Vasárnap egy sor egyiptomi városban vonultak az utcákra az emberek a törvény ellen tiltakozva. Kairóban néhány ezren éltették a leváltott elnököt, Mohamed Morszit. Pénteken és az előző napokban is tüntettek a fővárosban. Múlt kedden például a fiatalok a hadsereg, ("Gyilkosok!"), az iszlamisták ("Gyilkosok!"), és lényegében az összes egyiptomi politikai tömörüléssel szembeni szlogeneket skandáltak. Pár méterrel arrébb - mindenről megfeledkezve - Egyiptom labdarúgó-válogatottjának szurkolnak a Ghána elleni mérkőzésen, melynek tétje a 2014-es világbajnokságon való szereplés volt.
Egyiptomban szinte mindennaposakká váltak a tüntetések, ezeket akarják megakadályozni az új jogszabállyal. Múlt héten a két évvel ezelőtt kezdődött összecsapások áldozatairól kívántak megemlékezni. Akkor legalább negyvenen életüket vesztették, s ezrek sérültek meg, egy héttel a parlamenti választások előtt. A tömeg a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa (Scaf) ellen tiltakozott, amely gyakorlatilag a hatalmat átvette a megbuktatott Hoszni Mubaraktól. A tüntetők azt követelték, hogy a tábornokok adják vissza az irányítást a polgári vezetésnek.
Míg azonban két éve tömegek lepték el az utcákat, mostanság nagyon kevesen vesznek részt a tiltakozó akciókon. Sokak szerint ez arra vezethető vissza, hogy a napokban ünnepelte 59. születésnapját az afrikai ország jelenlegi de facto vezetője, Abdel Fattah el-Szisszi, a népszerű vezérkari főnök. Sokan a konfrontációt elkerülendő maradtak inkább otthon. A hadsereget, s az általa támogatott átmeneti kormányt pártolók azért szólítottak tüntetésre, hogy "Egyiptom oroszlánját" éltessék, míg a Muzulmán Testvériség, és a Szisszi által leváltott Mohammed Morszi elnök hívei ellendemonstrációra hívták követőiket. Míg az iszlamisták megmozdulásai szinte csak az egyetemek campusaira korlátozódtak, a Tamarod, a hadsereget támogató mozgalom az utolsó pillanatban lefújta a tüntetést, csak pár tucatnyian jelentek meg a Tahrír téren, de csak amíg a "forradalmárok" ki nem szorították őket.
"Nincs túl nagy tömeg, de nem is ez számít, hanem az, hogy hallassuk a hangunkat" - fogalmazott az egyik iszlamista- és hadseregellenes aktivista az al-Dzsazíra katari hírtelevíziónak nyilatkozva. Azonban a politikába belefáradt lakosság, és a stabilitásról folyton papoló ideiglenes kabinet mellett a hang nehezen jut el a közönséghez. Az elemzők bírálták a tüntetést, az állami média úgy állította be, mintha azt vandálok szervezték volna, míg az emberek próbálták minél jobban elkerülni a híreket, s a meccsre koncentrálni. (Habár Egyiptom 2-1-re győzött Ghána ellen, nem jutott ki a jövő évben rendezendő brazíliai tornára).
Az elmúlt két év novembere vízválasztó volt Egyiptom népe számára. A 2011. novemberi összecsapások után több millióan járultak az urnákhoz. A Muzulmán Testvériség megtagadta, hogy az akkori megmozdulásokon részt vegyen, mivel attól tartott, az későbbre tolhatja a parlamenti választás eredményének - s egyben a felmérések szerinti győzelmük - kihirdetését. Ez a taktikai húzás volt, s az utolsó csepp a liberális forradalmárok számára, s az addig szoros szövetség felbomlott, megkezdődött az iszlamisták uralma. Egy évvel később a Testvériség, s a 2012 nyarán megválasztott elnök, Mohammed Morszi alkotmánytervezete miatt vonultak utcára. Ez volt az első nagy kihívás az államfő hivatalba lépése óta. A liberálisok, akik a "kisebb rossz" elve alapján tették le voksukat az iszlamista elnökjelölt mellett (a másik esélyes a Mubarak-éra kormányfője, Ahmed Safík volt), kiábrándultak Morsziból, aki hatalma bebetonozásába kezdett rendeletek, és az alkotmánytervezet nyomán. Az elégedetlenség végül tömegtüntetésekhez vezetett, s katonai puccsba torkollt.
Nem csoda ezek után, ha nagy várakozások előzték meg a novemberi demonstrációt. Habár nem volt vezető, hacsak nem a befolyásos hadsereg, aki ellen fel lehetne lépni. Az átmeneti kormányfő hétfőn tartott megemlékezést a "Január 25-ei és Június 30-ai forradalom áldozatait" méltatva a Tahrír téren sebtiben felhúzott emlékműnél. Az építési munkálatok múlt héten kezdődtek, a leleplezési ceremóniát pedig reggelre, 9 óra előttre tették, így nem csoda, ha jelentősége elsikkadt.
Az alkotás mindössze 12 óráig állt helyén. Hétfő éjjel pár száz aktivista a forradalomra emlékezve ledöntötte azt. A látvány azonban drámai volt: a lassan három éve Mubarak uralmát megdöntő forradalmárok Kairó egy félreeső terén gyülekeztek, egy alig használt elnöki palota mellett, amely jelenleg egy múzeumnak ad otthont. Ők voltak azok, akik másnap transzparenseikkel, a focirajongók mellett tüntettek. Mint mondják, a szobrot azért rongálták meg, mert "azok építették az áldozatok emlékművét, akik meggyilkolták őket". A hadsereg és a kormány azonnal felhasználta a történteket, hogy saját igazát bizonyítsa, s az állami televízió felvételein vandalizmussal vádolta meg a forradalmárokat. Az al-Ahram napilap egyenesen azt állította, a Muzulmán Testvériséggel, illetve a kommunistákkal szövetséges szervezet felelős a rongálásért. A gépezet pedig jól működik: egy Tahrír téren bámészkodó férfi a vezérkari főnök arcképét ábrázoló plakátot kap fel a földről, és úgy kiabálja: "Szisszi megvédi az országot, megvéd minket. A tüntetés szemétbe való".
A lakosság megosztott, belefáradt a politikába, a gazdasági válság pedig meggyötörte. Aktivisták hangoztatják, csupán a szikrára várnak, hogy ismét tömegeket vonzanak az utcára. Azonban az eheti eseményeket tekintve úgy tűnik: az ismét csak a hadsereg kezére játszana, s rövid távon instabilitást hozna.