A Coming Out című vígjáték rendezője, Orosz Dénes vette a bátorságot, hogy a mai Magyarországon, egy előítéletes és türelmetlen társadalmi közegében meleg fickót válasszon új filmje főhőséül. Ám nem vette a bátorságot, hogy a bátor témából bátor filmet rendezzen.
A képzeletbeli rá hajigált tojások ellen, akárcsak főhőse a filmben a felé repülő tojások ellen, eleve védőernyőt terít filmje fölé: egy kabaréba illő ötlettel behízelgő történetté formálja meleg hősének kalandját. Az majdnem mindegy, hogy hihető-e az ötlet, miszerint hőse nem heteróból megy át homóba, mint azt az élet produkálni szokta, hanem fordítva.
Az a meglepetés, hogy homóból lesz heteró egy baleset következtében. Mindegy, mert a kérdés itt is az, tudja-e hitelesíteni, elfogadtatni a nézővel a váratlan szituációt, s ha igen, akkor lesz-e általa több - mulatságosabb, szórakoztatóbb, gondolatgazdagabb, nyitottabb - a kiinduló sztori.
És miután Orosz Dénes sem forgatókönyvíróként, sem rendezőként a szokatlan fordulattal nem volt képes gazdagítani a meleg főhőséről szóló történetet, a meghökkentő ötlet a megalkuvás eszközeként csak kabarészintű tréfa maradt, amely egy előítéletes közegben is elfogadtatja a meleg témát. Vagy legalább nem von maga után tojászáport.
Tényleg nem von, ami az úgymond kényes témát, azaz a meleg sztorit illeti, mert a Coming Out e témában semmitmondó. Vígjátéknak pedig rossz. Nincs átgondolt komikuma a sztorinak, nincsenek megírva a figurák, nincs igazán kidolgozva a fordulat. A felszínesen előállított (!) konfliktusok nem teszik igazán érdekeltté a nézőt abban, hogy a főhős most végül is kit szeret. Ugyanis sem a homo, sem a hetero helyzetben nem érzékelhető a szerelem sajátos íze, láza, forrósága, hangulata, milyensége stb. Mert óvatos kitaláció.
Szívfájdalommal juthat eszünkbe hirtelenjében, hogy micsoda frenetikus humorral mesélt el egy meleg sztorit az amerikai Madárfészek című film, anélkül, hogy bármilyen érzékenységeket sértene, kiaknázva a szokatlan helyzet komikum kedvesen, szerethetően és élvezetes iróniával. Orosz Dénes történetének alapvető baja, hogy se nem humoros, se nem kedves, se nem szerethető. Hiányzik belőle egy író munkája.
Ugyanis nem elég a történetet kitalálni, ahhoz három dimenziós hősöket is teremteni kell. A Coming Out-ban mindenki egyetlen tulajdonsággal bír, amire a történetnek szüksége van. Laposak a figurák, nincsenek az egyéniségek, s emiatt nem is lehet mit eljátszani belőlük.
Csányi Sándor karaktere, mint meleg főhősnek, abban merül ki, hogy a cipőket minduntalan elvágólagosra rendezi az előszobában. De hogy milyen egyéniség, arról gőzünk sincs, és láthatóan neki se. Amikor - hogy úgy mondjam - megtörténik a baj, az át-heterósodását az jelenti, hogy minduntalan megakad a szeme a domború női idomokon. A komikum csúcsaként azt látjuk, hogy főnöke jóindulatú vezénylésére Csányi végigpróbálja az összes sztereotip külsőséget - ringó csípő, eltartott kisujj, nyifogó tartás -, amit a melegeknek tulajdonítanak, hátha visszabillen addigi állapotába.
Hát ez még kabarétréfának is rossz. Ahogy szegény Für Anikó is hátborzongatóan hamis bulvár-tényfeltáróként, megmászva a háztetőket, hogy leleplezze a meleg Csányi hetero állapotát. Tompos Kátya, mint a heteró érzelmek kiváltója, ugyancsak egyéniség nélküli figura. Orvos, motorozik és rendetlen. Ez utóbbi csak azért, hogy legyen valami feszültség a rendmániás Csányi és új szerelme között. A Valami Amerikában sziporkázó komika, Tompos Kátya a megíratlan szerepben ugyanúgy egyéniség nélküli, mint partnere, Csányi Sándor.
Ha csak a két főszereplő egydimenziós figuráját nézzük, érthetetlen, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyvet elbíráló tanácsadói mi a csodát dolgoztak a forgatókönyvíró-rendezővel ezen a sztorin, hogy ennyire üres és humortalan maradt. Nyilvánvaló, hogy írói - karakter- és szituáció-teremtő - tehetség, vagy adjuk alább: szakértelem nélkül egy forgatókönyv még nem lesz készen, még ha egy soktagú bizottság késznek nyilvánítja is. Az csak egy ilyen rossz filmre elég.
Talán egyedül Mucsi Zoltán figurájából, a gyűlölködő és előítéletes szomszéd hús-vér emberi mivoltából látszik a legtöbb. A túlzásokkal együtt már majdnem három dimenziós karaktert mutat fel abból az életveszélyes típusból, amelyik az ismeretlent a félelmei miatt előbb gyűlöli zsigerből, mint hogy megismerni próbálja. Az ő figurája érzékelteti, hogy milyen érdekes is lehetett volna a Coming Out, ha írói tehetség szüli a figuráit, akikkel merészen belevág a közepébe.