A "Magyar Fesztivál Balett 17 évi működés után, anyagi erőforrás hiányában kénytelen felfüggeszteni működését" - írta Markó Iván közleményében. A neves táncos a társulat nevében is köszönetet mondott "annak a sok százezer nézőnek", akik 1996 óta figyelemmel kísérték a Magyar Fesztivál Balett előadásait.
Markó kérdésünkre elmondta, nem tudja fizetni a táncosait, arra a kérdésre, hogy Orbán Viktortól, akiről nemrég kijelentette, hogy "tisztelem – mondjuk ki: szeretem”, nem várható-e támogatás, azt válaszolta,"ha így lenne, nem csinálnám ezt."
Az eset nem azért különös, mert 2012-ben először 25, majd pedig 130 millió forintot kapott a Magyar Fesztivál Balett kormányzati különkeretből, hanem azért vert fel nagy port, mert abban az évben 54 társulat között csupán 212 millió forintot osztottak szét működési támogatásként.
Több mint negyven táncművész tiltakozott akkor egy Orbán Viktornak címzett nyílt levélben, többek között azt sérelmezve, hogy Markó a struktúrán kívül jutott, a többi együttesnek járóhoz képest hatalmas támogatáshoz. Markó ugyanis nem pályázott az utóbbi két évben sem a Nemzeti Kulturális Alaphoz, sem - a szintén itt kezelt - Emberi Erőforrások Minisztériumától érkező működési támogatásokra.
Azért is volt irritáló a támogatás, mert Markó társulata alig játszik. Legutóbbi, nagyszabású produkciójuk, Az ember tragédiája a műsor hirdetménye szerint csupán hat alkalommal került színpadra. Honlapjukon nincsenek fenn az évad előadásai, csak 16 beavató, a próbateremben tartott, előadásról informálnak.
A 2012/13-as évad előadásait az internetről próbáltuk összeszedni, a hat Tragédia mellett, két alkalommal ment a Mózes a Műpa Fesztiválszínházban, e mellett még egy Debreceni Sportcsarnokban tartott előadásról tudunk. A Nemzeti Táncszínháztól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy évek óta nem működnek együtt a Magyar Fesztivál Balettel.
Mire ment el akkor a pénz? Markó Iván cégének, a Táncvilág Nonprofit kft.-nek a pénzügyi adatai szerint a cég 2008-ban még veszteséges volt, a következő években néhány milliós eredménnyel zárt, 2012-ben azonban hirtelen 34 milliós adózott eredményt tudott felmutatni, holott csak 8 millió forint volt az árbevétel.
Eközben adósságuk is növekedett, 3 millióról 16 millióra emelkedtek a kötelezettségeik. A forgóeszközök értéke a 2011-es 17 millióról hirtelen 137 millióra emelkedett. Saját tőkéje is rendeződött, mely 2011-ben 15 millióra esett vissza, de 2012-ben ismét 50 millióra emelkedett. Nem véletlen, hogy a cég jövedelmezősége a 2011-es 6 százalékról csaknem 424 százalékra emelkedett. Az elmúlt években egyébként radikálisan csökkent a kft. bevétele, 2008-as 68 millió forintról 2012-ben 8 millió forintra apadt.
Próbáltuk Markó Ivánt megkérdezni, hogy hova tűnt a 2012-es 34 millió forint mára, s, hogy miért nem pályázott épp úgy, mint a többi együttes, azt a választ kaptuk, ő nem tud erre válaszolni, hiszen ő egy művész. A kft. tulajdonosa, mindenesetre Markó Iván. Azt is megkérdeztük, mire fordította a 2012-ben kapott 155 millió forintot? Azt válaszolta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának elszámolt, de egyébként is csak 130 millió forint volt.
Úgy tudjuk - némi határidő módosítás után valóban elszámolt. A minisztérium kérésünkre nem adta át az elszámolást, így nem tudjuk pontosan mire ment a támogatás, de vélhetően a mindössze 6 előadást megélt, Az ember tragédiája című balett emésztette fel a jelentős részét.
