Vezetőszáron a rendőrség? - tettem fel tegnapi jegyzetemben a kérdést, pontosabban az álkérdést, mert hiszen az írásból - remélem - egyértelműen kiderült a válasz. Az tudniillik, hogy a politikailag kényes ügyekben mintha lenne némi részrehajlás a nyomozati szerv képviselőiben. Hogy a rendőrség - innen úgy látszik - vagy kedvezni akar a kormánypártoknak, vagy bizonyos ügyekben nincs is a kezében az irányítás.
Ezt a megfigyelésemet arra a néhány jelenségre alapoztam, amely akár a bajai hamis video, akár a hungaro-Orbán, akár a Papcsák ügyben fölbukkant. Ezért írtam, igaz kérdőjellel, hogy a rend őrei vezetőszáron vannak. Azóta rájöttem: súlyosan tévedtem. No persze nem abban, hogy az általam furcsa, nehezen magyarázható esetek ne lennének egyfajta elfogultsággal indokolhatók. Nem abban, hogy a rendőrség, számomra úgy tűnik - utálom ezeket az óvatoskodó töltelékszavakat -, helyenként kilép szakmai szerepéből és politikai szervként működik, ráadásul elfogult, részrehajló szervként.
Szóval ebben nem hiszem, hogy tévedtem volna. Abban viszont igen, hogy a rendőrök lennének vezetőszár végén. Még mindig a bajai ügy kapcsán: nyilvánosságra került, hogy néhány szereplőt poligráfos vizsgálatnak vetettek alá, s az eredmény nem felel meg a jobboldal által fölvázolt történetnek, illetve politikai céljának. Ezért aztán a hatóság úgy döntött: nem adja ki még a vizsgált személynek sem a vizsgálati anyagot, noha erre a törvény kötelezné.
De mi most nem egy olyan országban élünk, ahol a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy vannak, akik elsőbbek az egyenlők között. Nem: eleve nem vagyunk egyenlők. És ez az, amiben tévedtem: nem ők, mi vagyunk vezetőszáron.
