Ma Magyarországon, és talán egész Európában a szélsőjobboldali-, a polgári-, a szocialista-, de még a liberális eszmék áradatában is, az egész globális "roma integrációs univerzumban" a romákról folyó diskurzust teljesen átitatja az etnikai megközelítés. A cigányság problémái az úgynevezett roma integrációs stratégiákba bújtatva, etnikai tartalmú propagandává, rendteremtő intézkedésekké, kommunikációs stratégiává nőtték ki magukat. Ahol a roma ügy szavazatokat hoz, vagy megélhetést jelent. Abban a korban, amikor társadalmunk tagjai gazdasági, politikai és társadalmi javak birtoklásáért vergődnek, meg-megállva, etnikai fűszerrel hintik meg a versengést. Komplex programokat, kutatásokat, rendeleteket, újságcikkeket vonatkoztatunk a romákra. Sőt, különálló roma politikáról beszélünk, ahol a felelősség a roma vezetőket terheli, és semmiképpen sem a mindenkori politikai és gazdasági elitet. Mert ugye ki hallott már olyat, hogy az elit önmagát illesse kritikával?
Minden bizonnyal voltak nagyobb sikereink is az elmúlt 20 év roma integrációs kísérletei során. Minden bizonnyal ennek eredménye, hogy mára kitermelődött, kinevelődött a jobboldali és baloldali roma értelmiség is. Művészeink és "szakértőink" mintegy erős bástyát képezve, jó megjelenésű, középosztálybeliként védelmezik munkaadóikat, támogatóikat, hol elvi, hol sokkal inkább túlélési okokból, míg jobb időkben társadalmi presztízsért. Természetesen értelmiségünk egy szűk része kivonja magát a politika játszóteréből, és elszigetelt gerillaharcot folytat, afféle passzív ellenállóként. Viszont a településeinken élő etnikailag kevert és működőképes közösségeink polarizálódtak, felerősödött a Ti és a Mi perspektíva. Az állami intézményrendszer, a média és az egyházi szervezetek kommunikációja mind az etnikai tagozódást erősítik. A "roma integrációs és/vagy cigányozós dimenzióban" kétféle ember létezik: magyar és roma. A megközelítés ezekben a keretekben azt sugallja, hogy a két népcsoport, jól elkülöníthető, párhuzamos rendszerben jeleníthető meg, ahol a mindenkori elitekhez való tartozás, vagy nem tartozás a választóvonal. Ezt a szociológia a többségi és a kisebbségi társadalom definíciójával teszi a közéleti viták, kutatások, projektek és politikai hitvallások végérvényes, visszavonhatatlan tézisévé.
Mit jelent az identitás, és mit az állampolgárság intézménye? Hol mosódnak ezek össze? Az identitás önazonosság, önmeghatározás, szerepeken, magatartásformákon, értékrendszeren keresztül épül fel, amely a "teljes én" érzésével társul. A személyiségfejlődés a szocializáció eredménye és az emberi kölcsönhatások során jön létre: férfi vagyok, apa vagyok, roma vagyok, magyar vagyok, stb. Tehát elmondhatjuk, hogy az egyén etnikai hovatartozása egyéni szubjektív jog, választási lehetőség, vagy sokkal inkább: belső indítatásból jövő érzés. Az önazonosság(aink), identitás(aink) gyakorlása, megélése az alkotmány által biztosított jogunk.
Emellett a mindenkori kormányzatnak a romákat, úgy mint a nem romákat is, nem csupán etnikai alapon kell meghatároznia és elismernie, hanem - az alkotmány által biztosított jogállás szerint - a velünk született állampolgárságunk intézménye által is. Mivel a magyarországi romák mindegyike rendelkezik magyar állampolgársággal, így a magyar állampolgárságú romák munkanélkülisége, etnikai alapú oktatási szegregációja, "állatként" történő minősítése, kollektív megbélyegzése, szolgáltatások megvonása, teljes mértékben alkotmányellenes! Miért? Mert ezzel folyamatosan sérülnek magyar állampolgárok jogai.
Országunk nemzetfelfogásában, az alkotmányban rögzítettek szerint - függetlenül az egyén etnikai hovatartozásától - állampolgárnak minősíti az állam területén élő, magyar állampolgároktól született személyeket. Ezzel ellentétben viszont az említett ideológiai és kommunikációs stratégák az állampolgársághoz, a nemzethez való tartozást az etnikumhoz való tartozással azonosítják, így e koncepció szerint az állam területén élő kisebbségek (történetesen a romák) nem tartoznak az adott nemzethez. Másrészt a politikai határ - a nemzet szempontjából - nem választóvonal, mivel az adott állam határain kívül élő "nemzettársakat" inkább vallja a többségi nemzethez tartozónak, mint a határain belül élő kisebbségi romákat. Tehát, a mindenkori elit direkt módon mossa össze a magyar identitást a magyar államolgárság intézményével, és alkotja meg a többségi és kisebbségi társadalmak, állampolgárok rendszereit.
T.H. Marshall, brit szociológus három területre osztotta az állampolgárság intézményét. A polgári összetevő részei az egyéni szabadságjogok, mint például a szólás szabadsága, a tulajdonhoz való jog és az igazságszolgáltatáshoz való jog. A politikai összetevő része alapvetően a politikai hatalomgyakorlásban való részvételhez szükséges jogokat tartalmazza, például a szabad választások és a titkos szavazás jogát. Marshall a társadalmi tényezőben foglalta össze az alapvető jóléthez és biztonsághoz szükséges jogok gyakorlását, hogy az egyén teljes mértékben osztozhasson a modern társadalmak és gazdaságok kollektív jogosultságain. E szerint az értelmezés szerint az állampolgári státusz önmagában nem biztosítja hatékonyan a hozzátartozó jogokat, a rendkívüli szegénység épp úgy korlátozza az állampolgári jogok élvezetét, mint ahogyan társadalomból való kizárást jelent a burkolt és nyílt cigányellenesség is. Az etnikai kitaszítás és megközelítés azt erősítik, hogy a romák nem egyenrangú állampolgárai országunknak, ezért a velünk kapcsolatos tényállások nem érintik az állampolgári jogok érvényesülését, illetve azok sérülését. A mindenkori elit önmagának felmentést ad a felelősség alól, sőt, nyílt, cigány ellenes bűncselekményeket generál, és paternalista simogatással teszi hitelesebbé végeláthatatlan roma integrációs propagandáját. Országunk elitje a megkreált roma értelmiség, megkreált hozzájárulásával egy másodlagos állampolgári viszonyt hozott létre és tart fenn annak érdekében, hogy a mindenkori politikai, gazdasági és társadalmi igazságtalanságok igazságosságában kételyek fel se merülhessenek.
Az állampolgárság intézményrendszere elszürkül, talán sohasem létezett valójában, hiszen szégyen és bűn a szegénység, a hátrányos származás Magyarországon! A vizet el lehet zárni, a közmunka megvonásával lehet büntetni. A "roma ügy érdekében" szervezett masirozásokat hol bakancsokkal, hol divatos magas sarkú cipőkkel demonstrálják. A formálódó politikai bázisok vicsorító ebekké tesznek bennünket, politikai háttéralkuk köttetnek, és ismét az ígéretek időszakába lépünk.
Jövőre, 2014-ben, választanunk kell. Ha tudunk. Addig is, sodródunk a mindennapokkal és a verseny valaki számára egyértelmű, másoknak észlelhetetlen.
Szürke állampolgárként ide-oda szédelgünk, mert a demokráciának működnie kell.
