Ma is ki kell állni az igazságunkért. Volt időszak a magyar történelemben - nem is olyan régen -, amikor az a mondás járta, hogy a magyar parlamentben csak egyetlen férfi ül - és az is nő. Kéthly Annára vonatkozott a mondás, aki egy olyan időszakban érdemelte ki a "megtisztelő fiúsítást", amikor a politika még szinte kizárólagos férfiterep volt, és valóban nagy dicséretnek számított, ha valakit ily módon, szimbolikusan is bevettek a "férfiklubba". Kéthly Anna felkészültsége, páratlan keménysége és szívóssága természetesen méltán érdemelte ki a tiszteletet. Erkölcsi tartása is párját ritkította, jól tudták ezt kortársai, és jól tudjuk mi is. Pályája során mindvégig kitartott elvei mellett, és sosem lett játéka a "mindenféle szélnek".
Kéthly ugyanis nagyon fiatal korában lett szociáldemokrata, és egész életében hű maradt eszméihez. Nem lett a széljárásnak megfelelően szocdemből kommunista, liberálisból konzervatív, konzervatívból nacionálpopulista. Szocdem volt és szocdem maradt. Amikor a Tanácsköztársaság átlépett a megengedhető határokon, akkor a Tanácsköztársasággal állt szemben. Amikor a Horthy-rendszerben kellett szociáldemokrata kritikát megfogalmazni, akkor a Horthy-rendszer ellenzéke volt, és sok parlamenti cikluson keresztül harcolt olyan - sajnos ma is végtelenül aktuális - témák képviseletéért, mint az egészségügy, az oktatás minősége és természetesen a nők jogai. A második világháború után politikai pályája szinte töretlenül folytatódott: országgyűlési alelnök és frakcióvezető lett. Talán még többre is vihette volna, de nem volt hajlandó engedni az elveiből. Nem volt hajlandó behódolni a kommunistáknak, a szovjeteknek. Kéthly kitartott a demokrácia és a szociáldemokrácia értékei mellett, így a magasabb hivatal helyett a börtön és a házi őrizet lett a jussa.
Kéthly minden diktatúrával keményen szemben állt. 1956. november 4-én, a forradalom eltiprásakor a Nagy Imre-kormány kinevezett államminisztereként pontosan tudta, hogy mi várhat rá és a hozzá hasonló gerincesekre Budapesten. Nem is jött haza külföldi útjáról. Szép kort ért meg, de életének 87 éve alatt mindvégig méltósággal ellenállt minden zsarnokságnak. Kiállása erkölcsi értelemben példa ma is.
Ma, amikor Magyarországon megint a "fortélyos félelem igazgat" és nem a remény, ahogy ezt József Attila írta a Horthy-rendszerről. Ma újraéled a zsarnokság, amit Orbán "centrális erőtérnek" nevez. A Horthy-rendszerből ismerjük ezt a centrális erőteret. Lehet ugyan több párt a parlamentben, de a választójog korlátozása, a manipulált körzetek, és a direkt csalás segíti a hatalom pártját. Ma ezeket látjuk. Sérül a szavazás egyenlősége: a külföldön dolgozó állampolgárok nehezebben voksolhatnak, mint a határon túli magyarok. A manipulált körzetek valahogy mindig a Fideszt segítik. Ha a Fidesznek úgy kedvez, még a Dunán is átnyúlnak a körzetek. A hatalom a bajai időközi választáson tűzifával és etetéssel-itatással próbálta megvenni azokat a szegényeket, akikre máskor rá sem néz.
Ez az új, méltóságos urakból, haverokból álló világ nem lehet tartós. A népet nem lehet folyamatosan lenézni és elnyomni. Egy tisztességes szociáldemokrata ma sem tehet mást, mint azt, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel harcol a zsarnokság, a szegénység, és a kirekesztés ellen, ahogy Kéthly tette, még akkor is, amikor reménytelennek tűnt. Nekünk ma is ezt kell tennünk, ezért nyugtáztam örömmel, hogy párttársaim, baloldali barátaim megemlékezést szerveztek a múlt héten Kéthly Anna születésnapja tiszteletére.
Tanuljunk hát Kéthlytől tartást, erkölcsösséget és szívósságot! Tanuljuk meg Kéthlytől, hogyan kell emelt fővel, hittel és meggyőződéssel politizálni! Az érte aggódóknak egyszer azt mondta: "aki fél, az menjen cukrászkisasszonynak". Ki kell állnunk az új Horthy-rezsim ellen, mert igazságos és demokratikus Magyar Köztársaságot akarunk. Egy olyan országot, amilyenért Kéthly Anna is küzdött.
