A most lezáruló 2013-as évet a kormányzat a siker, a gazdasági fordulat esztendejének igyekszik beállítani, egy olyan évnek, amelynek nyomán Magyarország a régió gazdasági motorja lehet, legalábbis a gazdasági növekedés mértékét illetően. Ezt az optimista hangvételt a mérvadó közgazdászok, köztük számosan a konzervatív iskola követői erősen túlzónak tartják. Úgy vélik, hogy mindazokon a területeken, ahol a magyar gazdaság viszonylag jól teljesített, - mindenekelőtt a GDP arányos államháztartási hiány vagy az infláció mértékét illetően - egyrészt unortodox, a piac törvényeit semmibe vevő lépések történtek (rezsicsökkentés), amelyek fenntarthatatlanok. Éppen ezért a kiszámíthatóságot, a stabilitást sem szolgálják, ugyanakkor a közszolgáltató vállalatok egy részét (köztük számos önkormányzati tulajdonút is!) ellehetetleníti. Másrészt egyes állami cégeket (például az MVM Zrt.-t) úgy hoztak privilegizált helyzetbe, hogy különböző jogcímeken a költségvetésből származó pénzekkel támogatják ezeket a társaságokat. Vagyis amit a rezsicsökkentés címén úgymond megnyernek a háztartások, azt, mint adófizetők mintegy visszatörlesztik az állam kasszájába.
Ezúttal is bebizonyosodik, hogy a lakosság számára nyújtott árcsökkentések összességében nem javítják a háztartások pozícióit, csak kevésbé nyomon követhető módon történik a pénzek visszavétele. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az inflációnak az 1 százalékos mérték alá szorítása gazdaságtörténeti szempontból kuriózumnak számít. (De tényleges megtakarítás csak átmenetileg észlelhető a már említett okok miatt. Piaci elemzők egybehangzó prognózisa szerint egy esztendő múlva - a már korántsem egyedülálló - 3 százalék körüli inflációs mértékkel kell majd a gazdaság szereplőinek megbarátkozniuk.)
Az alacsony infláció és a viszonylagos pénzügyi stabilitás - az euró/forint árfolyama nagyobb hullámverések nélkül, csak szép lassan kúszott fel a 300 forintos szint közelébe, és azt is csak ritkán és időlegesen lépte át - kétségtelenül okot adott a kamatcsökkentésre. (Idén az euró átlagos árfolyama 296 forint volt.)
A 2012 augusztusa óta tartó, megszakítás nélküli kamatvágások mértékét ennek ellenére gyakran érte kritika. Az alacsony, az év végére 3 százalékosra csökkent ráta a megtakarításokra ugyan kedvezőtlenül hatott, de az állam kamatkiadásait kétségtelenül mérsékelte. A márciusban hivatalba lépett új MNB-elnök, Matolcsy György a jegybankban is érvényesítette unortodox felfogását, így a korábban legkisebb módosítási mértéket, a 0,25 százalékpontot 0,10 százalékpontra csökkentette. Ezzel a lehetőséggel ugyan még egyszer sem élt a Monetáris Tanács, de a többször alkalmazott 0,20 százalékpontos vágás, már egyes jegybankárok szerint is túlzottnak mondható. Ezért a várakozások szerint jövőre már csak 0,10 százalékos mértékkel fognak élni, amíg valamikor az első negyedév tájékán le nem állnak, talán 2,5 százalék tájékán, hogy kisebb szünetet tartva 2014. őszén ismét kamatemelést éljünk meg. A pénzügyi stabilitás azt követeli meg, hogy a jegybankárok öt-nyolc negyedéves távlatban tekintsenek előre, és ennek figyelembe vételével alakítsák ki a jelen kamatpolitikáját. Ugyancsak fejtörést okoz a jegybanki döntéshozók számára, hogy az inflációs folyamatokat milyen súllyal vegyék figyelembe a kamatdöntéseknél és a piaci folyamatok érzékelhetően növekvő fontossága fényében meddig folytatható az alapkamat csökkentése - írták év végi összefoglalójukban a CIB Bank elemzői. A dilemmát és annak piaci fontosságát természetesen a jegybankárok is jól érzékelik - elég csak Balogh Ádám MNB-alelnök ezzel kapcsolatban elhangzott kommentárjára utalni: "Nehéz annál többet mondani, mint hogy megígérjük: nem fogjuk elszúrni."
