Franco Pavoncello olasz történész úgy véli, a mostani találkozót a történelem majd úgy emlegeti, mint Mihail Gorbacsov és 1989-es, II. János Pálnál tett vizitjét. Gianni Valente, a torinói La Stampa Vatikánnal foglalkozó újságírója szerint ugyanakkor már az is nagy eredmény, hogy a pápa és Putyin közös tárgyalóasztalhoz ülnek, s a vitás kérdésekről tárgyalnak.
A hétfői találkozó világpolitikai szempontból sem jelentéktelen. Ferenc pápa mindent elkövetett a szíriai háború elkerüléséért, s e tekintetben megegyezett a Szentszék és Moszkva véleménye és érdeke. A megbeszéléseken biztos, hogy szóba kerül a kérdés annál is inkább, mert Oroszország a szíriai keresztények oltalmazójaként lépett fel. A polgárháború során a keresztények inkább Bassár el-Aszad rezsimjét támogatják, a lázadók több alkalommal is erőszakkal léptek fel a keresztény közösség tagjaival szemben, papokat öltek meg, keresztény többségű falvakat irtottak ki.
Ferenc pápa szeptemberben levelet írt a Szentpéterváron megrendezett G20-as csúcstalálkozó résztvevőinek, s felszólította a jelenlévőket, latba véve befolyásukat tegyenek meg mindent a közel-keleti békéért. Talán csak a véletlen műve, de Szergej Lavrov orosz és John Kerry amerikai külügyminiszter néhány nappal később állapodott meg a szíriai tömegpusztító fegyverek megsemmisítésének menetrendjéről.
A pápa és Putyin közötti találkozón azonban nyilvánvalóan szó esik a legnehezebb kérdésről, a katolikus és az ortodox egyház nem éppen felhőtlen viszonyáról. Ez a kapcsolat évtizedeken át egy helyben topogott. Sem II. János Pál, sem XVI. Benedek pápasága idején nem jöhetett létre vallási csúcstalálkozó a pápa és az orosz pátriárka között. Bár nemrégiben is felmerült a lehetősége annak, hogy "egyházfői csúcsot" rendezzenek, s helyszínként a pannonhalmi apátság is felmerült, Moszkva rendre cáfolja ezeket a közléseket. A közeledésnek doktrinális okai aligha lehetnek, az orosz ortodox egyház tanítása sok tekintetben hasonlít a katolikuséhoz. Elutasítják az azonos neműek házasságát, a nők pappá szentelését, s egy sor olyan témát is
Ferenc pápán aligha múlhat a viszony javítása.
A pravoszláv karácsony idején érsekként többször is ellátogatott Buenos Airesben az ortodox templomokba. Mégis mi lehet a fő akadály? Az orosz ortodox egyház amiatt orrolt meg a Vatikánra, mert a Szovjetunió felbomlása után a szovjet érában üldözött ukrajnai görög katolikusok több templomot kaptak meg Nyugat-Ukrajnában, amelyeket az ortodoxok akartak megkaparintani. Moszkva képtelen volt túllépni ezen. II. János Pálban eleve nem bíztak, már csak lengyel származása miatt sem, valamint politikai szerepvállalása, a Szovjetunió felbomlásában játszott szerepe miatt eleve nem tartották az oroszok barátjának. De áttörés XVI. Benedek pápasága alatt sem történt, pedig őt aligha vádolhatták politikai elfogultsággal. Igaz, némi pozitívum, hogy négy éve a Szentszék és Oroszország helyreállította egymással a diplomáciai kapcsolatokat.
Az utóbbi heteken azért voltak kedvező jelzések. Angelo Scola bíboros, milánói érsek november 12-én személyesen találkozott Moszkvában az ortodox egyház fejével, Kirill metropolitával. Megbeszéléseiket meglepően oldott hangnem jellemezte, Kirill megjegyezte, korábban sosem fordult elő, hogy ennyi közös vonása legyen a két egyháznak. Ezzel lényegében egy időben, szintén november 12-én Ferenc pápa Ilarion Alfejev metropolitát, az ortodox egyház – mondjuk így – külügyminiszterét (egészen pontosan a moszkvai patriarkátus külügyi osztályának vezetőjét) fogadta. Az orosz főpap hitet tett az ökumenizmus folytatása mellett.
Ezek mind azt mutatják, valamiféle elmozdulás mégiscsak tapasztalható a két egyház viszonyában. Ezért is olyan nagyok az elvárások Putyin mai vatikáni látogatása előtt.