Jó néhányan hívták a Ratkó-gyerekek testvérei és gyermekei közül, de kérte már férj feleségének és feleség férjének is ezt a műsort, mely az Ünnepeltről és az Ünnepeltnek szól. No meg - természetesen - a Ratkó nemzedékről.
Elsősorban a mindig szép gyermek és ifjúkort és ennek a korosztálynak a kedvenceit idézi fel a humorista. Ebben /koránál fogva is/ nagyon otthon érzi magát. A vállalt feladat legizgalmasabb része, hogy az Ünnepelt életrajzából, életének jellegzetes történeteiből olyan személyre szabott köszöntőt készítsen, ami után a résztvevők azt mondhassák: Művész Úr! Ez nagyszerű és feledhetetlen eleme volt a születésnapi partinak.
A műsor előzménye az ismeretszerzés. Kik és mik voltak a születésnapos kedvencei /Illés, Omega, Metró vagy mások/, történetek, iskolák, sikerek és sok egyéb apróság, melyek részei lesznek a műsornak. Ezeket az információkat a rokonok, barátok küldik el e-mailben a humoristának, majd az írás következik, ami akkor lesz kész, ha az utolsó változatra is azt mondta a meghívó, mehet!
Ezt az ajándék formát azért választják többen is a Ratkó-gyerekek rokonai, barátai közül, mert egy hatvan éves embernek már nagyon nehéz új és különös ajándékot kitalálni. Ez viszont róla szól, csak az övé, és sugárzik belőle a rokonok és a barátok szeretete. S ebben olyan halhatatlan klasszikusok „segítik” Éles Istvánt – mint Hofi Géza, Antal Imre, Rátonyi Róbert, Latinovits Zoltán és még sokan mások… Nem véletlen, hogy Éles - mint elmondta - újévi köszöntője is Hofi Géza hangján szólna – valahogy így - Arany, Drága Szíveim! Pusszantás Mindenkinek!
És BÚÉK! Minden Ratkó-gyereknek!