Minden együttes megszűnése gyengíti a hazai táncművészetet, mondja Szalay Tamás, a Magyar Táncművészek Szövetségének ügyvezető titkára. Függetlenül az utóbbi időszak vélt, vagy valós botrányaitól, ami követte Markó Iván működését, főleg az igen nagy támogatás ügyében, egy társulatnyi táncosnak nem lesz állása. (A Magyar Fesztivál Balett tizennyolc tagból állt.)
Évad közben szűnik meg az együttes, és ilyenkor nagyon nehéz elhelyezkedni. A 155 milliós támogatásával majdnem annyit kapott, mint amennyi a független pályázatokon összesen elnyerhető volt, ezt akkor szóvá is tették. Szalay szerint bizonyára voltak felhalmozott tartozásai a Magyar Fesztivál Balettnek, amiket ki kellett fizetni.
Az ügyvezető úgy értesült, hogy a táncosok telefonálgatni kezdtek különböző együttesekhez, hogy nem tudnák-e őket december elsejétől fölvenni, mert Markó egy hónappal korábban azt mondta, hogy november végéig képes biztosítani a béreket, decembertől keressenek új helyet, mert nem tudja ezt folytatni. Szalay szerint kár, hogy így fejeződik be az együttes munkája.
Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője szerint mindig sajnálatos, ha egy társulattal kevesebb van, hiszen már eddig is sok táncos volt, akik nem találtak jó, minőségi munkát. Markó Iván neve valószínűleg még mindig a legismertebb a magyar közönség számára, ha modern balettről beszélünk.
Nem lát bele a Magyar Fesztivál Balett működésébe, ha erre az évre kapták a 155 milliót, akkor a pénzhiány nyilvánvalóan rossz gazdálkodást jelenthet, hiszen ennek töredékéből nyújtanak jelentős teljesítményt különböző együttesek.
Mert úgy egyébként nagyon nehéz gazdálkodni, ha az egyik évben igen sok a dotáció, a másikban meg semmi. Ez tervezhetetlenné teszi a munkát. Juronicsék társulata körülbelül 80 milliós támogatásból évadonként 90-100 nagyszínpadi előadást, és legalább 3 bemutatót tart. Ez egy társulat normál üzemmenete. Juronics szerint nincs megfelelően kitalálva a táncfinanszírozás.
Nagyon fájdalmasnak tartja Kiss János, a Győri Balett Kossuth-díjas igazgatója, a Magyar Táncművészek Szövetségének társelnöke, a Győri Balett alapító tagja, ami történt. 1977 óta ismeri Markót. Szinte apjuknak tartották az együttesben, életük meghatározó időszaka az a 11-12 év, amit vele töltöttek, hiszen ő a táncélet hihetetlenül markáns egyénisége. Egy alkotónak sok válságon kell keresztülmennie.
Hihetetlen erő kell ahhoz, hogy egy társulatot vezessen valaki. Akkor is iszonyúan nehéz ez, ha államilag fenntartott társulatról van szó, ekkor is borzasztó harcokat kell megvívni. Kiss már régóta nem látott Markótól előadást, nem akart szembesülni azzal, amit hallott ezekről a produkciókról. Úgy gondolja, hogy ez egy korszak szomorú lezárása.
Véleménye szerint, biztos, hogy Markó valamibe belekezd majd, nem az a típus, aki otthon, nyugodtan ülve töltené a nyugdíjas éveit. Kiss arról, hogy Markó miért nem pályázott rendszeresen, azt mondja, hogy mivel meghatározó egyénisége volt a magyar táncművészetnek, azt gondolta, természetes, hogy neki jár a támogatás.
Kiss nem tud róla, hogy valaha is pályázott. Innen-onnan, valószínűleg magánszponzoroktól, cégektől kapta meg a szükséges pénzt. Kiss szerint abszolút pályázhatott volna működési költségre, és produkció létrehozásához is. Nem tudja elképzelni, hogy egy színházi kollégium ne adott volna pénzt Markó Ivánnak.