A 28 tagú Európai Unió apró lépést tesz további bővítés felé. Január 21-én kezdődnek meg a csatlakozási tárgyalások Szerbiával. Belgrád már régóta várt erre a pillanatra. Brüsszel kezdetben a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való őszinte együttműködést hiányolta Szerbiától, később pedig elvárta az országtól a viszony rendezését Koszovóval. Miután minden feltétel teljesült, elhárult az utolsó akadály is a csatlakozási tárgyalások útjából. Szerbia azt reméli, hogy 2020-ig sikerül lezárni a tárgyalásokat, s ebben az évben az ország az EU tagja lehet.
Görögország sorsa már 2008 óta okoz komoly fejfájást az euróövezet vezetőinek. A költségvetési hiány továbbra is óriási, s amint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyik jelentésében figyelmeztetett, már 2014 második félévében hatalmas lyukak keletkezhetnek a költségvetésben, amelyeket be kell tömködni, ellenkező esetben az euróövezet válságból való kilábalása is lelassulhat. Akadtak ugyanakkor pozitív hírek is Antonisz Szamarasz miniszterelnök számára. Bár 2013 második negyedévére 4,6-os GDP visszaesést jósoltak, ennek mértéke "csak" mínusz négy százalék volt. Szárnyalt a turizmus.
Becslések szerint a 2013-as évben 17 millió külföldi választotta Görögországot nyaralása helyszínéül. Athén olcsósága, valamint az egyiptomi válság miatt még a szokottnál is vonzóbb célponttá vált. A szektorból szakértők szerint körülbelül tíz százalékkal több pénz folyhat be az államkasszába, ami így elérheti a 11 milliárd eurót. Az összbevétel 17 százaléka a turizmusból folyik be.
Görögország azt reméli, hogy 2014-ben visszatérhet a nemzetközi piacokra, megáll a gazdaság zuhanása. Ez azért is nagyon fontos lenne, hiszen 2014. január elsejétől Athén tölti be az EU soros elnöki tisztségét. A vérmes remények egyelőre messzi álomnak tűnnek. Feltételezések szerint ugyanis a munkanélküliség aligha csökken 27 százalék alá. Görögország sorsa és helyzete tehát még minden bizonnyal jövőre is aggodalomra ad okot az egész Európai Unió számára.
Olaszország szintén aggasztó helyzetben van nemcsak a gazdasági nehézségek, az egyre nehezebben kordában tartható államadósság miatt. Igaz, a kormány helyzete stabilabbá vált azután, hogy kivált Silvio Berlusconi pártjából Angelino Alfano, aki szenátoraival biztosítja Enrico Letta kabinetjének működését. Ugyanakkor a Demokrata Párt (PD) új elnöke, Matteo Renzi csak bő egy évig adott türelmi időt a kabinetnek.
Megoldás születhet Szíriáról
Január 22-től rendezik meg a Szíria jövőjét rendezni hivatott Genf 2 konferenciát. A megbeszélések sikere erőteljesen kérdéses. A lázadócsapatok nagy részét az al-Kaida befolyása alá került, s az iszlám szélsőségesek eleve nem hajlandóak olyan megoldást támogatni, amelyet a nemzetközi közösségek dolgoztak ki. Ők a saríán alapuló iszlám államot akarnak létrehozni. A mérsékelt lázadók teljesen háttérbe szorultak. Szintén erőteljesen kérdéses, hogy mennyire őszinték Bassár el-Aszad megbékélésre irányuló szándékai.
Szíriában várhatóan az év közepén tartják meg az elnökválasztást. Erőteljes kételyeink lehetnek annak kapcsán, hogy ez szabad és demokratikus lesz-e. Minden bizonnyal ismét Bassár el-Aszad győz esélyt sem adva esetleges politikai ellenfeleinek. Szíria szempontjából azonban ennél is fontosabb kérdés, a terveknek megfelelően lezárul-e a vegyifegyverek megsemmisítésének folyamata.
Damaszkusz csak kis híján kerülte el az Egyesült Államok által kilátásba helyezett légicsapásokat. Barack Obama elnök azért akarta katonai erővel is figyelmeztetni az országot, mert augusztus 21-én Damaszkusz Gúta nevű körzetében vegyifegyvert vetettek be. Hogy a damaszkuszi rezsim, vagy a lázadók álltak-e a tömegpusztító fegyverek használata mögött, nos, erre az ENSZ szakértői sem találtak közvetlen bizonyítékokat. Közvetetten azonban több jel utalt arra, hogy Bassár el-Aszad rezsimje rendelte el azok bevetését.
