Emlékek. Számukra ez az év fájdalmas emlékezéssel telik. Legtöbbüket álmában érte a szörnyű tragédia, útban Sopron felé, egy edzőmérkőzésre. Arra ébredtek, hogy a világ a feje tetejére állt. Egyetlen sikolyban ragadt össze az a pillanat.Natasa Kovacsevics, a győriek szerb játékosa – akinek a lábát a baleset következtében térd alatt amputálni kellett – a megelőző napot élte újra álmában.
Édesapja meglátogatta őt Győrben, s ő lelkendezve mesélte neki, milyen jól érzi magát a magyar városban. A csapat mindenben segíti, a lányok kedvesek, figyelmesek vele, gyakran elhívják magukhoz, hiszen még csak 19 éves, bizonyára hiányzik neki a család.
Az édesapja – aki másnap a magyar-szerb határon kapta a szörnyű hírt – arra biztatta, töltsön el egy-két évet a magyar bajnokságban, szerezzen tapasztalatokat, játékrutint, s később, 20-21 évesen is ráér nagyobb kihívásoknak megfelelni.Natasa ugyanis a szerb válogatott tagjaként végig küzdötte az Európa-bajnokságot, amelyen csapata legjobbjának választották.
Nagy jövő állt előtte. Az amerikai női profiliga előszerződést ajánlott neki, de édesapja korainak vélte az amerikai kalandot. Egy álom szertefoszlott, amerikai profijátékos már soha sem lesz. Noha továbbra sem tett le erről: műlábával újra járni tanul, s lejár a belgrádi tornacsarnokba is. Kosárra dobál.
„Ha valamit megtanultam a tragédia nyomán, az az, hogy az élet pillanatokból áll. És az adott pillanatban kell odafigyelnünk a másikra, akkor kell segítenünk, jóságosnak lennünk, mert egy pillanattal odébb már késő lehet – nyilatkozta korábban egy belgrádi lapnak a kosaras lány, hozzátéve: „A sport visszaadja az életet, az életkedvet. Bár csak hosszabb ideig élvezhettem volna Fűzy Ákos bölcs tanácsait! De a balesetben elhunyt edzővel együtt a tanácsok is sírba szálltak.”
A nyakcsigolya-sérülést szenvedett Kovács Krisztina esete más, a végkifejlet mégis ugyanaz. Ő már a visszavonulást fontolgatta, úgy gondolta, ez lesz az utolsó szezonja. Bajnokok lettek, a válogatottal megjárta az élsport mennyét, poklát, s a sorstól most visszakapta az életét.
Lehet-e másra gondolni karácsonykor, mint erre a csodás újjászületésre: „Megvan kezem, lábam ennél többet most igazán nem kívánhatok – mondta. - Most már tudom, léteznek őrző angyalok. A bal oldalon ültem, nem azon, amelyre a busz borult. Aludtam, majd elájultam. Ez a szerencsém, mert azok a szörnyű képek nem ivódtak belém. Pár hónap alatt fel fogok gyógyulni, ám sportpályafutásomnak vége. De élek, nem úgy, mint az edzőnk, Fűzy Ákos és a klubigazgatónk, Tapodi Péter. Sosem feledem őket.”
A Győr kosárlabda csapatának vezetői és a sérülésükből felépült játékosok egyhangúlag a folytatás mellett döntöttek. Úgy vélték, a sport segít visszatalálni az életbe. „De nehezebben, mint ahogy gondoltam – ezt már Szentendrei Áron szögezte le. A csapat jelenlegi vezetőedzője is abban a hiszemben volt, hogy a játék öröme, a meccsek, edzések hatására könnyebben túllendülnek a történteken. – Tévedtem. A lelkek rehabilitációja el fog tartani a szezon végéig” – mondta a tréner, s elárulta, foglalkozott pszichológus a játékosokkal, egyénileg és csoportosan egyaránt.
Aki igényelte, továbbra is számíthat a szakember segítségére. De a sebek újra és újra felszakadnak. „Akárhova mentünk játszani, minden meccs megemlékezéssel kezdődött. Persze, szép gesztus volt vendéglátóink részéről, ám megint és megint feltolultak az emlékek. Igyekeztünk a lányokat a találkozóra kellően feltüzelni, aztán egyszeriben semmissé vált a munkánk. Többen magukba roskadtak, potyogtak a könnyeik.”
Kínokkal teli maga az utazás is. Buszra kell szállni, pedig minden egyes fékezés, kanyarodás görcsöt okoz.December közepén, amikor kiderült, hogy vádat emelnek a balesetet okozó autós ellen, elhangzott az is, hogy sem a busznak, sem annak sofőrjének nem voltak rendben a papírjai. Szentendrei szerint ez úgy fordulhatott elő, hogy az egyesület több utas szállításra szakosodott céggel tartja a kapcsolatot, és egy-egy útra azzal állapodik meg, amelyiknél éppen rendelkezésre áll nagy méretű jármű.
Ezeket a buszokat iskolák, sí táborok is igénybe veszik, egy kosárcsapat esetében pedig csak a legnagyobb buszok megfelelőek. A lábak hosszúak, el kell férniük, s általában a sportolók a buszon feküdni szoktak, ha vízszintben van a lábuk, az izmok regenerációja is rövidebb ideig tart. Ezért sem voltak bekötve a baleset idején.
Januárban a csapat kénytelen lesz elköltözni a Győri Aréna munkálatai miatt. Új év, új helyszín, új remények? „Eddig bent voltunk a város szívében, most a város szélén leszünk. Meg kell még szoknunk” – válaszolta Szentendrei. Az edzés január 3-án kezdődik. Addig mindenki otthon pihen. Utolsó meccsét a gárda december 19-én, a török Kayseri ellen vívta.
„Utána tartottuk meg a karácsonyi bankettet, de nem maradtunk sokáig. Azzal küldtem haza mindenkit: szeretteik körében próbáljanak kikapcsolódni, feltöltődni, és vigyázzanak egymásra. Én pécsi vagyok, azóta itthon pihenek, s barátaim, rokonaim engem is próbálnak támogatni. Bízom benne, őket is hasonló figyelem veszi most körbe.”
A győri női csapat továbbra is Hat Agro-UNI Győr néven szerepel a 2013/2014-es idényben. Az együttes a magyar bajnokságban és az Euroligában indul, a Közép-Európai Ligát ugyanakkor kihagyja. A tragikus baleset szétporlasztotta az álmokat. De az élet folyik tovább.
