Meggyes Tamás, volt fideszes, esztergomi polgármester, akárhogy is nézzük, Orbán Viktor áldozata. A legfőbb ügyész most kéri a parlamenttől Meggyes mentelmi jogának a felfüggesztését, lesz ebből még eljárás, talán ítélet is - valamifajta pénzek hűtlen kezelése nyomán. Egyrészt, képzeljük el, mi mindent kellett ahhoz tennie, hogy kegyvesztetté váljon és eljárást indítson ellene az az ügyészség, amelyik pedig eddig mintha nem lett volna ennyire bátor, ha fideszes potentátokról volt szó. Másrészt, és ez rossz hír a volt polgármesternek, akad olyan, hogy példát akarnak statuálni, mert a statuálás fontos - és majd miután Esztergom korábbi urát elítélik, ujjal mutogathat rá a fideszes propaganda, hogy tessék megnézni, mi kivetjük magunk közül a bűnös szándékúakat.
És kész is.
Majd a Meggyes-per eltakarja azt a sok szégyent, lopást, csalást, hazugságot, simlit és mutyit, amelyet egyébként párttársai egy része rendszeresen elkövet. De ezért nem lesz neki senki hálás. Ezt ne is remélje. Kegyvesztett lett, de még politikai vesztében egy kis hasznot hajt elvtársainak. S a többi néma csend.
Természetesen Meggyes Tamásnak nem kellett volna úgy viselkednie, ahogy. Csak éppen ő elhitte, hogy a vezér árnyékában ő azt tesz, amit akar. Lehet közpénzekkel könnyed kézzel bánó, arrogáns és nagyképű az ellenzékkel. Neki szabad.
Orbán nem szólt neki, hogy, hahó esztergomi kisfiú, vigyázz, mert mindjárt eléred a pózna végét. Úgyhogy most így járt. Szemrehányást csak magának és a kedves vezetőjének tehet.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
