olykor maró humort. Ettől kapnak új, eredeti színt a már ismert vagy újrahasznosított Scorsese-i eszközök is. A jeleneteket átszínező irónia teszi lehetővé mindenek előtt a Jordan Belfortot alakító Leonardo DiCapriónak, hogy ez egyszer hibátlan, tökéletesen felépített, hiteles karaktert alakítson. Pályája legjobb alakításában karizmatikus és lehengerlő.
A Wall Street farkasa színtiszta amerikai történet. Scorsese az amerikai álom fonákját, a kapzsiság és gengszter tempó elszabadulását kíséri végig, azt a jellegzetes mentalitást, amelynek középpontjában a pénz mindenek feletti uralma áll, és a sok után a még többet harácsolás megszállottsága jelenti az életet. Scorsese néhány frenetikusan megkomponált nagyjelenetben megdöbbentő erővel leképezi ennek a mentalitásnak a természetét. Mindjárt a legelején Matthew McConaughey briliáns show-jelenete vezeti be az ifjú ügynököt a Wall Street saját törvényeibe.
DiCaprio egy olyan fiatalembert alakít, aki becsületes tőzsdeügynökként kezdi, majd a tisztességtelen tőzsdei ügyletek gengsztereként csalással és korrupcióval 26 éves korára többszörös multimilliomos lesz. Egy garázsban felállított néhány asztallal indulva sokszázas ügynöksereget foglalkoztató cég alapítójaként rámenős hazugsággal, erőszakos módszerek segítségével, csalással kiforgatja a kisembereket a keservesen összegyűjtött pénzükből. Mérhetetlen vagyonra tesz szert társaival mindaddig, míg az FBI véget nem vet a mókának.
Scorsese nem sok energiát szentel annak, hogy a néző pontról pontra értse a tőzsdei manipulációkat, a pénzügyi gengszterkedést, ez nem is hiányzik. Egy mesteri megoldással ugyanis a néző pontosan érti a lényeget, maga a filmbeli Jordan Belfort meséli el saját sztoriját az elejétől kezdve, s mindig van egy-egy félmondata, amiből pontosan követhető a törvénytelen módszerek sora. Leonardo DiCaprio alakításában mindvégig ott a drámát bohózatként leleplező humor és irónia.
Mesteri ebben: színészi csúcsteljesítményt épít abból, amit a valóságban utálunk és megvetünk. A munkatársainak tartott beszédeivel a manipuláció nagykönyvbe illő példatárát vezeti elő. Pazar bohózat, ahogy egy tragikusan feszült helyzetben a drogtól szinte már kómában hazajut egy klubból, hogy megakadályozza az azonnali lebukást az FBI-jal történő macska-egér kergetőzésben.
Scorsese minden képzeletet felülmúlóan változatos és látványos őrületet tesz fel a vászonra luxusról, nőkről, drogról. Félszáz meztelen prosti a repülőn, orgiák munkahelyen és jachton, szex és drog mindig és mindenütt, a legkülönbözőbb változatban. A film majdnem mindent megmutat, amit lehet, és amiről eddig azt hittük, hogy nem. Scorsese igyekszik minden határt túllépni a szemérmetlen harácsolás és a szemérmetlen élvezetek megmutatásában, a filmje ebből a szempontból folyamatos határsértés. (A Wall Street farkasa *****)