Nyugat-Európában ezzel a céllal vezettek be a kormányok bankadót, Európa legnagyobb mértékű bankadóját azonban a magyar kormány a költségvetési hiány befoltozására használja - mutat rá Zdeborsky György. A közgazdász szerint a készülő bankszanálási alap egyértelműen egy újabb bankadó lesz az itthon működő pénzintézeteknek. Az az álláspont már Európában is győzedelmeskedett, hogy az adófizetőknek nem, vagy csak a lehető legkisebb mértékben kell részt vállalniuk a bajba jutott bankok megmentéséből - ezt láttuk a ciprusi bankcsődnél, és ebbe az irányba mutat a bankunióról szóló újabb uniós megállapodás is.
Az ehhez való csatlakozással azonban a magyar kormány egyelőre kivár. Hasonlóképp járt el korábban a Tobin féle pénzügyi tranzakciós adóval: büszkén hirdette, hogy már be is vezette, míg az európai uniós országok csak tárgyalnak róla. A nálunk bevezetett pénzügyi tranzakciós illeték azonban a lakossági és vállalati pénzek áramlását terheli, míg az európai adó kifejezetten a spekulatív pénzáramlást hivatott csökkenteni. Hiába hadakozik kommunikációs szinten a kormány a spekulánsok ellen, az uniós kezdeményezéshez nem csatlakozott. Szakértők szerint a bankunióval kapcsolatosan is hasonló helyzet várható.
A jelenlegi 8 nagybankból 4 a következő másfél évben ki fog vonulni Magyarországról - közölte Matolcsy György jegybankelnök a Hír TV-nek nyilatkozva. A kivonulók helyét akár az állam is betöltheti: az MFB is új sebességre kapcsolhat, és a Takarékbankban is hatalmas lehetőség van. Túl azon, hogy a Takarékbankban erőltetett tőkeemelés során megszerzett többségi tulajdonrészét az állam épp az elmúlt héten hirdette meg egy nemzetközi pályázaton, a nagyobb állami szerepvállalás a bankszektorban épp ellentmond Varga Mihály nyilatkozatának. Az állami tulajdonú bankokat ugyanis mindenképp az adófizetők pénzén kellene kimenteni egy esetleges bankválságból - fogalmazott lapunknak Zdeborsky György. Matolcsy ugyanakkor hozzátette: kelet-ázsiai és közép-ázsiai bankokat is várnak. Zdeborsky úgy látja, külföldön igen csekély az érdeklődés a magyar bankszektor iránt. Ez nem is meglepő, hiszen a szektor évek óta veszteséges, köszönhetően nagyrészt a bankadónak és a pénzügyi tranzakciós illetéknek. Ezt a helyzetet csak rontaná egy újabb, ezúttal a bankmentési alapba kerülő bankadó. Ráadásul egy ázsiai bank éppúgy külföldi lenne Magyarországon, mint most az európaiak, holott a kormány többször kifejtette, hogy legalább fele részben magyar tulajdonú bankszektort szeretne.
Matolcsy szerint nem kár a kivonuló bankokért, mert nem hiteleztek, nem járultak hozzá a magyar gazdaság fejlődéséhez. A jegybankelnök kifejtette: ezek a bankok rájöttek, hogy Magyarországon nem lehet tovább csalni, ezért mennek el. Ez a kijelentés már csak azért is pikáns, mert Matolcsy jegybankelnökként immár a pénzügyi felügyeletet is vezeti: ha valóban csalnak ezek a bankok, azt ki kellene vizsgálnia, és meg kellene büntetnie őket. A lakonikus nyilatkozataikról ismert jegybankárok archetípusához aligha sorolható a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke, ráadásul az interjúban megütött hangnem is inkább a politikusi durvaságot, és nem a szakértők precizitását tükrözte. Kifejtette például, hogy sok pénzpiaci guru szeretné tudni, hol a jegybankialapkamat-vágás vége, de őket nem szeretné segíteni. Ám valahol 2,5-3 százalék körül lehet a határ. Matolcsy azt is elmondta: a jegybank nyereségét örömmel visszaadná a költségvetésbe, ám ez az uniós szabályok alapján nem lehetséges. A jegybankelnök továbbra is fenntartja azt a kijelentését, hogy Ollli Rehnnek, az EU pénzügyi biztosának le kellene mondania.
