Dienes Andor édesanyja 1925. május 1.-én éjjel felkelt, hogy vizet hozzon a kútról, beleesett és csak másnap reggel találtak rá. Fia 12 éves volt, érzékeny, ideges kisfiú, aki rettenetesen egyedül és elhagyatottnak érezte magát, elnéző nagybátyja és szigorú nagyanyja szeretete ellenére. A család ifjú szolgálólánya elvitte egyszer a harangozóhoz, aki régi könyvektől körülvéve élt a templomtoronyban, s a fiúnak különös dolgokat mesélt. Megjósolta, hogy szerencséje valahol a Föld távoli vidékén köszön majd rá. Jóslása közben rámutatott egy iniciálék jelentésével foglalkozó könyvben két nagy M-re, és azt mondta: "A két M meghatározó szerepet játszik majd életedben."
1926-ban került Pestre, ahol megtalálta édesapját, aki súlyos anyagi gondokkal küzdött, így 15 évesen nekilátott pénzt keresni. Mint kifutófiú kezdte, de csakhamar egy selyemüzletben lett alkalmazott. Ez a szerény állás tette lehetővé számára, hogy felfedezze a szépség, a luxus és a nők világát, amelyeket élete végéig becsben tartott. Elhatározta, hogy külföldön próbál szerencsét és Rómán, Nápolyon át 1932-ben Észak-Afrikába utazott. Tuniszban történt, hogy egy bank előtt alvó fiúcskát vett észre, akit azonnal le akart fényképezni. Berohant egy közeli fotósüzletbe, ahol hamar kiderült, hogy nincs pénze még egy olcsó gépre se, de az eladó - látva izgatottságát - elővett egy Kodak Retina gépet, befűzött egy filmet és a kezébe nyomta. Kirohant az utcára, megcsinálta a képet, az eladó pedig az üzlet ajtajából figyelte, nehogy meglépjen a géppel. Még ott az üzletben előhívták a képet, ami nagyon jól sikerült.
Ez volt az a pillanat, amikor Dienes Andor sorsa öszefonódott a fényképezéssel. Tuniszban festeni is tanult, egyik száláshelyén a házigazda kérdezte is tőle, miért nem megy Párizsba festészetet tanulni. Rövid gondolkodás után, ráébredve, hogy afrikai lődörgéseinek sok értelme nincsen elutazott Párizsba, de nem festeni, hanem fényképezni. Vett egy Rolleiflexet, járta a várost és csak fényképezett. Ekkor fejlesztette ki saját technikáját: szokatlan világítási effektusokkal és látószögekkel kísérletezett. 1935-ben egy napon a Palace de la Concorde-on lévő két nagy Pegasus szobrot fényképezte, amikor megállt egy autó mellette.
FOTÓ: DIENES ANDOR
A kiszálló elegáns hölgy megkérdezte, hogy hajlandó-e lefényképezni a szobrokkal együtt a vele lévő karcsú fiatal lányt. Igent mondott, s ettől a naptól kezdve divat fotográfusként dolgozott. Ekkortól lett a neve is André, aminek kiválasztását befolyásolhatta, hogy Párizsban már két André is volt: Andé Kertész (aki szintén Andorból lett André) és André Friedmann, a későbbi Robert Capa, aki meg Endréből lett André. Dienes találékony volt és merész. A legtöbb divatlap őt akarta megszerezni. Élvezettel lubickolt a pénzben, a szebbnél szebb lányok és a felső tízezer hölgyeinek társaságában.
1938-ban az Esquire magazin szerkesztője Amerikába hívta. Hamar beilleszkedett és már az első hetekben jó munkát kapott: a Vogue magazin Hollywoodba küldte, ahol első munkája Fred Astaire fényképezése volt. A sztár fél napon keresztül neki ugrált és táncolt a stúdióban. Dienes viszonylag könnyű helyzetben volt, mert Amerikában a magyar fotósoknak jó híre kelt. Ezt a hírnevet elsősorban Munkácsi Márton teremtette meg, aki a 30-as években Amerika legmenőbb fényképészei közé számított. 1942-ig dolgozott a Vouge-nál, majd áruházi katalógusok készítésével foglalkozott. 1944-ben végleg Hollywoodba költözött és ekkor határozta el, hogy abbahagyja a divatfényképezést és csak gyönyörű lányokat fényképez.
1945-től kezdett aktokat fényképezni. A valójában igen prűd Amerikában ekkor még szinte senki nem készített ilyen felvételeket. Dienes a természetbe vitte aktmodelljeit, akiket immár saját ízlése szerint választott. Míg a divatfényképezés alkalmával mindég a megrendelő igénye szerinti nőtipusokat kellett fényképeznie, (például a Vouge Magazinnak kizárólag elegáns nőket), most már az erotikusabb kisugárzású nők is fotótémái lehettek. Arra törekedett, hogy a modell és környezete teljes összhangban legyenek. Következetesen olyan természeti közegben fényképezett, ahol a női test hajlatai, domborúlatai szinte anatómiai pontossággal követték a sziklák, a kövek, a hegyek és völgyek hol lágy, hol pedig kemény vonalait.
1960-tól könyveket készített, kiállításokon szerepelt. Mikor először nála jártam a hollywoodi Sunset Boulvard 1401. számú házban, még azon a könyvön dolgozott amelyben megírta Marylin Monroeval történt szerelmét, amely talán a legfontosabb volt életében. A két 'M' valóban szerencsét hozott neki, mivel elsőként vette ki egy fotóügynökségtől az akkor még Norma Jane Baker nevű lányt és utazott el vele egyhónapi fotózásra. Jókor, jó helyen volt és így méltán lett első abban a sorban, amit Joe Di Maggio, Arthur Miller, John F. Kennedy és Bob Kennedy neve fémjelez.
