A klasszikusok sorsa, hogy egy idő után önálló életre kelnek. Lényegében függetlenednek helytől és időtől, születésük körülményeitől. Minden korban igaz például az, hogy „ a szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy". Ugyancsak helytálló, miszerint "ha betartja az ember a kisebb szabályokat, megszegheti a nagyokat". És lényegtelen, hogy ezek az örök igazságok George Orwell legnépszerűbb művében, az 1984-ben szerepelnek. Hiszen napjainkban is érvényesek, s ha jobban belegondolunk, jellemzőek is.
A 2010-es választások óta a kétharmad uralta Magyarország persze nem hasonlítható ahhoz a totalitárius rendszerhez - konkrétan a Szovjetunióhoz -, amely e klasszikust ihlette. Itt nincs Gondolatrendőrség, talán a Nagy Testvér sem figyel, senki sem használja az újbeszél nevű fiktív nyelvet. Ha tehát az ATV műsorára tűzi a regényből készült filmet - mint szombaton történt -, annak feltehetően nem az az oka, hogy kényszeredetten párhuzamokat, ne adj' isten aktualitásokat kerestek volna a műsorszerkesztők.
Orbánisztán nem 1984. Ez itt 2013. Jó, hát a hatalom persze keres - és folyamatosan gyárt - ellenségeket. Aki nincs vele, az inkább ne is legyen (jól). Jó, hát a saját érdekükben igyekeznek átírni a történelmet, megszépíteni, hogy a szélsőjobb már két világháborúba vitte bele az országot. Jó, hát a kedves vezető személyesen legyőzte a kommunistákat (csak azok mindig újra feltámadnak) és egyedül kiűzte a megszálló oroszokat, ami ugyan így nem igaz, de annyira jól hangzik.
Jó, hát csak addig kellett nekik a rendszerváltás, amíg érdekükben állt, azóta kiderült, hogy tulajdonképpen nem is volt. Jó, hát saját képükre formáltak mindent, amit csak tudtak, az övék már az ország és a választási rendszert úgy alakították, hogy lehetőleg az is maradjon. Jó, hát sokan félnek és nem beszélnek, meg nem is mondanak ellen a hivatalosságnak. De azért ez mégsem az, amiről Orwell a múlt század negyvenes éveinek végén írt.
Az persze elbizonytalaníthat, hogy "a hatalom nem eszköz; a hatalom cél". Lehet, hogy helytől és időtől és körülményektől függetlenül mégis benne vagyunk ebben az egészben?
