Régi recept szerint az egyeduralomra törő politikus fokozatosan ragadja magához a teljhatalmat. Fellépése után a látszat kedvéért még jó ideig meghagyja a köztársaság intézményeit, de azokat részben kiüresíti, részben magához ragadja jogköreiket. Az ókori Rómában évszázadok kellettek ahhoz, hogy a principatust felváltsa a dominatus. Napóleon sem siette el a dolgot; brumaire 18-át követően egyelőre "csak" első konzul lett, 1804-ben koronáztatta magát Franciaország császárává. Hitler is csupán Hindenburg halála után vált birodalma teljhatalmú urává...
Csaknem négy évvel a "több mint kormányváltás" után nyilvánvaló, hogy az Orbán - rezsimnek immáron útjában áll mindaz, amit még meghagyott a jogállamiságból. A Kúria jogegységi döntése a devizahitelek ügyében, az Alkotmánybíróság határozata, amely kérdésessé tette a bírósági ügyáthelyezések jogszerűségét, mind-mind arra engednek következtetni, hogy erőteljes lépések várhatóak a kormány részéről a harmadik hatalmi ág függetlenségének felszámolása érdekében. Orbán Viktor látja, hogy a finom presszió, a szubtilis módszerek nem alkalmasak hatalmi érdekeinek érvényesítésére. Hiszen az általa kinevezett szakemberekkel feltöltött intézmények is hoztak neki nem tetsző döntéseket.
A miniszterelnök újra és újra teszteli a magyar társadalom tűrőképességét. A kötcsei beszédben már elég egyértelműen meglebegtette egyeduralmi terveit. A választópolgárok veszélyérzete nem működött; kétharmados felhatalmazást kapott tőlük. És az állami földek, a dohánykereskedelem, a szerencsejátékok koncessziójának vagy legújabban a tankönyvpiacnak "baráti kézbe" történő átjátszása sem gátolta meg, hogy a Fidesz a legnépszerűbb párt legyen ma Magyarországon.
A társadalom rezisztenciájának hiányában pedig mi, vagy ki akadályozná meg, hogy Orbán Viktor a közjogi struktúra gyökeres átalakításával, a látszatra sem ügyelve formalizálja és hosszú időre bebetonozza egyeduralmát? Ötletekben kifogyhatatlan. Ne higgyük, hogy végleg letett a prezidenciális rendszer bevezetéséről, amely szisztémában természetesen ő lenne az "örökös" elnök! De bármikor előrukkolhat a kétkamarás parlament elképzelésével is; a felsőházban természetesen túlnyomórészt az őt támogató "civilek" és klerikusok ülnének.
Többszörösen igaz a megállapítás, miszerint a jövő évi törvényhozási, illetve az európai parlamenti választás hazánkban valójában népszavazás lesz Orbán rendszeréről. Ezt ő is tudja, ezért vár ki a további lépésekkel. Ha jövőre ismét bizalmat kap a társadalomtól, arra a következtetésre juthat, hogy immáron szabad a vásár.
Sokan nem rajonganak a garantált alapjövedelem gondolatáért; finanszírozhatatlannak és kontraproduktívnak tartanak egy ilyen gyakorlatot, amely éppen hogy nem javítana Európa versenyképességén. Arról nem is beszélve, hogy Bernstein óta a szociáldemokraták nem élnek utópiák igézetében. Az ötleten lehet vitatkozni, de tény, hogy reális alternatívája lehet az orbáni "közmunkaalapú" társadalomnak egy szociálisan minden eddiginél érzékenyebb piacgazdaság.
Az MSZP jó lóra tett, amikor felkarolta az elképzelést. Valós esélyt látok arra, hogy a garantált alapjövedelem gondolatának népszerűsítése meghozza eredményét, s Orbánnak nem lesz ideje egyeduralmi terveinek végrehajtására.
