"Jól láthatóan nem érdemi megoldást keres, csak elodázza a hazánkra nehezedő migrációs nyomás problémáját a kormány" - mondta lapunknak Harangozó Tamás azzal kapcsolatban, hogy egy vasárnap benyújtott módosító javaslat szerint a hajléktalanellátó rendszer feladata volna a menekültek elhelyezése, ha a BÁH fenntartásában álló menekülttáborokban már nem tudják biztosítani az ellátásukat. Az MSZP-s politikus szerint a kormány egyre másra halmozza a hibákat a kapkodó törvényalkotásban. Májusban 18-ról két hónapra csökkentették a közösségi szálláson való tartózkodás maximális idejét, majd amikor most rájöttek, hogy a szigorítás hatására tucatjával kerülhetnek utcára a hazánktól védelmet kérő külföldiek, kitalálták, hogy gondoskodjon róluk a szociális szakma a hajléktalanszállókon.
Hozzátette: korlátlan költségvetési fedezetet javasolt annak érdekében, hogy a hajléktalanellátó rendszer vállalni tudja a plusz terheket, ám ezt a javaslatot elutasították a kormánypárti politikusok. "Talán abban reménykednek, hogy az utcára tett külföldiek Nyugat-Európába szöknek, amivel anyagi ráfordítás nélkül enyhülne a migrációs nyomás. Csakhogy ez a megközelítés téves, mivel ha elkapják, a nemzetközi szabályozás szerint oda toloncolják vissza őket, ahol először léptek be a schengeni övezetbe" - mondta ezzel kapcsolatban Harangozó.
Kritikus gondként emelte ki az ellenzéki politikus, hogy nincs hivatalos adat arról, hogy összesen hány embert érint a módosítás, a bizottsági vitákban hol 23, hol 28 menedékkérőt emlegettek. Ugyanakkor a becsléshez valójában az adhat támpontot, hogy idén nagyjából 15 ezren folyamodtak menekült- vagy oltalmazotti státuszért hazánkban, és potenciálisan mindegyikük érintett.
Ugyan konkrét számok valóban nincsenek, viszont az biztosra vehető, hogy a balassagyarmati közösségi szálláson élő 80-100 menedékkérőt érintené a módosítás. Gyanúnk szerint éppen azért írnák át most rohamléptékben a törvényt, mert mint többször megírtuk: tucatnyi menedékkérőt tehetnek utcára Balassagyarmaton amiatt, hogy esetükben már lejárt a közösségi szálláson eltölthető maximális két hónap. Éppen ezért felkerestük a nógrádi város egyetlen hajléktalanszállóját, amelyet a Magyar Vöröskereszt tart fenn, hány rászorulót tudnának befogadni. Megtudtuk, összesen csak 20 ágyuk van, de ezek egyike sem szabad.
Természetesen nem csak a balassagyarmati ellátást érné felkészületlenül a változás, mint megírtuk, országos átlagban - a téli matracos pótágyazással együtt is - 117 százalékos kihasználtsággal működnek az éjjeli menedékhelyek.
"Levegő után kapkodunk" - először csak ennyit mondott megkeresésünkre Győri Péter, a hajléktalanokat segítő Menhely Alapítvány kuratóriumi elnöke, megjegyezve: ő személy szerint a parlamenti hírekből értesült a tervezett módosításról, egyeztetések nem voltak.
"Nagyságrendileg sem tudjuk, hány embert kellene ellátnunk, a néhány tucattól a több ezerig is terjedhet az érintettek száma. Ugyanakkor még azt sem értjük pontosan, kiknek kellene segítenünk, még csak most tanuljuk a menedékjogi szabályozás szakkifejezéseit" - tette hozzá, kiemelve, mivel nincsenek statisztikák erről, azt sem tudják, van-e egyáltalán elegendő férőhely. A szakember szerint a módosítás alapján egyelőre csak az biztos, hogy azok, akiknek még nincs TAJ-számuk, vagyis nem kaptak menekült- vagy oltalmazotti státuszt, a nappali melegedők szolgáltatásait nem vehetnék igénybe, és az éjjeli menedékhelyeken is csupán ágy és fürdési lehetőség járna nekik.
Gyakorlati-szakmai oldalról közelítve a kérdést Győri számos komoly nehézségre mutatott rá. A leglátványosabb a nyelvi probléma. Mint mondta, a szociális munkások jobbára angolul és németül tudnak, illetve szomszédjaink nyelvét beszélik, például a románt, a szlovákot. Viszont a menekültek nagy része angolul sem tud, tolmácsok pedig nem dolgoznak a szállókon. De a kommunikációs zavar még ennél is súlyosabb problémát okozhat a hajléktalanok közegében, amin tovább ronthat a kulturális különbség.
Győri példával támasztotta alá aggályait: egy magyar hajléktalan mustrálni kezdi egy afgán férfi élettársát; a konfliktus elkerülhetetlennek tűnik. Meglátása szerint a beilleszkedést nehezítik még például a tisztálkodási szabályokban megmutatkozó kulturális különbségek is, vagy az ébredés és lefekvés időpontjára vonatkozó eltérő szokások. Ezek szintén állandó konfliktusforrást jelenthetnek. "Az látszik a javaslatból, hogy nem azért alkották, hogy érdemi megoldást találjanak a menekültek problémájára" - foglalta össze aggályait Győri.
Megkérdeztük a Magyar Helsinki Bizottságot is, hogyan értékelik a módosítást, amire Gyulai Gábor azt mondta: a magyar hajléktalanellátás már most is szenved, a kapacitáshiány és az erőforrások hiánya miatt nem tud hatékonyan működni. A menekültügyi programvezető kiemelte: a menekültek ellátása egészen más típusú szaktudást és felkészültséget igényel, mint egy magyar hajléktalan segítése: sok menekülő például súlyosan traumatizált, valamilyen erőszakos konfliktus elől, illetve politikai okból kényszerült menekülni.
Nagyon nehéz úgy segítséget nyújtani, hogy a szociális munkás a megfelelő nyelvtudás hiányában nem tud szót érteni az ügyfelével, miközben azt sem nem érti, valójában ki az, akinek segítségre van szüksége, és honnan érkezett. Szerinte önmagában az értékelhető, hogy a rászoruló külföldiek végső esetben, TAJ-szám hiányában is be tudnak majd menni egy hajléktalanszállóra. Viszont ez mint rendszerszintű "megoldás" a státuszt nem szerző, de haza nem küldhető külföldiek számára nyilvánvalóan nem megfelelő.
