Húsz százalékkal kevesebb tüdőrákos beteget láttak el 2012-ben, mint 2009-ben, miközben a betegség előfordulása vélhetően nőtt - ilyen és ehhez hasonló, hátborzongató adatokra derült fény a Px Consulting elemzéséből. Az egészségügyi tanácsadó cég a kórházi "ellátási események" számát vizsgálva arra jutott: lényegesen csökkent a 2009-2012 közötti időszakban az egészségügyi fekvőbeteg-ellátó intézmények teljesítményszáma. 2009-ben az OEP összesen 2,204 millió fekvőbeteg-ellátási esetet finanszírozott, 2012-ben 2,074 milliót, azaz a fekvőbeteg ellátási esetszám 6 százalékkal kevesebb lett.
Ezzel nem is volna baj, ha mindez azt jelentené, hogy ennyivel javult a magyar lakosság egészségi állapota, ezért kevesebben szorulnak ellátásra. Csakhogy az adatokból az is kitűnik, az esetszám-visszaesést sokkal inkább a kórházak finanszírozási gondjai okozzák, hiszen az intézmények vélhetően trükköznek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) felé való elszámolással, és "drágább" beavatkozásként könyvelnek el mindent, amit csak tudnak. Ám az adathalmazból összességében még így is kiderül: ténylegesen kevesebb beteget látnak el a "veszteséges", bonyolult ellátási formákban, ami a társadalombiztosítás által finanszírozott ellátások körének jelentős szűkülését, a hozzáférés romlását jelzi.
Az elemzés szerint egyébként a kórházi ellátások 50 leggyakoribb formája, illetve azok aránya nem változott lényegesen: 2009-ben ezek az összes ellátási eset 54 százalékát tették ki, ez a mutató 2012-ben 55 százalék volt. A leggyakoribb 50 között 13 onkológiai, 10 kardiológiai, 9 szülészeti-nőgyógyászati, 8 belgyógyászati, 8 sebészeti és 7 tüdőgyógyászati ellátás volt. A vizsgált években a leggyakoribb fekvőbeteg-ellátási okok az agyér-elzáródás - csaknem 90 ezer évi esetszámmal -, a szürkehályog-műtét, a veseelégtelenség, a hüvelyi szülés, illetve a normális újszülött ellátások voltak. 2009-2012 között jelentősen, 35 százalékkal nőtt a sugárterápiás ellátások esetszáma, ugyanakkor a sugárterápiás ellátásokra kifizetett finanszírozási összeg korántsem mutat ekkora gyarapodást - hívta fel a figyelmet az elemzés.
A vélhető trükközésekre az elemzés példaként hozza, hogy 4 év alatt 25 százalékkal nőtt az "Ellátás 14 éves kor alatti gyermek gyógyulásának segítése miatt" kód használata. Azt azonban a nyilvános OEP adatokból nem lehet megállapítani, hogy ez a hazai gyermekek egészségi állapotának a romlásából, vagy a kórházak kötszer és vatta ellátásokat rejtő gazdasági kényszer-helyzetéből fakadhat, esetleg valamiféle nyilvántartási különbözőségből adódik. Hasonlóképp ellenőrizhetetlen, de vészjósló, hogy bizonyos ellátási formák esetszáma úgy zuhant vissza, hogy a betegszám érdemben nem csökkenhetett, sőt, az OECD jelentései alapján nőtt Magyarországon. A Px elemzői "elgondolkodtatónak, és ijesztőnek" találták például, hogy 2009-2012 között 27 százalékkal csökkent a 18 év alattiak asztma, illetve egyéb krónikus légúti, légzőszervi betegség miatti fekvőbeteg-ellátási eseteinek száma, és 30 százalékkal a 60 év alatti depresszív szindrómák miatti ellátások száma. Sőt, miközben az "amputáció keringési zavarok miatt, kivéve a kéz-, lábujjakat" kód használatának gyakorisága a vizsgált években lényegében nem változott, 2012-re 34 százalékkal mérséklődött a 36 év feletti, nem inzulinfüggő cukorbetegség miatti kórházi ellátások száma. Erősen kérdéses, hogy ennyivel kevesebben szorultak volna kórházi kezelésekre ezekben a tipikus betegségformákban, csakúgy mint a tüdődaganatos megbetegedések - korábban kiemelt - esetében.
Mindez mutatja: az Orbán-kormány sikerkommunikációjával szemben három és fél év alatt nemhogy javult volna, sokkal inkább romlott a betegellátás helyzete. Az időközben államosított kórházak nem csupán mintegy 100 milliárd forintos adósságot halmoztak fel, hanem folyamatosan szűkülnek az ellátás lehetőségei is, minek hatására csaknem 70 ezer beteg szerepel a várólistákon. Pedig a Fidesz 2010-es választási programjában még szerepelt: "ma GDP-arányosan 1 százalékkal, közel 300 milliárd forinttal kevesebb jut nálunk egészségügyre, mint szomszédainknál. Cél, hogy a következő kormányzati ciklus során az arány javuljon". Ezzel szemben tény, hogy idén Magyarországon az egészségügy finanszírozására fordított összeg körülbelül a bruttó hazai termék 7,8 százaléka. Ebből a közfinanszírozás hozzávetőleg 1500 milliárd forint, amiből egyértelműen kiderülhet: az állami ráfordítás ma mindössze a GDP 4 százalékát teszi ki, a többi pedig magánkiadás. Ez azt is jelenti, hogy ma GDP-arányosan csaknem 1 százalékkal kevesebbet költ a kormány betegellátásra, mint azt tették a szocialista kormányok.
Leginkább a pénz diktál
"A számokból az látszik, hogy a kórházaknál leginkább a pénz diktál. Vagyis minden lehetőség szerint olyan beavatkozásokat végeznek, amelyek jól finanszírozottak, a veszteségeseket pedig inkább elhagyják. Nőtt a szürkehályog-, vagy a csípőprotézis-műtétek száma, amire persze talán lehetne magyarázatot találni. Arra viszont már nehezen, hogy miközben kevesebb a születések száma, jelentősen több a problémás csecsemők száma, vagyis az ezen a címen elszámolt esetek mennyisége. Harmadával esett vissza a cukorbetegek, illetve a depresszióval kórházban kezeltek száma, miközben aligha csökkent valójában a betegségek előfordulása" - mondta a Vasárnapi Híreknek Poller Imre, az elemzés egyik készítője. Az egészségügyi szakértő, a Px Consulting ügyvezetője szerint szakmai okokkal megmagyarázhatatlan az asztmások, a tüdőgyógyászatban ellátottak, vagy a tüdődaganatos betegek számának visszaesése is.