Két józannak semmiképpen nem mondható fiatalember szeretett volna egy zárkörű buliba bejutni. Nem engedték be őket, mire ők hangoskodni, balhézni. Szó szót követett, de a beengedők szíve nem lágyult meg.
Mire az egyik srác azt vágta oda érvnek, hogy ő fideszes, tehát vele ezt nem lehet megtenni, őt igenis be kell engedni, mert egy fideszest nem lehet csak úgy kizárni, valami zenés-táncos estből. Az ajtónállók azonban azt felelték neki, hogy dehogynem. Ide nincs meghívva, különben sincs már nagyon jó állapotban, végtelenül fájlalják, de nem.
Mire az ember dühödten vágta oda, hogy igen, jól hallották, ő fideszes. És ha most tényleg nem mehet be, akkor ő ezt a helyet tönkreteszi, kicsinálja, végük lesz, lehúzhatják a rolót.
No, most, fiatalabb éveinkben magunk is mondtunk ezt-azt, amikor nagyon be szerettünk volna jutni valahová - és akkori kijelentéseink nem mindegyike volt valóban száz százalékig igaz. Könnyen lehet, ez a fickó nem is volt fideszes. Csak éppen megérezte a kor hangulatát. Figyelve a híreket, arra jutott, hogy a fideszestől félni illik. Hogy simán elhiszik a fenyegetődzést, hogy bárkit tönkretehet egy párttagkönyvvel a zsebében. Hiszen elvették a nyugdíjpénztárból a nyugdíjunkat, elvették a trafikokat, hogy a híveiknek adhassák – lerongyolódik az egész felsőoktatás, cserébe a kedves vezető játékához stadionok épülnek végtelen számban, megszűnt a jogbiztonság, és így tovább.
Akkor most pont egy buliba ne lehessen bemenni fideszesként? Vagy ha nem engedik be, akkor elhiszik-e, hogy tönkreteheti őket?
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