Azt a Fidesz-kormányzás első pillanatától érzékelni lehetett, hogy a kormánypárt kommunikációjában kiemelt szerep jut a bankok elleni harcnak. A bankadó bevezetése - különösen annak mértéke miatt - megfelelő eszköznek bizonyult ahhoz, hogy a bankszféra tartósan veszteségessé váljon, és csak néhány pénzintézet - az OTP, a K&H Bank, a Budapest Bank és az UniCredit - számít tartósan nyereségesnek. Így nem csoda, hogy több bank is a magyar piac elhagyását fontolgatja, ezzel is jelezve azt, hogy nincs ínyükre, hogy a folyamatos elvonások miatti likviditásuk folyamatosan romlik, amit a tulajdonosok állandó tőkepótlásával igyekeznek kompenzálni. Azt is nehezen vették tudomásul a pénzintézetek, hogy a bankadót - a korábbi kormányzati ígéretek ellenére - nem felezték le, illetve nem vezették ki, sőt a befizetési kötelezettséget alkotmányozási alaptétellé tették. Az ugyancsak ráfizetéses végtörlesztés után a pénzügyi tranzakciós illeték idei bevezetése újabb nyílt támadás volt a bankszféra ellen. Ráadásul a nemzetgazdasági tárca elszámolta magát, így hát a tranzakciós illetékből befolyó bevételek az esztendő első felében jócskán elmaradtak a költségvetésben előírtaktól. A kormány azonban nem volt rest, és a saját számítási hibáit úgy korrigálta, hogy egy összegben, pótlólag kivetette a hiányzó summát, amelyet a pénzintézeteknek rövid határidővel kellett befizetniük, és biztos ami biztos, a kabinet az illeték kulcsát is megemeltette. (Az már egy furcsa kormányzati reagálás volt, hogy amíg korábban - a bankok közötti versenyre utalva - az akkori nemzetgazdasági miniszter - Matolcsy György kizártnak tartotta, hogy a pénzintézetek a terheiket nem hárítják át az ügyfeleikre, a későbbiek során - egy-egy kipécézett kivételtől eltekintve - a tovább áthárítást hallgatólagosan tudomásul vette a pénzügyi felügyelet, ha ezen a címen a bankok nem egy új díjat, költséget vagy járulékot számítottak fel, hanem egy már régebben bevezettet fejeltek meg.)
A bankellenes hangulatkeltésnek más terepei is voltak. A bankkártya-használatot a POS-terminálok esetén is illetékkötelessé tették, ezzel is leblokkolva a túlzott készpénzhasználat ellen lassan már egy évtizede folyó harcot. A jövőre bevezetendő, havi kétszeri, összesen legfeljebb 150 ezer forintig terjedő készpénzfelvétel ugyancsak a korszerűtlenebb módszert támogatja az elektronikus fizetések ellenében. (Emellett táptalaja lehet az illegális kifizetéseknek, hiszen a készpénzes kifizetések nehezebben kontrollálhatók.)
A GDP arányos államháztartási hiányt a Fidesz-kormánynak sikerült három egymást követő esztendőben három százalék alatt tartania. A CIB szakértői hívták azonban fel a figyelmet arra, hogy a teljes képhez hozzátartozik, a gazdaság finanszírozási képessége szempontjából kedvező folyamatok hátterében olyan szerkezeti jellemzőket találunk, amelyek részben a gazdasági teljesítmény gyengeségére, részben a folyamat fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatokra utalnak.
Kovács Árpád: Javítani kell a versenyképességünket
Az évek óta stabil államháztartási pozíciók is hozzájárultak ahhoz, hogy 2013 őszén megteremtődtek a gazdasági növekedés feltételei. A nemzetközi konjunktúra élénkülése, a belföldi kereslet várható bővülése alapján reális a kormány kétszázalékos növekedési előrejelzése a jövő évre - fejtette ki nem kevés optimizmusról tanúbizonyságot tévő véleményét az MTI-nek Kovács Árpád. A Költségvetési Tanács elnöke úgy látja, hogy idén már a pozitívumok voltak döntő többségben. Ugyanakkor nem mulasztotta el megemlíteni, hogy "reméljük, a pálya tartása kevesebb évközi módosítást kíván majd. Ezek ugyanis még akkor is előnytelenek a költségvetés hitelességére nézve, ha részben technikai jellegűek, illetve a kormány vagyonpolitikai céljai megvalósítását szolgálják." Ehhez az elnök azonban hozzáfűzte, hogy a kitűzött célok feszítettségét jól mutatja, hogy a hiánycél csak tized százalékponttal marad el az Európai Unió előírásaiban még elfogadható szinttől, az adósságmutató javulása pedig mintegy fél százalékpont. A számítottnál lényegesen alacsonyabb infláció vagy a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezetek adósságának a becsültnél nagyobb értéke a vállalt feltételek között a hiánycél tartása, illetve az adósságszabály teljesülése szempontjából kockázatot jelent. Az elnök arról is szólt, hogy a hiánycél teljesülése, az államadósság-szabály érvényesülése ezáltal feltételezi, hogy a költségvetés alapját képező makrogazdasági pálya teljesülésének külső és belső feltételei nem változnak. Megmarad az exportpiacokon a megindult konjunktúra, javul az ország megítélése, erősödik a befektetői bizalom, és az alacsonyabb kamatfelár révén olcsóbbá válik a költségvetés finanszírozása, ellen lehet állni különböző bérnyomásoknak. Hozzátette: "ha messzebbre tekintünk, akkor ahhoz, hogy ne csak 2014-re legyen valóság a környező országokéval hosszú idő után először azonos, kétszázalékos vagy annál is jobb növekedési várakozás, a gazdaság potenciális növekedési adottságainak és versenyképességének erőteljesebb növelésére van szükség".
