"Attól lett ilyen, hogy nem volt fontos, ki kezdte, az volt fontos, hogy közösen befejezzük" - mondhatta volna Orbán Viktor a felújított Zeneakadémia minapi megnyitóján, utalva arra, hogy 2003-ban a szocialista kormányzat alatt született döntés az épület rekonstrukciójáról. Ezt a mondatot azonban nem Orbán Viktor, hanem Gyurcsány Ferenc mondta, méghozzá 2005-ben a Művészetek Palotájának a megnyitóján. Míg a Zeneakadémia protokolláris megnyitójára nem invitálták a korábbi kormány képviselőit, a Müpa avatásán mindazok a kulturális miniszterek ott álltak a szalag átvágásánál, akik hozzájárultak az intézmény létrejöttéhez.
A nagyvonalúság persze nem kizárólag a mostani mellőzöttségét sértődött közleményben számon kérő Gyurcsány Ferenc érdeme volt. Valószínű, hogy az építkezésből, még inkább az üzemeltetésből a mai napig hatalmas hasznot húzó Demján Sándor is hozzájárult a nagy összhanghoz, akinek elemi érdeke volt, hogy a következő harminc évben soron következő kormányok ne piszkálják túlságosan a Müpa üzemeltetési szerződéseit. S mennyire jól számított, hiába kifogásolta két ízben is a szerződéseket az Állami Számvevőszék, megállítva, hogy "több ponton közérdeket sértenek", nem történik semmi. Az a kormány, mely "hibás terméknek" tartja a deviza alapú lakossági kölcsönöket, nem talál kivetnivalót abban, hogy a Müpa esetében az állam euróban fizet a működtető cégnek olyan költségekért is, amik forintban keletkeznek.
A Zeneakadémia csak rövidtávú politikai hasznot jelent a kormányfőnek, s így lesz ez a tavaszig az egyre sűrűbben átadott kulturális intézmények esetében is. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere méltányosabb volt főnökénél, tegnapi nemzetközi sajtótájékoztatóján méltatta elődje, Hiller István érdemeit is, ahogy Batta András, a Zeneakadémia rektora is említette korábban, hogy több cikluson átnyúló projektről van szó. Ő csak tudja, hiszen ő menedzselte a számos csúszáson, leálláson át döcögő felújítást, melynek 2007-re kellett volna befejeződnie.