Szíria végül elkerülte az amerikai légicsapásokat, miután az Egyesült Államok és Oroszország megállapodott arról, hogy Damaszkusz vegyifegyvereit az ENSZ ellenőrzése alá vonják, s a világszervezet szakértői semmisíthetik meg. A megállapodás azonban számos kérdést vet fel, köztük azt, a szíriai rezsim részletesen beszámol-e tömegpusztító fegyvereinek rejtekhelyeiről.
Ezek megsemmisítését súlyosan hátráltathatja a 2012 márciusa tartó polgárháború. Az áldozatok pontos száma nem ismert, az azonban biztosra vehető, hogy a harcok következtében legalább 110 ezren vesztették életüket, s ötmillió embernek kellett elhagynia lakhelyét. A szíriai konfliktus vált a 21. század eddigi legsúlyosabb humanitárius katasztrófájává. Remélhetőleg a 2014-es év során végre pontot tesz e súlyos tragédia végére.
Auschwitzban ülésezik a Knesszet
Január 27-én lesz 69 éve annak, hogy felszabadult az auschwitzi fogolytábor. Jóllehet nincs szó kerek évfordulóról, az izraeli parlament első alkalommal ülésezik Auschwitzban. A 120 fős törvényhozás képviselőinek már több mint a fele bejelentette, hogy részt vesz az eseményen. Februárban újabb bíborosokat avatnak a Vatikánban, április 27-én pedig különösen fontos esemény színhelye lesz a Vatikán: egy héttel húsvét vasárnapja után Szentté avatják a II. vatikáni zsinatot elindító XXIII. Jánost és II. János Pál pápát. Zarándokok tízezreit várják az eseményre.
Esélyesebbek a republikánusok?
Jövőre újra választási év lesz az Egyesült Államokban. A Fehér Házat csak közvetetten érinti a voksolás, hiszen Barack Obama második hivatali ideje félidejében jár. Kétévenként azonban a washingtoni képviselőház egészét megújítják, s a szenátus 33 tagjának is újra harcba kell szállnia mandátumáért. Az amerikai szövetségi államok háromnegyedében kormányzót választanak, s 46 állami törvényhozás megújítására is sor kerül. Számos amerikai nagyváros polgármesteri posztjáról is voksolnak, köztük az amerikai főváros első emberének helyéről is. Washington DC polgármestere, Vincent C. Gray várhatóan újra indul.
A 2013-as leállás fő oka az volt, hogy a demokrata elnök és a republikánus többségű képviselőház nem tudott kompromisszumra jutni, megosztott a kormányzat Washingtonban. A félidős voksolás kétesélyes. Elemzők szerint nagyobb a valószínűsége annak, hogy a republikánusok fordítani tudnak a szenátusban, mint annak, hogy a demokraták visszaszerezzék a többséget a képviselőházban. Történelmi példák azt mutatják, hogy a két terminust szolgáló elnökök a hatodik évben veszítenek a kongresszusi voksoláson.
Legutóbb, George W. Bush elnökségének hatodik évében, 2006-ban a republikánusok súlyos vereséget szenvedtek, Bushnak az utolsó két esztendőben ellenzéki kongresszussal kellett szembenéznie, mindkét házban demokrata lett a többség. Obamával is megeshet, hogy republikánus többségű kongresszussal kell birkóznia, ha nem sikerül javítani jelenlegi népszerűségi mutatóin. Az elnök támogatottsága ugyanakkor nem meghatározó jelentőségű, Ronald Reagan népszerűsége 60 százalék felett volt, mégis veszített a félidős voksoláson. Bill Clinton volt a kivétel, elnöksége hatodik évében a demokraták erősödtek mindkét házban.
A demokratáknak nettó 17-tel kellene növelni mandátumaik számát a képviselőházban, ez nagyon nagy kihívásnak látszik. A republikánusoknak hat helyen kellene fordítaniuk a száz tagú szenátusban ahhoz, hogy többséget szerezzenek. Egy friss CNN/ORC-felmérés szerint a bejegyzett választók körében a republikánusoknak jobbak a 2014-es esélyei, a megkérdezettek 49 százaléka úgy nyilatkozott, jövő novemberben inkább szavaznak a Republikánus Párt jelöltjeire, miközben 44 százalék mondta, hogy inkább a Demokrata Párt jelöltjei szavaz 2014 novemberében.
