"A következő hetvenkét órában a feszültség szinte elviselhetetlen volt: válaszol-e Szíria egy megsemmisítő rakétatámadással, mellyel lángba borítja Tel-Avivot? Kitör-e a háború, mely emberi életek ezreit viszi el? De ahogy azt Yadlin megjósolta, a meghökkent Szíria semmilyen választ nem adott. Az izraeli erő, az elrettentés és a csend, amellyel a műveletet végrehajtotta, oda vezetett, hogy Szíria fejet hajtott és némán elfogadta a vereséget.
A Begin-doktrína második alkalmazása újabb nagy siker volt. Amikor a világ elmulasztotta annak megakadályozását, hogy egy arab diktatúra atomfegyverhez jusson, és amikor az Egyesült Államok elmulasztott cselekedni, Izrael megragadta a kezdeményezést és a maga kezébe vette a sorsát. Még egyszer az történt, hogy egyetlen értékes pillanat a célpont felett megszüntette a második holokauszt veszélyét.
Az iráni küldetés azonban sokkal bonyolultabb és nehezebb, mint amilyen az 1981-es és a 2007-es képtelen küldetés volt. Az irániak sokkal rafináltabbak és ravaszabbak az irakiaknál és a szíriaiaknál. Az ő stratégiai céljuk nem a bomba gyors megszerzése, hanem annak biztonságos megszerzése. Ez az oka, hogy egyszerre több vonalon nyomulnak előre: megépítettek egy reaktort Bushehrben, egy reaktort Arakban, egy katonai komplexumot Parchinban, egy urániumdúsító üzemet Natanzban és egy föld alatti bunkert Fordowban.
Megpróbálják a munka dandárját úgy elvégezni, hogy a nemzetközi legitimációja is meglegyen a dolognak. Nagyon óvatosak, hogy ne kapják rajta őket, és ne találjanak füstölgő csövű puskához hasonló bizonyítékokat. Minden lehetséges lépést megtesznek annak érdekében, hogy elkerüljenek minden provokatív lépést, ami feldühítené, és cselekvésre késztetné a Nyugatot. Az irániak épp akkor kezdték meg az urániumdúsítást Natanzban, amikor 2006 januárban Yadlin lett az IDF hírszerzési főnöke.
Először néhány részecskegyorsítót szereztek be, aztán néhány tucatot, végül több százat. 2007 elején csak ezer részecskegyorsítójuk volt. 2012 végére több mint tizenegyezer működő részecskegyorsítóval rendelkeztek. Ennek megfelelően a dúsított uránium mennyisége 2008 elején még csupán ötven, 2013 elején meg már hétezer kiló volt. Noha a nemzetközi közösség hallatott (gyenge) tiltakozó hangokat, és noha alkalmazott bizonyos (korlátozott) szankciókat, az irániak kitartóan mentek előre a cél felé. A hadsereg főhadiszállásán lévő tizenharmadik emeleti tágas irodájából Yadlin tábornok folyamatosan figyelemmel kísérte, ahogy az irániak bolonddá tették a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (IAEA), majd az ENSZ-et, végül a nyugati hatalmakat, miközben egyre közelebb és közelebb lopóztak az áhított atombombához.
Izrael elkésett a válasszal. 2002-ben Ariel Sharon miniszterelnök felhívta Meir Dagant a Moszadnál az iráni fenyegetés hatástalanítása végett. Nem izraeli források szerint a Moszad bőkezű forrásokhoz jutott és végrehajtott egy sor lélegzetelállító műveletet, beleértve a kibernetikai támadásokat, atomkutatók elleni merényleteket, s ezekkel impresszív taktikai sikereket ért el. Ám Dagan természetes önbizalma arroganciába ment át. 2005-ben azt ígérte kollégáinak és feletteseinek, hogy Irán nem lesz képes egyetlen részecskegyorsító beindítására se.
Két évvel később, amikor már ezer gyorsító pörgött Nantanzban, a hadsereg főparancsnoksága elkezdett nyugtalankodni amiatt, hogy Dagan zsákutcába viheti a dolgot. Amikor a diplomáciai opció és a szankciók kimerültek, és nem vezettek konkrét eredményre, nem maradt más hátra, mint a katonai opció mérlegelése. Yadlin, a hírszerzés főnöke, Eliezer Shkedi, a légierő főparancsnoka és Dan Harel, a vezérkari főnök helyettese ragaszkodott hozzá, hogy Izrael készítsen elő egy megbízható katonai megoldási tervet Iránnal kapcsolatban.
Noha a vezető tábornokok némelyikének más volt a véleménye, Gabi Ashkenazi vezérkari főnök utasította a légierőt egy hadműveleti terv kidolgozására. Hírszerzési adatokat gyűjtöttek be, és kiképezték a pilótákat is ugyanúgy, ahogy 1981-ben és 2007-ben. A hadsereg felkészült a Begin-doktrína harmadszori alkalmazására.
2007 novemberében az amerikai NIE, a National Intelligence Estimate nevű ügynökség, mely a tizenhat amerikai kémszolgálat konszenzusos véleményét hivatott kialakítani, azt állította, nincs cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy Irán valóban nukleáris fegyver építését készítené elő. Miután Yadlin Rómában találkozott amerikai partnerével, rájött, hogy miről szólt ez a meghökkentő jelentés: az iraki inváziót megelőző hamis és a Fehér Ház által is manipulált hírszerzési adatok nyomán elszenvedett traumatikus iraki háborút követően az amerikai hírszerző közösség el volt szánva arra, hogy megóvja Bush elnököt az óvatlan lépésektől Irán esetében, és attól, hogy Amerikát belekeverje egy harmadik háborúba egy harmadik iszlám ország ellen.
De miután Yadlin visszatért Tel-Avivba és arra utasította a stábját, hogy értékeljék és még egyszer értékeljék a NIE jelentést, azok arra a következtetésre jutottak, hogy a jelentés több sebből vérzik. Négy különböző elemző csoport dolgozott egyszerre a Moszadnál és a katonai hírszerzésnél, és mind a négy arra a következtetésre jutott, hogy az irániak közelednek a katonai atomkapacitás megszerzéséhez és az amerikaiak hatalmasan alábecsülték az iráni program helyzetét.
Az elszigeteltség nem volt könnyű állapot. Egyedül Franciaország és Nagy-Britannia értette, mit akar Irán. Közben Kína, Oroszország és India részlegesen együttműködött az irániakkal. Számos európai ország még kereskedelmi kapcsolatban volt Iránnal. Az Egyesült Államokat megbénította, hogy erőit más háborúkban kötötte le. Még magának Izraelnek a politikai vezetése sem összpontosította a figyelmét kifejezetten Iránra. Az elképzelés, hogy Dagan képes féken tartani Irán előrehaladását az atombomba felé, még általánosan elfogadott volt. Miközben Iránban a dúsítóüzemek teljes gőzzel dolgoztak és halmozták fel az urániumot, Izrael csak tovább bóbiskolt. Nem izraeli források szerint még a Shkedi-Yadlin féle katonai opciót is kezdték irrelevánsnak tekinteni.
