Engedje meg, hogy Ön elé teregessem írószövetségi tagságomra vonatkozó kérdéseim szennyesét. Pironkodva teszem, de nem tehetek mást; nagyon a körmömre égtek már azok a dolgok, melyeket alább bátorkodom taglalni.
Ha nem sajnálja a fáradságot, és belekukkant a tagnyilvántartásukba, meggyőződhet róla, hogy én is tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek - egy olyan szövetségnek, amely az egypártrendszertől megörökölt egyeduralmi newspeak reflektálatlan megtartásával a magyar írók és a kortárs magyar irodalom stb. társadalmi szervezetének nyilvánítja magát. Bárhogy erőlködöm is azonban, képtelen vagyok azt észlelni magamon vagy magamban, hogy ez a tagság bármit is jelentene nekem, egy kortárs magyar írónak. A szövetség életében nem ve-szek részt, a sztálini idők szovjet kommunista (bolsevik) pártjának csúcsvezetőségét kísérteti-es pontossággal lekoppintó Választmánynak, kiváltképp pedig az égi magasságokban trónoló Elnökségnek nem vagyok tagja. A leghalványabb gőzöm sincs róla, mi folyik vagy mi nem folyik a Szövetségben, miben mesterkedik az Elnökség, mit művel vagy nem művel a Választmány nevű nagy népi hurál, vagy hogy kinél van éppen a gitt; és egyáltalán: soha senki nem köti az orromra, hogy "érdekeim képviseletében", "szakmai céljaim elérésének elősegítése és az irodalmi élet színvonalának növelése érdekében" miként tüsténkedik a rám nézvést csupán fantomszervezetként létező Írószövetség. Évek óta semmilyen tájékoztatást nem kapok Önöktől. Első kérdésem tehát: tulajdonképpen honnan tudhatom, hogy írószövetségi tag vagyok (még)?
Tagdíjat évek óta nem fizetek, ámbár föl sem szólítottak rá, hogy fizessek, legalábbis nem emlékszem effélére. Mert ha legalább annyi figyelmet szentelne nekem a magyar írók és a kortárs magyar irodalom képviseletére fölkent Szövetség, az én Szövetségem, amely "értem van, nem pedig én őérte" (legalábbis Móricka szerint), hogy nyájasan, vagy akár gorombán fölszólítson tagdíjhátralékom kipengetésére, válaszként előadhatnám, hogy - jó néhány pályatársamhoz hasonlóan - mint élemedett korú magyar honpolgár, mindösszesen 27075 forintnyi havi járadékból vagyok kénytelen tengődni, és ebből nemhogy írószövetségi tagdíjra, hanem még betevő falatra sem futja. Az állítólag érdekeimet védő dacszövetség becses figyelme nem terjed ki tagjainak szociális helyzetére, ilyesmiről tehát egyáltalán nincsenek adatai. Ennélfogva aligha tud eleget tenni annak a vállalt feladatának, hogy "segítse a pályán tartásomat".