MSZP: A 2013 a rombolás éve volt
A magunk mögött hagyott évet akár a "mutyik évének" is nevezhetjük - értékelték a szocialisták az idei, főbb gazdasági eseményeket. A "2013 a rombolás éve volt" című sorozatukban utalnak rá, hogy ez a kifejezés nem tükrözi megfelelő súllyal azt, ami a hazai gazdaságot behálózza, a kormányfőtől és legszűkebb politikai holdudvarától (Lázár János, Rogán Antal) eredő, vagyis az állami szintre emelt, maffiamódszereket sem nélkülöző korrupciót - a tisztességes pályázatok, közbeszerzések teljes mellőzését. Maradván mégis a "mutyi" kifejezésnél, idén - korántsem teljes a felsorolás, - több a vállalkozói tulajdont semmibe vevő intézkedés született, amely érintette a dohányboltokat, a szerencsejáték-ipart, a termőföldbérletet, de nem kerülte el a pénztárgépek on-line bekötését sem. Az MSZP ezzel kapcsolatban így fogalmaz: "A pénztárgép-mutyi növelte a trafik- és a földmutyi miatti országos felháborodást. Az Orbán-kormány a pénztárgépek kötelező cseréjével saját üzletfeleit milliárdokhoz juttatja, a kiskereskedőkből és vendéglátósokból viszont újabb pénzeket présel ki. Ugyanakkor a kormányzati inkompetencia miatt a teljes átállás máig nem sikerült." A trafikmutyi óriási felháborodást keltett, ráadásul a jövedéki adóbevétel drasztikus visszaesése miatt még a költségvetés is kevesebb pénzhez jutott, mint egy évvel korábban. "A fideszes dohányboltok nem az ifjúság védelmét szolgálják. Iskolák közvetlen közelében nyíltak trafikok, s kórházak, rendelőintézetek, gyógyszertárak mellett is százával jelentek meg a fideszes mutyiboltok" - írják a szocialisták szakpolitikusai. Ezért is bohózatszámba ment, hogy az eredményei révén nagy megbecsülésnek örvendő Egészségügyi Világszervezet (WHO) Orbán Viktor kormányfőt, mint a dohányzás ellenes intézkedések spiritus rectorát, a nemzeti dohányboltok kialakításban játszott szerepe miatt magas kitüntetésben részesítette, amelyet a WHO főigazgatója adott át Budapesten. A Medián kutatása szerint - idézi az MSZP - az emberek 68 százaléka biztos volt benne, hogy többnyire a Fideszhez kötődő személyek kaptak trafiknyitási jogot. A megkérdezett személyek reálisan látták a helyzetet, hiszen szinte minden trafikkoncessziót a Fideszhez köthető személyek nyertek. 40 ezer család kezéből vették ki ezzel a megélhetést. A trafikmutyi az Orbán-kormány maffiamódszereinek és államilag törvényesített lenyúlásainak szimbólumává vált - mondják a szocialisták.
A Fidesz-kormányra jellemző, hogy a költségvetési fegyelmet igyekszik tartani, ennek azonban ára van, mint például a büdzsé gyakori módosítása, megszorításokkal körítve. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ugyan áprilisban leszögezte: nem kellenek további intézkedések a költségvetési egyensúlyhoz, nincs szükség megszorításra. A miniszter egy hónappal később azonban újabb megszorító csomagot jelentett be. Drágább lett a telefonálás és a pénzfelvétel. A kormány, amely 2010-es hatalomra kerülése óta állandó jelleggel azt hangoztatja, hogy a lakosságot megkíméli a megszorításoktól, idén is megszegte a szavát. Az egykulcsos adó bevezetése miatti bevételkiesést évről évre a legkülönfélébb formákban terheli rá a lakosságra. Az egészségügyi hozzájárulás (eho) címén a kamat- és hozammegtakarításokra kirótt 6 százalékos járulék az adórendszer megcsúfolása, hiszen olyan címen szednek be járulékot, amely után nem jár a befizetőnek ellátás (esetünkben az egészségügyben.) Akinek eho-köteles megtakarítása van, ami után levonják, de egyébként nem fizet társadalombiztosítási járulékot az nem részesülhet ingyenes egészségügyi ellátásban, ami a jogok súlyos csorbításának minősül - állítják a szocialista politikusok.
A kormányzat számára a pénzügyi tranzakciós illeték az a "puffer", amelynek mértékét, ha a költségvetés "rosszul teljesít", gondolkodás nélkül felemelnek, a pénzintézetek számára akár visszamenőleges hatállyal is. A jobboldali politika arra épít, hogy a néhány ezrelékes egyszeri terhet a lakosság kevésbé veszi észre, mintha egyszeri, nagy mértékű adóemelést hajtottak volna végre. Az egyre mélyebbre süllyedő kamatok, a folyamatosan növekvő banki jutalékok, költségek és díjak mellett azonban hosszabb távon már jelentős mértékű különadónak minősülnek, amely már a központi költségvetés számára sem lehet közömbös.
2013 a rombolás éve volt, 2014 viszont a változás éve lesz - ígérik a szocialisták, "a kormányváltás után az MSZP hozzákezd az ország újjáépítéséhez."
