Bár köztudott, eddig senki hivatalosan nem ismerte el, hogy a társulási egyezmény aláírását a hét éves börtönbüntetésre ítélt volt ukrán miniszterelnök, Julija Timosenko helyzetének rendezésétől tette függővé Brüsszel. Szombaton azonban Mikola Azarov ukrán kormányfő felelőtlenséggel vádolta meg az Európai Uniót, amiért ezt a feltételt szabta az egyezmény áraként. Az ukrán miniszterelnök szerint a kérdés vitathatóságát jelzi: az EU kezdetben azt az álláspontot képviselte, hogy Timosenko politikai összeesküvés áldozata, ma azonban már megelégedne azzal is, ha a bebörtönzött politikus kegyelmet kapna. (Vagyis nem követeli már Timosenko ártatlanná nyilvánítását, sőt maga az ellenzéki politikus is elfogadná a kegyelmet és a németországi orvosi kezeltetés lehetőségét, még akkor is, ha ez nem mentené fel a vádak alól és a politikától is távol kellene maradnia eredeti börtönbüntetése idejére.)
Múlt héten három napon át tárgyalt Ukrajnában az Unió küldötteként Aleksandr Kwasniewski és Pat Cox EP-képviselők, de úgy tűnik, nem különösebb sikerrel. A nagy bejelentés elmaradt, Timosenko még nem kapott kegyelmet. Pénteken az ukrán parlament egy munkacsoport létrehozása mellett döntött, amely kidolgozná azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné Timosenkónak, hogy Németországba utazhasson gyógykezelésre. Ez azonban aligha várható a hónap végi csúcstalálkozó előtt. Ez azt jelzi, hogy bár Kijevnek kiemelt fontosságú a társulási egyezmény, arra számít, hogy az EU mindenképpen engedni fog, mert Brüsszel számára sokkal fontosabb az uniós-orosz geopolitikai küzdelem kimenetele, mint Timosenko bűnössége vagy ártatlansága illetve a kijevi hatalom demokrácia deficitje.
Maga Timosenko meg sem próbálja megakadályozni a szerződés parafálását, holott minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy ez komoly politikai győzelem lesz Viktror Janukovics és a kormányzó Régiók Pártja számára. Az uniós megfigyelők múlt heti látogatása kapcsán a volt miniszterelnök bejelentette, nem szab semmilyen feltételt saját sorsát illetően, elfogadja bármilyen ajánlatukat annak érdekében, hogy aláírhassák az Ukrajna - EU megállapodást, mert annak megakadályozása megfosztaná Ukrajnát a jövőbe vezető úttól.
Moszkva nem nézi jó szemmel a szomszédos ország uniós törekvéseit, Vlagyimir Putyin a Moszkva által irányított Vámunió tagjaként szeretné látni Ukrajnát. Kijev kezdetben úgy gondolta, az uniós társult tagság és a Vámunió nem zárják ki egymást, ám Putyin kategorikusan közölte - vagy-vagy. A Kreml már szigorított vámellenőrzéssel, gázháborúval is próbálta jobb belátásra téríteni a renitens volt szövetségest, de Janukovics végül az Európai Uniót választotta.
Putyin számára a november 28-i vilniusi csúcs nagyon fontos, mert geopolitikai vereséget, érzékeny presztízsveszteséget hozhat számára. Brüsszel ugyanos hat egykori szovjet tagköztársasággal - Ukrajna, Moldova, Örményország, Fehéroroszország, Grúzia, Azerbajdzsán - tervez keleti partnerséget kialakítani. Moszkva következetesen dolgozik a volt Szovjetunió romjain felépülő új orosz érdekszféra kiépítésén, ami Ukrajna nélkül nem lesz teljes. Az Európai Unió is nyilvánvalóan elveiből enged, amennyiben pontot tesz a két éve húzódó aláírási hercehurca végére, hiszen Timosenkót azóta sem engedték szabadon, s a kért ukrán igazságszolgáltatási reform sem valósult meg, továbbá a 2012-es választás Brüsszel által kifogásolt rendellenességeit sem orvosolta a kijevi régiós többségű törvényhozás. Az EU ezzel csatát nyer Moszkva ellenében. A háború azonban folytatódik.