Alfred Hitchcock bizony feltámadt. Mert különben a mesteren kívül ki tudott volna ilyen hororisztikus drámát varázsolni a belgrádi arénában, mint amilyen a Brazília-magyarország negyeddöntő volt a szerbiai női kézilabda-világbajnokság negyeddöntőjében. Ez a mérkőzés vélhetően örökre beírta magát a sportág történelemkönyvébe, csak sajnos nem olyan végjátékkal, ahogy azt sokmillió magyar szurkoló remélte.
Már a kezdet olyan rémálomra sikeredett - 12 perc alatt elhúztak a brazilok 7-2-re -, hogy ekkor sokan egy fabatkát sem adtak volna Tomoriék győzelméért. Ám hajdu János szövetségi kapitány ekkor időt kért, és ez elég volt a magyaroknak ahhoz, hogy módszeresen elkezdjék a felzárkózást. Herr Orsolya végre úgy védett, ahogy azt egy jó kapustól elvárható, és a Görbicz, Tomori duó is ráérzett a meccs ízére. Lassan, de biztosan araszoltak a mieink a brazilok nyomába, és mire eljött a szünet, addigra már csak egy góllal vezettek a brazilok (12-11).
Hogy mi történt az öltözőben, azt nem tudjuk - ismerve a kapitány habitusát, nagy ordibálás nem lehetett -, ám amikor elkezdődött a második félidő, a magyarok járták inkább a szambát, és amikor elkezdődött az utolsó húsz perc, már a magyar csapatnál volt az előny. Meglehetősen hullámzott a játék, de az utolsó öt percre is előnnyel kanyarodtak be Tomoriék.
És amikor az utolsó percben 26-26-nál a brazilok még lövésig sem jutottak el, azt hitte minden magyar szurkoló, hogy Hajdu János időkérését követően a végletekig kijátszva a 43 másodpercet a végén góllal fejezzük be a találkozót. Nos, ebből csak annyi valósult meg, hogy végig náűlunk maradt a labda, ám csak egy időn túli szabaddobásig jutottak a mieink, amit Tomori fölébombázott. Jöhetett a hosszabbítás (26–26).
Az első ráadásban tovább fokozódtak az izgalmak - Hitchcock mester rátett egy újabb lapáttal, ám nem bírt egymással a két csapat, noha a magyarok kettős emberelőnyben is játszhattak. Maradt a döntetlen (29–29), és jöhetett az újabb, idegörlő túlóra. Mindenesetre a brazilok legjobbja, Nascimento - van-e ki nevet egyéb brazil állampolgár révén nem ismeri - nem akart elfáradni, és amikor a tizedik gólját lőtte Herr hálójába (32-31), még megvolt az esélyünk az újabb egyenlítésre.
Ám a hátralévő két perc alatt lőni nem, viszont kapni képesek voltunk még egy gólt - ahogy Moura lövése bepattant Herr hátáról az tényleg hitchcocki volt -, így fájó vereséget szenvedett a magyar válogatott. Ez a 33-31-es vereség egyrészt azt jelentette, hogy a brazilok történelmet írtak, hiszen eddig sosem jutottak túl a negyeddöntőn, másrészt a legutóbbi öt meccset mind ők nyerték ellenünk, harmadrészt elszambáztuk érmes reményeinket.
"Fejben elfogytunk, sajnos. Nem tudtunk megfelelően koncentrálni. A végén, a hosszabbításban már kevesen mertek próbálkozni. Szívünk volt, de erőnk nem. Büszke vagyok a lányokra, a világ legjobb nyolc csapata közé tartozunk.
Lengyelország-Franciaország 22-21
Brazília-MAGYARORSZÁG 33-31
Norvégia-Szerbia lapzártánk után
Dánia-Németország lapzártánk után
Néhány játékvezetői ítélet számomra kérdőjeles volt, vissza kell néznem, hogy jó döntéseket hoztak-e" - nyilatkozta a találkozót követően Hajdu János. Érdekes, hogy a válogatott másodedzője, Siti Beáta is azt nyilatkozta, nem tudta a magyar csapat megszokni a számunkra végül hátrányos bírói működést. "Tény, hogy sokat rontottunk, de néha többen voltak a brazilok" - nyilatkozta Görbicz Anita. Ha ezért, ha másért kaptak ki a magyarok, most már mindegy.
