Most aztán igazán zavarban vagyok: leírhatom-e egyáltalán, amit Pálffy István mondott? A KDNP-s országgyűlési képviselő ugyanis akként nyilatkozott, hogy feljelent mindenkit, aki azt állítja róla, hogy ittas volt a parlamentben. Most akkor mit tegyek? Leírhatom-e a védekezését - támadását -, vagy nem? Hogy idemásoltam az ő szavait, azzal máris magamra húztam a bírósági procedúrát? De ha kívánságának megfelelően híven idézem őt, akkor 1. máris hírbe hoztam őt, 2. kénytelen vagyok leírni az előzményeket is. Vagy próbáljam megkerülni, humorba oltva felidézni a történteket? Foglalkozzak az esettel úgy, ahogy az egyik internetes kommentelő, aki Latabár Kálmánt idézi a Denevérből? ("…Tán ittam…tán'torgok…de részeg - nem vagyok.) Látják, bajban vagyok, kerülgetem a forró kását, pedig jószerivel már mindenki tudja mi történt, vagy mi nem történt, ha máshonnan nem, hát magától a képviselőtől. Akkor maradjunk az ő verziójánál: semmi tudatmódosító nem befolyásolta tetteit, saját maga döntött úgy, hogy a vita közepén, amikor nem mellesleg hozzá szóltak a parlamentben, felállt, elindult kifelé, megállt az éppen beszélő Józsa Istvánnál, kezet nyújtott neki, szólt hozzá, majd két másik képviselőhöz bandukolt, azokkal is szóba elegyedett, majd távozott. Pálffy, saját állítása szerint megfontoltan, képviselői munkája részeként, parlamenti tevékenysége integráns elemeként tette, ami tett. Akár így van, akár csak tán'torgott, Kövér Lászlónak adott munkát. A Ház elnöke eddig oly szorgalmasan büntette azokat a képviselőket, akik akcióztak az országgyűlésben, mégpedig a munka megzavarása okán. Akkor most Pálffy sem úszhatja meg; arra kérem tehát Kövér Lászlót, mérlegeljen. Józanul.
