Nevetségesnek tartja Rainer M. János, hogy a kormány minden héten alakít egy új intézetet és megrendeléseket ad nekik. Az 56-os Intézet vezetője utalt arra, hogy októberben kormányhatározattal hozták létre a Veritas Történetkutató Intézetet, amelynek feladata - a Miniszterelnökség közvetlen felügyelete alatt - "a magyar közjogi hagyományok méltó módon történő bemutatása", de nemrég jött létre Bíró Zoltán vezetésével a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum is. Rainer M. János szerint nem új intézetre vagy hivatalra lenne szükség, sokkal inkább a meglévő akadémiai és egyetemi intézeteket kellene megerősíteni, akár úgy, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottságra szánt pénzt nekik adják. Hozzátette, a törvénytervezet a legfontosabbról, az iratátadásokról nem rendelkezik. Pedig ahhoz, hogy a titkosszolgálatok által máig visszatartott iratok kutathatóak legyenek, épp erre lenne szükség. Ehelyett egy megrendeléseket végző hivatal jön létre - tette hozzá. Furcsának nevezte azt is, hogy csak 1972 után születettek lehetnek a bizottság tagjai; Rainer M. János számos hasonló intézményt ismer a közép-európai országokban, de ilyen korlátozásról nem tud.
Mint ismert, pénteken törvényjavaslatot nyújtott be az igazságügy-miniszter a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról, amelynek feladata a kommunista diktatúra hatalmi működésének feltárása lesz. Eszerint a Bizottság független, önálló költségvetési szerv, amely tevékenységének eredményéről átfogó jelentést tesz közzé. A testület öttagú lenne, elnökét és két tagját az Országgyűlés választaná meg kétharmados többséggel, egy-egy tagot pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és az igazságügy-miniszter jelölne ki. A tagok megbízatása kilenc évre szólna és egyszer megújítható lenne, ugyanakkor szigorú kikötés, hogy a tagok 1972. február 14-e után szülessenek. Az elnök államtitkári, a tagok helyettes államtitkári díjazásban részesülnének.
A Bizottság "kutatásai alapján a büntetőjogilag felelősnek tartott személyekkel szemben büntetőeljárás lefolytatását kezdeményezheti a legfőbb ügyésznél". De feladata az is, hogy "átfogó jelentésben meghatározza és közzéteszi különösen, hogy mely szerepek, megbízatások, foglalkozások, tisztségek betöltése minősül kommunista hatalombirtoklásnak és mely szervezetek minősülnek kommunista hatalombirtokosnak". Ez a jelentés "bíróság vagy más hatóság előtt önálló jogorvoslattal nem támadható meg" és a Bizottság "tényállításai bíróság vagy más hatóság előtt önálló jogorvoslattal nem támadhatók meg". A Bizottság munkáját egy hivatal segítené, amelynek főigazgatóját a Bizottság elnöke nevezi ki.
A javaslat módosítaná az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárról szóló 2003-as törvény rendelkezéseit is. Lehetővé tennék, hogy a megfigyeltek nyilvánosságra hozzák az általuk megismert adatokat, így az őket megfigyelő és velük foglalkozó titkosszolgálati személyek nevét. Az iratokból csak más megfigyeltek, illetve a rendszer működtetői közé nem tartozó harmadik személyek adatait kellene kitakarni. Ugyancsak lehetővé tennék, hogy a hivatásos titkosszolgálati alkalmazottak, hálózati személyek, operatív kapcsolatok hozzátartozói megismerjék hozzátartozójuk szerepét a titkosszolgálat működésében.
Az LMP szerint a Fidesz-KDNP továbbra sem akarja az akták nyilvánosságát, a tervezet azt nem helyettesíti. Schiffer András, frakcióvezető szerint a javaslat legalizálja, hogy a Fidesz egy következő "választási kanyarban" kénye-kedve szerint előálljon bizonyos aktákkal - bírói felülvizsgálat nélkül. Ugyanakkor fedezi azokat az embereket, akik "valamiért nekik kedvesek", de adott esetben érintettek voltak a kommunista hatalomgyakorlásban. Az LMP támogatja a Bizottság felállítását, de ezzel nem helyettesíthető, hogy az akták nyilvánossá váljanak. A Jobbik szerint a javaslat az időhúzást szolgálja, pedig egy egyszerű kormánydöntéssel át lehetne adni a titkosszolgálatok által őrzött 19 mágnesszalagot a levéltáraknak.
Nem siették el
A kormány még 2010. decemberében határozatban bízta meg az egykori állambiztonsági iratok kezeléséről és nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat elkészítésével Navracsics Tibort, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) vezetőjét. Ezt a kormányhatározatot az utolsó pillanatban, 2011. november 30-án hatályon kívül helyezték; a javaslat kidolgozásának határideje éppen november 30-a volt. A KIM akkori indoklása szerint "hosszabb idő kell a szakmai viták lefolytatására és a megfelelő új koncepció kialakítására", de a javaslat valamikor elkészül. Az akkori terveket számos kritika érte, hiszen például azt javasolták, hogy a rendszerváltás előtt készült állambiztonsági iratokat az érintettek hazavihessék, és azt csináljanak velük, amit akarnak, akár meg is semmisíthessék. Ezt azzal indokolták, hogy "az államnak nem lehet feladata a nem jogállami keretek között keletkezett iratok megtartása". Ezt az érvelést azonban visszautasította a szakma, mondván: épp a nem jogállami származás miatt kellene védeni a dokumentumokat. Vitákat váltott ki az is, hogy egy kormányhatározattal "szélnek eresztették" az egykori állambiztonsági iratok - pontosabban az azokat tartalmazó mágnesszalagok - tartalmi elemzését végző Kenedi-bizottságot is, melyet még a Bajnai-kormány hozott létre. Erre Kenedi János történész akkor lapunknak úgy reagált: "az elbutítás okvetlenül szükséges feltétel a diktatúra kiteljesítéséhez", így a bizottság felszámolása "logikus" lépés volt.
A Nemzeti Emlékezet Bizottságának létrehozásáról 2012 tavaszán is tárgyalt a Fidesz- és a KDNP-frakció, ám az akkor a kormánynak adott május 15-i határidőt sem tartották be. Orbán Viktor tavaly nyáron egy interjúban úgy fogalmazott: "Az ügynökkérdésben jól haladunk. A problémát az okozza, hogy amikor az ember kikér egy dokumentumot, akkor ki vannak belőle húzva nevek és adatok. Itt csak az a vita áll fönn, hogy az érintettek kitakarás nélkül jussanak-e hozzá az információkhoz. A magyar ügynök-ügy rendezettsége jogi megoldások tekintetében figyelemre méltó Európában." A már akkor is tervbe vett Nemzeti Emlékezet Bizottságról azt mondta: "Közel vagyunk megoldáshoz. Én azon az állásponton vagyok, hogy a szabadság mellett érdemes lándzsát törni, tehát mindenki, aki áldozata volt az előző rendszernek, például megfigyelték, az korlátozás nélkül hozzáférhessen az őrá vonatkozó összes információhoz."