Julie Brochen 2002-ben fedezte fel Kertész Imre munkásságát, miután egy toulouse-i konferencián azt hallotta tőle, hogy a humanizmus értéke is elégett a holokauszttal. A kijelentés komoly gondolkodásra késztette a rendezőnőt, aki eleinte nem értette, hogy ezen alapvető érték nélkül hogyan élhetünk a világban. Ezt követően végigolvasta Kertész műveit, amelyek szerinte nem is annyira az Auschwitzban megéltekről szólnak, hanem arról, amit a megélt dolgok elindítottak az íróban. A Felszámolás azért volt nagy hatással a francia művészre, mert abban értelmezése szerint Kertész arról beszél, hogy a művészetet és a kultúrát kell az élet középpontjába állítani, valamint arról, hogy büszkének kell lenni arra, hogy emberek vagyunk.
Kertész Imre művészete "hasonlít arra a képre, amelyet őrzök róla: lényegi, egyszerű, szeretettel teli jelenlét, amely egyszerűséggel és melegséggel nyitja meg a mélységeket. Vagyis nem is nyitja meg, hanem megmutatja azokat. Olyan erős és okos idegenvezetőként tekintünk rá, akinek a karjaiban biztonságban érezzük magunkat, miközben tisztában vagyunk azzal, hogy a mélység szélére vezet minket. Olyan dolgokat hallat és láttat meg velünk, amiket nem akarunk meghallani és meglátni, de amikor meglátjuk és meghalljuk azokat, megértjük, hogy mennyire építő jelleggel vannak az életünkre, az élet iránti vágyunkra, hogy mennyire szükségünk van minderre az életünk folytatásához" - írta az előadás sajtóanyagában a rendezőnő.
Julie Brochen az adaptációhoz megtartotta a regény "nagyon eredeti szerkezetét", amelynek központjában két szereplő, az Auschwitzban született író, B., és szerkesztő barátja, Keserű áll. A történet két korszak között ugrál: 1990 és 1999 között. Az elbeszélés 1999-ben kezdődik, amikor Keserű a rendszerváltás idején játszódó Felszámolás című darabot kezdi olvasni, amelyet B. hagyott rá, aki 1990-ben öngyilkosságot követett el. A hagyatékban maradt drámában B. kísérteties előrelátással megírja Keserű és baráti köre jövőjét, hogyan csúszik ki majd kezükből a rendszerváltást követően a saját életük, és azt, hogy a szerkesztő hogyan próbálja meg felkutatni az író utolsó, eltűntnek hitt regényét. Keserű fokozatosan érti meg, hogy a nyomozás B. sorsának megértésére egyben az élet, az alkotás és művein keresztül a halhatatlanság gyökereinek megértéséhez is vezet.
A két és negyedórás előadást - amelyben Julie Brochen oldalán Pascal Bognard, Fred Cacheux, Marie Desgranges, Antoine Hamel, Ivan Hérisson, Hans Kunze, Davis Martins, Fanny Mentré és André Pomarat lesz látható - december 19-ig 15 alkalommal játsszák Strasbourgban.
A 2002-ben irodalmi Nobel-díjat kapott szerző valamennyi regénye megjelent franciául az Actes Sud kiadó gondozásában, Natalia Zaremba-Huzsvai és Charles Zaremba fordításában.