A vicc régi és ismert. Fiatal szociológus érkezik valamikor a nyolcvanas évek elején a faluba és az interjúi során beszél Józsi bácsival, a helybeli idős gazdálkodóval. Aztán antiszemitizmus van-e errefelé? - teszi fel a kutató az utolsó kérdését. Nincs, pedig volna rá igény - kapja a választ. Annak idején jót nevettem ezen. Ma már nem tudnék. A miértre egyszerű válaszolni: van antiszemitizmus, és van is rá igény. Legalábbis abban a vidéki környezetben, amelyben élek ezt tapasztalom.
Megnyilvánulásaival évek óta lépten-nyomon találkozom. Nem volt ez mindig így. Aligha takarítható meg a közhely: az antiszemitizmushoz zsidóra sincs szükség. A vidék Magyarországa ezt példázza. Beszélgetésekben sokszor előhozakodnak ismerőseim, távolabbi rokonaim is a témával. Eleinte megdöbbentem - teljesen ma sem múlt el ez -, mert egyébként "rendesnek" gondolt, jóra való emberekből is, mint a gejzír tör fel a zsidók elleni gyűlölet, ha politikára és a gazdaságra terelődik a szó. Sokáig igyekeztem észérvekkel visszaverni ezeket a kanális szaggal átitatott gondolatokat. Az eredményről jobb nem beszélni. Zsidó emberrel a gyűlölködők többsége életében nem találkozott, velük kapcsolatos személyes élmények, ellenérzések ki sem alakulhattak. Mégis…
A vádak unos-untalan ismertek. Ezek sorában az egyik legtöbbet hangoztatott, hogy a zsidók irányítják az egész bankvilágot. Naivan azt gondoltam, ezt a legkönnyebb cáfolni. Ismerősömnek úgy válaszoltam, hogy a világ tíz legnagyobb bankja között két japán, két kínai, két német, egy svájci és három egyesült államokbeli található. (Nem pontosan így van, de egy olyan vitában, amelyben használtam, a valóság különösebb megerőszakolása nélkül korrekten használható ez a felsorolás.)
Nem szorul különösebb bizonygatásra, hogy Japánban és Kínában nagyítóval keresve sem találnánk zsidókat, ahogyan Németországban sem könnyű. A tízből hat bank tehát eleve kiesett a zsidóirányítás gyanúja alól, amihez csak annyit tettem hozzá, hogy alighanem ugyanez érvényes a svájci pénzintézetre is. Az sem állítható, hogy a fennmaradó három egyesült államokbeli bankot zsidók irányítanák - érveltem. Beszélgetőpartneremet mindez nem győzte meg. Ellenérv nem hangzott el, vállát vonogatta.
Ekkor értettem meg, hogy (tév)hitek ellen tényekkel, logikával, bizonyítással nem lehet felvenni a küzdelmet. Ugyanakkor vitákban edződött emberként nem akartam belenyugodni a helyzetbe. Az ember az életében elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor kénytelen belátni: a butaság és a rosszindulat ellen tehetetlen és eszköztelen. Az olyan típusú hiedelmek ellen, amilyen zsidó összeesküvés-elméletek bármelyike, reménytelen vállalkozás érvekkel és ellenérvekkel, tényekkel, dokumentumokkal és statisztikákkal szembeszállni. Önmagában az összeesküvés-elméletek cáfolata a holokauszt. A világot irányító zsidók miért nem tudták megakadályozni hatmillió ember elpusztítását? - tettem fel a kérdés. Választ erre sem kaptam.
Aki a zsidókat akarja gyűlölni a kedvezőtlen történések jelentős része mögött őket látja. Még bőven az Orbán-kormány hivatalba lépése előtt súgták meg többen, hogy Budapest környékén már izraeli csapatok állomásoznak. Feladatuk a Közel-Keletről idemenekített izraeliek letelepítésének biztosítása. Addig azt gondoltam, hogy zsidókat érintő vádakban már senki nem tud meglepni. Tévedtem.
A bizalmasan közölt "tudnivalók" elmaradhatatlan része volt Gyurcsány Ferenc, aki ebben - és természetesen más bűnös ügyekben is - kollaborál a zsidókkal. Már régen túljártunk a kormányváltáson, amikor ismét összefutottam informátorommal. Taktikát váltottam. Kidobtátok a zsidó zászlóaljakat? - kérdeztem, és néztem rá kíváncsi szemekkel. - Gondolom, hogy az idő és a lehetőség megvolt rá. Vagy rosszul gondolom? A médiát miért nem szabadították rá az ügyre? - vettem pergőtűz alá kérdéseimmel. Ironikus szavaimra zavart csönd volt a válasz a másik oldalon, némi vállvonogatással, és egy félmondatnyi ellenvetés sem volt.
Sokat gondolkoztam az antiszemitizmus számomra nagyon világos hazai megerősödésének lehetséges okairól. Belejátszik ebbe a hazai elszegényedés fokozódása, a gazdasági kilátástalanság okozta korhangulat, ahogyan a társadalmi önismeret szinte teljes hiánya, amely annyira sajátja ennek az országnak, mint talán semmi más. A "soha nem mi vagyunk a hibásak", a "világ összefogott ellenünk" párját ritkító felelősségelhárítása, a múlt feldolgozására való egyéni és kollektív képtelenség. A külső ellenségkép megalkotásának egyszerűsége.
De van valami mindezeken túl. Annak a civilizációs-kulturális és politikai tiltásnak az egyértelmű hiánya, amely minden országban elsőszámú akadálya és gátja az antiszemita beszédmódnak. A hazai szélsőjobb nyílt antiszemitizmusa önmagában bátorítja a magyarországi zsidóellenességet. Ami ennél súlyosabb: a hivatalos Magyarország a lappangó az antiszemitizmust, ha nem is támogatja, de eltűri. Ez az egész kérdéskör melegágya. Amíg ez nem változik, addig az alkalomadtán elhangzó demonstratív elhatárolódásoknak nemcsak a hatása, hanem az őszintesége is felettébb kérdéses.
Valami személyeset a végére: nemrégiben fiúnk született. Feleségem választotta a Máté nevet, amit azért is támogattam, mert úgy gondoltam, hogy egy olyan korban, amilyenben élünk, a rokonszenv egyik apró jele ez azok iránt, akiket egyelőre csak szavakkal üldöznek és verbálisan bántanak.
