Meg is jelentek írások a hazai - elsősorban internetes - sajtóban, amelyekben kifogásolták, hogy a mohácsi csata nem is úgy zajlott, ahogy ezt a török sorozat ábrázolta. Most függetlenül attól, hogy az ütközet némely részlete, főleg pedig Zápolya távolmaradásának oka körül, máig tartanak a viták (legutóbb a Rubikon című kitűnő történelmi folyóiratban, a sorozat sikere nyomán választották ezt a témát), az ilyen filmbírálók elfeledkeznek arról, hogy a film, vagy televíziós játék nem arra való, hogy hitelesen idézze fel a történelmet.
Legjobb esetben abban segíthet, hogy jobban megértsük az adott kor viszonyait. Nem a mozivászonról, vagy a képernyőről kell megtanulni a történelmet. A Szulejman sem a történelmi hitelessége miatt érdemes a közfigyelemre, sőt: a népszerűségre. Gondolom először a környezet, a palota belső terei, bútorai, a rendkívül gazdag ruhatár vonzza a nézőt, még ha a ruhákról sem lehet biztosan elmondani, hogy pontosan olyanok, mint hajdanán lehettek.
Ami igazán érdekes: egy hárem és az uralkodó környezetének belső viszonyai, nem utolsó sorban a háremhölgyek viszálykodása, amely a valóságban is - erről az idegenvezetők szoktak beszámolni a palota látogatóinak a megfelelő szobákban -, oda vezetett, hogy egymás gyermekeit gyilkolászták az utódlásuk érdekében.
Végül, de nem utolsó sorban: jók a színészek, akik karaktert adnak az egyes figuráknak, főleg a Szulejmant alakító Halit Ergenc, aki egyébként egy korábbi török sorozatban egy mai figurát is hitelesen elevenített meg a kamerák előtt. Jogos tehát a népszerűség.
Szulejman, RTL Klub