E felmérés szerint az elnök alacsony népszerűsége befolyásolhatja a szavazókat, a megkérdezettek 55 százaléka vélekedett úgy, hogy inkább az elnök pártjával ellentétes kongresszusi jelöltekre szavazna, s csak 40 százalék mondta, hogy az elnököt támogató jelöltre voksolna.
Voksolás Indiában
Ázsia legfontosabb eseménye a május 31-én esedékes indiai választás lesz. Az országban két-három éve szárnyalt a gazdaság, 2013-ra azonban jelentősen lelassult a GDP növekedése. A választók ezért várhatóan leváltják az Indiai Nemzeti Kongresszus pártot, s ismét a Bharatiya Janata nevű nacionalista tömörülés kerül hatalomra. Ez azt eredményezheti, hogy feszültebbé válik India és Pakisztán viszonya.
Afganisztánban április 5-én tartják meg az elnökválasztást. Ezen nem indulhat újra Hamid Karzai elnök. Az amerikai csapatok kivonulása 2014- ig lezajlik ugyan, de ez nem jelenti a katonai erők teljes kivonását. Kérdés, hogy a kevesebb békefenntartóval sikerül-e megakadályozni a tálibok előrenyomulását.
Skót és katalán függetlenségi álmok
Két függetlenségi népszavazásra is készülnek jövőre az Európai Unióban. Nagy-Britanniában a skótok, Spanyolországban a katalánok kacérkodnak az elszakadás gondolatával. Skóciában biztosan szavaznak, a Skót Nemzeti Párt (SNP) vezette skót tartományi kormányzat 2014. szeptember 18-ra írta ki a referendumot. David Cameron brit kormányfő 2012 októberében megállapodott a skót első miniszterrel, Alex Salmonddal a népszavazás feltételeiről.
Skócia lakói 1979-ben egyszer már véleményt nyilvánítottak a függetlenségi válásról, de mivel túl sovány volt a többség, nem történt változást. A Munkáspárt 1997-es hatalomra kerülése után újabb referendumot írtak ki a hatalommegosztásról, a skótok jelentős jogosítványokat szereztek, de ennél is többre vágynának.
Az SNP választási ígérete volt a referendum megtartása, s a skót helyi kormányzat vezetője 2013 novemberében Fehér Könyvet tett közzé, amelyben 670 oldalon keresztül indokolják az öt és félmillió lakosú Skócia függetlenné válásának szükségességét. A skótok leghőbb vágya, hogy saját maguk rendelkezhessenek az északi-tengeri olajkinccsel, önálló védelmi erőt, hírszerzést, még saját postát is szeretnének.
Sok még a tisztázatlan kérdés, például, hogy milyen pénzneme lenne a független Skóciának. A skótok a jövőben is együttműködnének az Egyesült Királyság többi tagjával (Anglia, Wales és Észak-Írország), Skócia uralkodója maradna II. Erzsébet, s reményeik szerint automatikusan tagjaivá válnának az Európai Uniónak és a NATO-nak. Ehhez azonban Brüsszelnek, illetve az EU és a NATO többi tagjának is lesz néhány szava, már jelezték, hogy önálló államalakulatként mind Skóciának, mind a szintén függetlenségre vágyó Katalóniának újra kérelmezni kellene a tagságot.
A tagállamok közül Spanyolország bejelentette, hogy mindenképpen megvétóznák Skócia EU-tagságát. Madridnak jó oka van az aggodalomra. Míg ugyanis a felmérések szerint Skóciában a megkérdezettek 60-70 százaléka elutasítaná a válást, a hét és félmillió lakosú Katalóniában a többség nem tartaná elképzelhetetlennek az elszakadást, a felmérések szerint a lakosság több mint fele voksolna a függetlenségre. Az Artur Mas vezette katalán helyi kormányzat 2014. november 9-ére vette tervbe a referendumot, ám nagy valószínűséggel nem lesz reális esélyük megrendezni.
E kérdésben Spanyolország két legnagyobb pártja, a kormányzó konzervatív Néppárt (PP) és az ellenzéki Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) egységfrontot alkot, egyikük sem támogatja az egyik legtehetősebb tartomány kiválását, már csak azért sem, mivel Katalónia példáját pillanatokon belül követné Baszkföld is, ez pedig az Ibériai-félsziget nagyobbik államának széteséséhez vezethetne. A PP és a PSOE álláspontja szerint is alkotmányellenes lenne a katalán függetlenségi referendum, s a madridi törvényhozásban nem kapna többséget a katalánok terve.