Régen leszorultam arról a pályáról, ugyan soha nem is voltam rajta, amelyen az Írószövetség "segített megtartani" (?); nyilván nemcsak én vagyok ezzel így. Igaz, publikálok itt-ott, még a Szövetség egyik havilapjában is, de azok a mikroszkopikusan csekély honoráriumok, amiket (nagy késésekkel) fizetnek, vagy inkább nem fizetnek a lapok, fikarcnyit sem lendíte-nek az anyagi helyzetemen. A hasonszőrű, élemedett korú művésznépség nyomorúságos helyzetének javítását kérelmezve jó néhány beadványt küldtem a magát polgárinak hírlelő, "nemzeti együttműködést" blöffölő jelenlegi kormányzat kulturális államtitkárainak, minisz-tereknek, országgyűlési képviselőknek, sőt a miniszterelnöknek is (most így hirtelen nem jut eszembe, hogy hívják, de mintha vé-vel kezdődne a személyneve: Vazul, Valentin vagy Vazelin - pedig a minap is kaptam tőle levelet, melynek olvastán egy francia szó ötlött eszembe, az illendőség okán csak utalok rá, hogy em-mel kezdődik és erde-re végződik; üstöllést az a sanda sejtelem ébredt bennem, hogy Őnyakunkonülősége, kinek neve most így hirtelen az istennek sem akar beugrani, alighanem Übü papát szerződtette fő-fő tanácsadójául). Nemcsak néhány száz idős korú művész az etiópiai menekülttáborokat is alulmúló mélynyomorúságát tettem szóvá, hanem száz- és százezrekét, akiknek járadékkal vagy minimálnyugdíjjal szúrja ki a szemét a mutyeráns fülkeforradalmárok kormánya, egyetlen sarkalatos pontra szűkítve le emberi jogainkat: az éhen dögléshez való jogra. Érdemi válasz, kivált pedig bárminemű segítő intézkedés azonban nem követte beadványaimat, az esetek többségében még egy rendre utasító kurta coki! sem. Folyamodványaim másolatát mindig elküldtem az Írószövetségnek is. Egy mukk nem sok, annyi reagálás sem érkezett - sem Öntől, Elnök Úr, sem pedig az ötvenhat tagú Választmánytól. Miből tudhatom hát, hogy tagja vagyok az Írószövetségnek?
Amikor néhány hónapja elektronikus levélben érdeklődtem titkárságukon, hogy miért nem kapok soha semmilyen tájékoztatót a Szövetség életéről, azt felelték: nem vagyok rá jo-gosult, mert nem fizetek tagdíjat. Mármost a vélhetően Übü papa által megfogalmazott vagy legalábbis ihletett alapszabály értelmében a tagdíj-nemfizetőket ki kell zárni a Szövetségből (se szeri, se száma azoknak a szervezeteknek, amelyeknek Übü papa ad szaktanácsokat). Újabb kérdésem: miért nem zárnak ki? Még kizárásra sem méltatnak? Az Önök szemében, úgy látszik, porszem sem vagyok; non-entitás, nímand, nada, niksz, nyicsevo. Gyanítom per-sze, kizárásom mellőzésének az az oka, Elnök Úr, hogy jó néhány nem fizető tagjuk van, és ha hipp-hopp, mindtől megszabadulnának, jócskán összezsugorodna a taglétszámuk, s aligha pózolhatnának továbbra is a magyar írók fölkent apostoli képviselőiként.
Az előbbiekből néhány újabb kérdés adódik: a magunkfajta nikszek és nyicsevók szem-pontjából ugyan miért lenne baj, ha bármelyikünket is kizárnának a mesterségesen nagyra puffasztott, anakronisztikus fölépítésű, rettentő antidemokratikusan működtetett, társadalmi hasznát tekintve quantité et qualité négligeables Szövetségből? Azon kívül, hogy "Tagjaink" címszó alatt egy arcok nélküli hősi temetőben virít a nevünk a Szövetség honlapján, mire kel-lünk mi "mezei tagok"? Statisztikai adalékoknak? Az időről időre összehívott, közgyűlés fedőnevű szánalmas kutyakomédiák szavazóbarmainak?
Jogosan mondhatnám ugyan, hogy a Szövetség már réges-rég kilépett belőlem, én azon-ban, bár mindig is viszolyogtam a szervezett íróságnak a gondolatától is, mégsem vetemedem az Önök hűdéses paralízisben szenvedő bolsevik gittegyletéből való kilépésre (megvallom, csak merő perverzitásból vagyok gittegyletük tagja, ezzel is hozzájárulva létem abszurditásá-nak fokozódásához), ellenben arra kérem a fényes orcájú Elnökséget és a nagyméltóságú Vá-lasztmányt, szíveskedjen kizárni engem a Magyar Írószövetségből, hiszen teljességgel alkalmatlanná és méltatlanná váltam a tagságra, mivelhogy egyrészt megátalkodott módon nem fizetek tagdíjat, másrészt nem tekintem magam az Önök definíciója szerinti kortárs magyar írónak.
Übisztán, 2013.
