Írja is, hogy mennyire rémes volt, amikor a csaknem gyerekgondozási guruvá vált Spock doktor által kötetbe foglaltakat a szülők szó szerint iparkodtak betartani.
De azért ő szintén sűrűn ad tanácsokat, némelyiket ki is emeli, már-már pontokba szedi, lehetnének akár aláhúzva, mint egy tankönyvben. De közben eldilemmázik rajtuk.
Tényleg nem tekint semmit szentírásnak. Szemléletes példákat hoz. Időnként lazán, érdekesen mesél, máskor pedig eléggé kategorikus.
Eltöpreng azon, hogy miért mennek tönkre családi kapcsolatok, miért jut el a válásig férj, feleség, netán mi az, ami már kapcsolatuk legelején is észrevehető lett volna?
Az is téma hogyan és miért távolodik el egymástól gyerek és szülő, hogy mosódik össze érdek és érzelem, és milyen közhelyhalmazok tömkelegében hiszünk, amikor bajba kerülünk.
Az önámítás természetrajza igencsak ecsetelésre kerül. Az, hogy milyen ürügyekkel toljuk el magunktól, igyekszünk másra kenni a problémákat.
Tóth Gábor Ákosnak eszébe se jut azt állítani, hogy a válások, zaklatott eltávolodások tanácsai megfogadásával megelőzhetők.
Azt viszont állítja, hogy előre trenírozhatjuk magunkat a válsághelyzetekre, bizonyos ismeretekkel hatékonyabban, kevésbé sérülékenyen, és másokat sem annyira felsebzően cselekedhetünk.
A Családrobbanás e-könyv formájában, a Publio Kiadó gondozásában jelent meg. Szemléletesen elregéli sok ballépésünket, hülyeségünket.
Van egy fölöttébb vigasztaló mondata, hogy genetikailag kódolva vagyunk a túlélésre. És mégis hányszor érezhettük, hogy valamit csaknem lehetetlen túlélni.
De a könyv ilyen helyzetekben is gyógyírként akar szolgálni.
