Ha az én vadász barátaim közül bárki is vétlen lövést ad le, azonnal - akár örökre - elveszik a puskáját. Voltam sorkatona is. A fegyver - bár hülyeség volt az egész szolgálat - szentnek minősült.
Amikor Hajdu János TEK-parancsnok egy régebbi sajtótájékoztatóján a kezembe adtak egy hangtompítós géppisztolyt (ugyan minek nekik…?), szakember nézte meg előtte a fegyvert, és igazított el. Pedig ez a lőtéren történt.
Nem kérdés: Hajdu tábornokot, Orbán Viktor bizalmasát mindenki jó szakembernek, empatikus vezetőnek tartja. Amihez meg nem ért, ahhoz szakértői csapatot szedett össze. Ezt még én, gonosz kritikusa sem vitatom.
De a Ferenciek terén letámadni egy fegyvertelen bűnözőt… Hát...?
Elmesélem, bár titok: húsz éve, újságíróként részt vettem egy leplezett elfogásban. A titkos figyelők valamiért nem várták meg a kommandót, és lekapcsolták a fegyveres tettest. Az akciócsoport nem akart dekonspirálódni, ezért nem szálltak ki a titkos lakóbuszból, így a "kukkosok" az én autómba nyomták az elfogottat, hogy vigyem be a "főkapra". Nem vittem. Tonhauser ezredes (van-e, ki e nevet nem ismeri?) utóbb csúnyán leteremtett, mert nem segítettem őket. Visszakérdeztem: te egy veszélyes bűnözőt elfuvaroztál volna bilincs nélkül? Azt mondta, nem, bocs!
Tonhauser ezredes, aki vitathatatlan tekintély még ma is, sohasem szervezett volna hülye elfogást a Belváros közepére, ha nem muszáj. Igaz, ő ma már a múlt embere… Nagyon sajnos!
Viszont engem nem is lőtt meg egy kommandós se…
