Látványosság lett, igaz, nem hétköznapi módon. Mondjuk így: a néző képzeletére is építve. Műfaját tekintve ugyanis gyerekeknek készült színpadi hangjáték a Csoda és Kósza, Mácsai és művészei azonban az Örkény Színház színpadán mégis színes látvánnyá varázsolják. Hanggal.
Nem történik más, ülnek a civilbe öltözött színészek a színpadon, előttük a felolvasáshoz szükséges lapokon a mese, és ahogy elkezdik mondani, hogy mi történik a két mókás négylábúval, egyszerre csak kitárul a világ. Benn a néző belső mozijában! Elkezd minden úgy peregni, ahogy azt a színészek hangja kívánja. Mácsai és nyolc művésze jó lélektani érzékkel a gyermeki fantázia leglényegét hozzák lendületbe: az akadályt nem ismerő kreativitást. Debreczeny Csaba, Ficza István, Gálffi László, Kerekes Viktória, Máthé Zsolt, Pogány Judit, Vajda Milán és Znamenák István mindent a hangokkal teremt meg: díszletet, jelmezt, kellékeket, még magát a játékot is.
A meseszöveghez rengeteg ötlettel és humorral kitalált, zeneszerzői pontossággal felkottázott, ritmizált hangok, hangutánzó mutatványok elvarázsolják a nézőt. Még a hamvukba holt felnőtteket is: látjuk a gödöllői parasztudvart Sajó bácsival és Gyöngyi nénivel, látjuk a Marsra látogató lovacskákat és a Marsot is a maga abszurd látnivalóival, s ott vagyunk a pizzázóban is, ahol Kósza az igazi pizza helyett vödörből meg szögekből meg mindféle háziszemétből üti össze az ínyencséget a nagybecsű politikus vendégnek. Gálffi László mint Kósza, Znamenák István mint Csoda olyan igazi lovacskák, hogy szeretnénk megsimogatni a sörényüket.
