Szeretném, ha a kedves olvasó ezután Pirikének szólítana, elirigyeltem a verekedős Fidesz-képviselő élettársát, akit minden sajtóorgánum "leterikéz", amikor a megveretését hírül adja. Becézgessenek egy kicsit engem is, bár sosem vert meg a párom, mint a Terikét, pedig - őszintén szólva - néhányszor megérdemeltem volna. Talán szerencse, hogy nem volt komondor kutyánk, akin átestünk volna, na és az uram úriember volt. Terike története után a vak komondor "besorolódik" a világhírű kutyák közé, ott lesz a helye a nyomozó Kántor, az életmentő Mancs, a találékony Beethoven, a macskakergető Frakk és a többi híres kutya között. A vak komondort egyszerűen hívjuk koncepciós kutyának, mert amit ráfognak, azt nem követte el.
Az ember is ilyen koncepciós kutyavilágban él mostanság. A Terikét sajnálom, azért is, mert olyan mint a Columbo felesége, sosem lehet látni, a pletykalapok is fej nélkül hozzák, lesatírozzák az arcát. Miért nem láthatjuk azt a hűséges asszonyt, aki megverve is jól érzi magát. Ne törődjön azzal, amit a parlamenti "demokratikus asszonykórús" kántál, a szerelem mindent elsöpör. Ezt a "szélvihart" azonban Terike is másképpen látja majd, amikor a párja kiesik a képviselői székből, és az önkormányzat sem várja kitárt karral, mennyire megcsappan a konyhapénz. A párja a vak komondorral történt "hancurozás" óta rendesen viselkedik, a parlamentben is vigyáz arra, hogy a házelnök munkáját ne zavarja, mindent megszavaz, ahogy "illik".
És begombolkozik, ahogy a többi parlamenti képviselő is, amikor szólásra emelkedik.
A fotelból nézve ez a parlamenti gombolkozás eszembe jutatt egy gyerekkori mondókát, akkor zendítettünk rá, amikor játék közben megláttunk egy kéményseprőt. Azonnal meg kellett fogni a ruhánkon egy gombot: "kéményseprőt látok, szerencsét találok!" A mondóka amely annak idején meghívta a szerencsét, lassan feledésbe merül, ebben az évben 53 ezer budapesti lakásba nem engedték be a kéményseprőket, de szerintem a parlamentből is nagyon hiányoznak.
Mindegy, hogy baloldali vagy jobboldali a kéményseprő, csak legyenek ott az ülésteremben, amikor a képviselők megfogják a zakójuk gombját és elegánsan hozzászólnak az "akármihez", hátha a régi mondóka szerencsét hoz. A törvénykezés hánya-veti módon történik, mindenekelőtt erre kell a mondóka. Most éppen arra akarják ösztönözni a fiatalokat, hogy már egyetemista korukban szüljenek és minél többet szülnek, annál több kezvezményt kapnak, demográfiai válság van. Hiába a "szuper elképzelés", így teremtik meg a majdani ideges - ne adj isten válóperes - szülőket, meg a verekedős képviselőket, nem is szólva a fantáziaszegény gyerekekről, akik játszani szeretnének, de "az apa és az anya nem ér rá, mert tanul".
Remélem nem ettől az ötlettől várják a gazdaság fellendülését, megeszem a sapkámat, ha tizen-húszan jelentkeznek rá, miközben 350 ezer magyar keresi a helyét a világban, mert itthon nem találják a jövőt, de még a biztos holnapot sem. Minden hetedik fiatal arra készül, hogy elhagyja az országot: szégyen gyalázat, senki sem marasztalja őket, sőt nem csalogatják haza a már kint lévőket sem, pláne, hogy eljutott hozzájuk a hír, hogy itthon a Hazatérés templomába várnák őket az új Horthy szobor tövében. Szerintem kormányfőnk sem látja a jövőt, ezért aztán nemrég a fiatalok kivándorlásáról szóló kérdésre azt válaszolta "...meg kell próbálni Magyarországon tartani a legjobb képességűeket". Próba - szerencse!
