Nem épp újkeletű tapasztalatunk - hiszen több mint három éve zajlik a rezsim jogi forradalma -, hogy a Fidesz, amelynek felső köreiben igencsak magas a jogi diplomások aránya, politikai céljai szolgálatában, mindenekelőtt a köztudottan gránitszilárdságú, amúgy máris agyonfoltozott alapszerződéssel milyen elszántan tett erőszakot Justitián. Aki tehát kezdetben netán úgy hitte, hogy ennek a politikai garnitúrának a jogvégzett reprezentánsait - mindenekelőtt magát a miniszterelnököt - éppen a jurátusi elhivatottság tartja vissza a több mint kétes, mondhatni "unortodox" jogi megoldások alkalmazásától, annak előbb-utóbb rá kellett döbbennie, hogy a doktor urak éppen ellenkező módon hasznosítják képzettségüket: szakmai leleményeikkel igyekeznek jogszerűvé maszkírozni a pőre hatalmi agressziót.
A kormány csak az utóbbi napokban, két ügyben is úgy próbálta elfedni önnön tehetetlenségét, hogy a törvényesség álcája alatt valójában durván áthágta a jogállam normáit. Először is: megoldandó, hogy az úgynevezett ároktői banda egyik vádlottja a börtönből ne kerülhessen pusztán azért házi őrizetbe, mert eleddig - vagyis a törvényszabta négy éven belül -, nem sikerült jogerősen elítélni, a Fidesz frakciója átverte a parlamenten az előzetes letartóztatás korlátlan idejű meghosszabbíthatóságát. Ami magyarán azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatás anyagi és személyi feltételeinek rendbetétele helyett, ahelyett tehát, hogy a kormány képessé tenné ezt az intézményrendszert feladatai záros határidőn belüli ellátására, inkább törvénymódosítással teremt jogbizonytalanságot, azaz kiszolgáltatja az állam polgárait a hatóságok elégtelen működésének.
Holott az ártatlanság vélelmének jogi garanciája már eddig is túlságosan képlékeny volt, hiszen az sem tekinthető méltányosnak, hogy akár négy évig ítélet nélkül bárki fogva tartható. Ám ezt az amúgy is tág időhatárt még fel is oldani, mégpedig egy olyan országban, amelyben a justizmord, az utóbb tévesnek bizonyuló bírói döntés, épp ezekben az években megengedhetetlenül gyakori lett, egyszerűen lelkiismeretlenség. Hiszen felettébb súlyos ügyekben derült ki hosszú évekkel később (lásd például akár a móri gyilkosságokat vagy a megölt Balla Irma fia ellen lefolytatott eljárást), hogy a nyomozás szakmai hibái, és/vagy az ügyészség csőlátása miatt a vád megalapozatlannak bizonyult.
A törvényhozás tehát nem vághatja át a rendszer hiányosságainak gordiusi csomóját azzal, hogy a mindenkori vádlottak kárára ad felhatalmazást az eljárás időbeli kiterjesztésére, a kormányzatnak pedig az volna a dolga, hogy igazságszolgáltatás mechanizmusának gyors feljavításával gátat vessen a perek mértéktelen elhúzódásának.
Ehelyett tudatosan megszegi az uniós jogelvet is; ezért Brüsszel feltehetően nem fogja szó nélkül hagyni, hiszen már eddig is komoly szankciókkal sújtotta a késedelmesen működő magyar ítélkezést, hogy egyik tagországa ilyen nyilvánvalóan visszalépjen az európai jogfejlődés útján. Akkor aztán a "szabadságharcos" Orbán-kormány sértetten harsogja majd, hogy a Bizottság ismét megtámadta a "magyar embereket". És vajon hányan fogják megérteni, mi történik valójában? Hogy az unió éppen magyar polgárai védelmében kénytelen elébe állni a folyamatos jogfosztásnak?
És persze a másik ügyben sem könnyű világossá tenni, micsoda képtelenség, hogy a kormány, sőt, személyesen a miniszterelnök próbál pressziót gyakorolni a független igazságszolgáltatás legfelsőbb fórumára, a Kúriára. Miután a kurzus nem tudja beváltani a devizahitelek radikális kiváltására tett fogadkozásait - tegyük hozzá: mindannyiunk szerencséjére, különben ránk szakadna a hazai bankcsőd -, hát úgy számítanak, hogy a bíróság nyakába varrhatják a felelősséget, mondván, hiába, ha nincs egyértelműen kedvező jogegységi döntés az adósok javára, akkor mossuk kezeinket, nem tehetünk eleget a népakaratnak.
Csakhogy jogegységi döntés - szolgáljon bárki hasznára -, tudvalevően legfeljebb azonos típusú ügyekben hozható. A devizaadósok szerződései azonban igen különfélék, nem húzható rájuk valamiféle jogi séma. A kormányzat ugyan olyan verdiktet remél, amely kimondaná, hogy az úgynevezett előre nem látható kockázatokat a bankok nem háríthatták volna az ügyfelekre, de hát ez abszurd ígény. Ennek analógiájára akár a részvényesek is perelhetnék a tőzsdét, ha veszítenek az árfolyammozgáson. A Fidesz cinikusai is jól tudják, hogy a Kúria nem hozhat olyan generális döntést, amely egyoldalúan a bankszektorra hárítja a felelősséget a hitelfelvevők egyébként csakugyan tragikus helyzetéért.
Mégis úgy tesznek, mintha a választási kampány idején különösen kívánatosnak tartott megoldás kulcsa a rest bírák kezében volna. De ha ők végül mégsem engedik, hogy a kormánypártok politikai eszközükként használják a Kúriát, a Fidesz kommunikátorai akkor is kapnak legalább egy újabb hecc-lehetőséget.
Felindulva panaszolják majd, hogy az ortodox jogi kultúra képviselői - a kormány minden jószándéka ellenére -, cserbenhagyták a nemzetet.
