Volt egy ország, amelyben a korrupció nem létezett, csak éppen akadt ebben az országban egy kedves vezető, aki azért két dolgot szeretett igazán. A pénzt és a hatalmat. Hamar rájött arra is, hogy hatalomból pénzt, pénzből hatalmat, majd abból ismét pénzt lehet gyártani.
Egy szép napon valamelyik alvezére közölte, vége a nyerőgépek világának. Egyrészt, mert a szegényemberek az elmúltnyolcévben beledobálták a segélyeiket, másrészt, mert valaki bizonyára a képződő bevételből megvesztegetnek másokat – és momentán úgy tűnik, nem csak a kedves vezetőt és barátait.
Reggel megszületett az elhatározás, délre már be is zárták az összes játéktermet. Mert itt kérem rend van. A segélyezettek ettől kezdve csak egészséges termékekre és kegytárgyakra költötték a pénzüket, és a korrupciónak sem maradt még írmagja sem.
Aztán, kis idő elteltével, két képviselő péntek este beadott egy törvénymódosítást. Nem is akármilyet, alkotmány erejűt, mert ez aztán gránitszilárdságú kell, hogy legyen. Eszerint hétfőtől újra nyithat játéktermet az, aki megbízhatónak számít. Se pályázat se egyéb filrefranc nem kell. Minek?
Nincs még trafikja, de szereti a kedves vezetőt, akkor nesze pajtás, az alkotmány értelmében tiéd a nyerőjáték biznisz. Látom a szemed állásán, hogy te nagyon megbízható vagy. A pénzt pedig kis címletekben kérem. (És a szegényekkel mi lesz? kiáltott fel valaki, de őt az ügyészség már másnap lecsukatta, mert kétszer is rossz helyen parkolt és a kötelező polgári védelmi gyakorlaton sem vett részt.)
Jó, ilyen persze csak a mesékben van. A valóságban el tudnak képzelni olyan országot, ahol efféle pofátlanság előfordul?
Ceterum censeo:Orbánnak mennie kell!
