A második világháború tapasztalata szülte meg az egységes, szolidáris Európa gondolatát, amelyet azóta sokszor megkérdőjeleztek ugyan marginális csoportok, de története során a 2013-as esztendőhöz mérhető mélypontot eddig még soha nem kellett megérnie. A legfrissebb Gallup Europe felmérés szerint az Európa-eszme még soha nem volt ennyire népszerűtlen a kontinensen. Napjainkban az Európai Unió polgárainak csupán 30 százaléka vélekedik pozitívan az EU-ról, miközben húsz évvel ezelőtt 70 százalék hitt még az egységes Európában.
Történelmi mélypont ez, amit súlyosbít a jövő májusban sorra kerülő Európai parlamenti választás, a tagországokban egyre nagyobb teret nyerő populista, euroszkeptikus alakulatok térhódítása mellett az agresszív szélsőjobboldali formációk megerősödése. Valós veszéllyel kell szembenéznie az Uniónak az elkövetkező évben, években, sokak szerint története legnagyobb fenyegetésével.
Pesszimista vélekedések szerint a szélsőjobb előretörése annyira látványos és gyors, hogy ha nem történik változás ebben a tendenciában, képes lesz belülről szétrobbantani a 28 európai állam szövetségét.
A szélsőjobb előretörésnek megállítása a májusi EP választás legnagyobb tétje, nem véletlenül fejezték ki aggodalmukat az európai intézmények vezetői is. Az okok nyilvánvalóak. Minden tagországot kisebb-nagyobb mértékben érintett a 2008 őszén kezdődött gazdasági-pénzügyi válság, amelynek elhúzódása, a következtében hozott megszorító intézkedések és szociális instabilitás, életszínvonal csökkenés nemcsak a tagállamok épp regnáló kormányait buktatta sorra meg, hanem az európai intézmények hitelét is megtépázta.
A legtöbb tagállamban megjelentek vagy megerősödtek a tradicionális pártok rovására a nem hagyományos, "unortodox" megoldásokat hirdető szélsőjobb. Nem véletlen, hogy a legerősebb európai szélsőjobb formáció a görög Arany Hajnal a válság által legmélyebben sújtott EU-tagállamban jelent meg.
Mindezt súlyosbította az arab világban és Afganisztánban elhúzódó válság következtében erősödő migrációs hullám. Ennek köszönhetően az egységes Európával egyidőben a sokszínű Európa, a multikulturalizmus is mély válságba került. A szélsőjobb szerint a menekültek befogadása miatt csökkentek a bérek, szűkültek a munkavállalási lehetőségek és romlott a szociális ellátás minősége.
Nemzeti hovatartozástól függetlenül ezért el kell törölni Brüsszel kontrollját a nemzeti költségvetések fölött, le kell mondani az euróról és visszaállítani a nemzeti valutákat és lezárni a további bővítést, megakadályozni a mélyebb integrációt.
A veszély mértékét mutatja, hogy Franciaországban Marine Le Pen alakulata a Nemzeti Front népszerűsége meghaladja már mind a szocialistákét, mind a konzervatívokét, Nagy Britanniában a Nigel Farage vezette Függetlenség Párt, Hollandiában Geert Wilders Szabadság Pártja küldheti a legnagyobb frakciót az Európai parlamentbe. De erősek az euroszkeptikusok és szélsőjobboldali pártok a már említetteken kívül Ausztriában, Svédországban, Dániában, Lengyelországban, Magyarországon is.
Előrejelzések szerint az euroszkeptikusok megszerzik az EP mandátumok egyharmadát. Nem tudnak többséget alkotni, de arányuk elég nagy ahhoz, hogy komoly gondokat okozzon az európai törvényhozásban. Az eddig hagyományosan ellenfélnek számító pártok vagy együttműködnek a jövőben, vagy béna kacsává válik az Európai parlament.
