Nincs szomorúbb, mint a szegény emberek szégyenlős, félszeg mosolya, amikor kapnak valamit, amire égető szükségük van, miközben ágál a büszkeségük. Ez a sok mindent kifejező mondat szombat este óta olvasható a Népszava honlapján, a helyszíni képriport mellett. Kollégáink ezen a napon ismét Rakacán jártak, hogy a kistelepülésen élő 150 szegény családnak odaadják azt, amit olvasóink nekik szántak karácsonyra. A Miskolctól 67 kilóméterre, északra található kistelepülésen csak közmunka van, az is csak annak, aki nem haragítja magára a polgármestert. Az embereknek gyakran kenyérre sem telik, itt természetes az éhezés, így az 50 óvodás és a 180 iskolás többségének nem került volna ünnepi vacsora az asztalára, ha szerkesztőségünk, illetve a Hét Olajfa Egyesület kérésére nem segítenek az olvasók.
Alig egy hónapja kértünk mindenkit arra, hogy kisebb-nagyobb összeggel, ruhával, játékkal, esetleg tartós élelmiszerrel segítsen abban, hogy a rakacai gyerekek legalább néhány napra elfelejtsék a nélkülözést. Ne kelljen éhezniük és ajándékot is kaphassanak. Végül csaknem egymillió forint, illetve több zsáknyi ruha és élelmiszer gyűlt össze. Az egyik budapesti cég, amelyik nem akarta a nevét felfedni, 170 ezer forintnyi cukrot, olajat, zsírt, lisztet adományozott, de mások mellett az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség is segített.
Ezek az emberek már örülni is csak nehezen tudnak - fogalmazott Láposi Elza, kiadónk ügyvezető igazgatója, aki szombaton házról-házra járva vitte a karácsonyi kincsekkel: kolbásszal, szalonával, konzervvel, cukorral, liszttel, zsírral megrakott csomagokat. Az egyik házban ünneplőbe öltöztették a gyerekeket; ritka szerencse napja volt errefelé ez a karácsony előtti szombat. Lesz ünnepi vacsora, a gyereknek ajándék, a mindennapok keserűségét azonban ez csak enyhíteni tudja, feledtetni nem. A nyomor fásultá tette a közösséget. A csomagokat az asszonyok vették át, a férfiak közül többen gallyat gyűjtöttek az erdőben, hogy a hétvégén legyen mivel fűteni. Egyiküket éppen fotós kollégánk közelében kapták el a rendőrök, hiszen fát gyűjteni bűncselkmény. A gallyakat végül nem kobozták el, de a büntetést le kell majd ülni, hiszen fizetni nem tud a szegény. Az egyik aszony a csomagot osztóknak szomorúan mesélte, hogy meghalt a férje, de mert nem telt a temetésre, a költségeket az önkormányzat állta. Idáig szép is lett volna a történet, azonban a pénzt neki tízezer forintonként a közmunkásbérből vissza kell fizetni. Ilyen a szegénység - mondta. Az alapanyagokból rakacaiak állították össze a csomagokat, csaknem egy héten át dolgoztak. A Közmunkás Szakszervezet segített a munkában. A pontos címeket, neveket az önkormányzattól kérték el, és amikor átadták a csomagokat, aláíratták az átvételi elismervényt, hogy ne legyen később vita.
Azt, hogy Rakaca az ország egyik legszegényebb települése, ahol igazán szükség van segítségre, Komjáthi Imre, a szakszervezet társelnöke mondta el szerkesztőségünknek. Ennek nyomán határoztuk el, hogy az ott élőkkel, ha csak néhány napra is, de igyekszünk feledtetni a nyomort. Kollégáink a Hét Olajfa Egyesület vezetőivel már több alkalommal jártak a településen, vitték az adományokat, amelyeket azután szombaton kaptak meg a rászorulók.
