Az új kozmodromot a Távol-Keleten, az Amuri megyében építik, erről még Vlagyimir Putyin döntött 2007 novemberében, 2009 januárjában pedig kormányrendelet intézkedett a terv megvalósításáról. A cél az, hogy Oroszország saját területén rendelkezzen olyan űrbázissal, amely alkalmas műholdak és ember vezette űrhajók felbocsátására. Ennek szükségessége a Szovjetunió felbomlása óta nagy hangsúlyt kapott, mivel az unióból kivált Kazahsztán területén lévő Bajkonur kiszolgáltatott helyzetbe került. A kazahok nemcsak megfizettetik, és időről időre emelik az árát annak, hogy területet biztosítanak Moszkva számára a rakéták fellövésére, hanem biztonsági okokra hivatkozva korlátozásokat is életbe léptetnek. Sőt az orosz sajtó szerint a zsarolástól sem idegenkednek. Egyes programok a kazah hatóságok túszává váltak, amelyeknek az engedélye nélkül nincs rakétafelbocsátás.
A távol-keleti építkezéssel olyan infrastruktúrát hoznak létre, amely korlátozások nélkül lehetővé teszi a nagyszabású űrprogramok megvalósítását. Azért esett a választás Oroszország Európától legtávolabbi területére, mert itt már működik a védelmi minisztérium kísérleti űrbázisa, a "Szvobodnij". A hely ideális: viszonylag közel esik az Egyenlítőhöz. Úgy látszik a Kremlt nem aggasztja sem Kína, sem Japán közelsége. Talán ellenkezőleg, a "Vosztocsnij" (Keleti) elnevezésű kozmodrom még csak növeli a térség stratégiai jelentőségét.
Az építkezés hivatalos megrendelője a Szövetségi kozmikus ügynökség, a "Roszkoszmosz", az építő pedig a "Dalszpecsztroj". Az eredeti elképzelés az volt, hogy kezdetben egy 750 négyzetkilométernyi területet építenek be 46 objektummal. 15 ezres kiszolgáló személyzettel számoltak. 2008 és 2010 között a tervezési munka kötötte le az energiákat, 2011-től 2015-ig már az építkezésé a főszerep, amellyel biztosítható a tudományos, gazdasági és kereskedelmi célú kozmikus műholdak fellövése. 2011-ben kijelölték a rakéta-kilövőállások és a város helyét. Megkezdték a munkát a villamosenergia-vezetékek, a vasút, az autósztráda és az üzemeltetési bázis építkezési területén. 2012-ben a kozmodrom kilövőállásaival foglalkoztak.
Jelenleg már több mint ezer négyzetkilométernyi területen folyik az építkezés. 2015 végén szeretnék felbocsátani az első rakétahordozót. 2016-tól 2018-ig kellene előkészíteni az ember vezette űrhajók fellövését. 2018-ban történne meg az első ilyen űrhajó felbocsátása. Ide tervezik az új orosz szuper-rakéta, az Angara felbocsátását is. A későbbiekben olyan szintre szeretnék emelni az űrrepülőtér technikai színvonalát, hogy bolygóközi kutató eszközök felbocsátására is alkalmassá váljon. Ez lesz a Hold- és Mars expedíciók bázisa is.
Ilyen jelentőségű építkezés közepette hozta nyilvánosságra az orosz kormány, hogy enyhén fogalmazva, nem kapott teljes körű információt a kozmodromot sújtó problémákról. Ezért menesztették a "Dalszpecsztroj" vezetőjét, és helyébe az űrrepülőtér vezetőjét nevezik ki, hogy az építkezéstől egészen a berendezések beszerzéséig minden munka egy kézben összpontosuljon. A kormány kijelölte azokat az objektumokat, amelyek elsőbbséget élveznek. Több mint ötezer fölé emelték a munkások létszámát, ami a korábbinak majdnem a háromszorosa. Nem lebecsülhető az sem, hogy számos olyan embert emeltek a vezetők közé, akiben garanciát látnak az eltökélt munkára.
Megreformálják az egész rakéta-kozmikus iparágat. Létrehoznak egy egyesített rakéta-kozmikus korporációt, amely az ágazat összes vállalatát egyesítené, a "Roszkoszmosz"-ban pedig az iparági tudományos intézetek és a földi infrastruktúra szervezetei maradnának. A Roszkoszmosz feladata lenne az űrkutatás stratégiai feladatainak a kidolgozása. Októberben már ki is nevezték a "Roszkoszmosz" új vezetőjét, Oleg Osztyapenko volt védelmi miniszterhelyettest, ami ezúttal azzal is jár, hogy hozza a saját embereit, többektől pedig megválik. Az a véleménye ugyanis, hogy minden szakembernek tudomásul kell vennie: van olyan hiba, amit egyszerűen nem szabad elkövetni. Mindenekelőtt ki kell dolgozni az űrkutatás új stratégiáját, áttekinteni az erőforrásokat, meghatározni a prioritásokat.
Az egyik megoldandó probléma az orosz GPS, a GLONASZSZ műholdas navigációs rendszer technikai problémáinak az orvoslása. Ami pedig az űrfegyverkezést illeti, Oleg Osztyapenko egyértelművé tette, hogy Oroszországnak nincs fegyverzete az űrben és ilyen tervvel nem is foglalkozik. Az új főnök idegenkedik az űrturizmustól. Az azonban még most sem világos, egyáltalán mit tekint az orosz űrkutatás legfontosabb céljának.
Vannak olyan moszkvai vélemények, hogy a reformmal reménytelenül elkéstek, és csak a navigációs műholdakat szállító Proton -M júliusi felrobbanása adta meg a végső lökést az elhatározáshoz. A bosszantó szerelési hiba arra hívta fel a figyelmet, hogy a szovjet korszak tudósainak és szakembereinek utánpótlásával igen nagy bajok vannak. Ez is a megoldandó feladatok hosszú listáját növeli.