Ödön von Horváth A végítélet napja című darabja alapvetően a bűnnel és annak megítélésével foglalkozik. A mű a harmincas években játszódik egy eldugott kisvárosban. A főhős Hudetz a köztiszteletben álló helyi állomásfőnök, akit a Katona József Színház már többször bizonyított remek fiatal színésze Keresztes Tamás alakít. A sors úgy hozza, hogy Hudetz akaratán kívül egy szörnyű vonatbaleset okozójává válik. A pletykás, előítéleteket hordozó, az igazsággal szembenézni képtelen falubeliek, pillanatok alatt kiközösítik, megvetik őt. Aztán a történet tovább bonyolódik, és egyre mélyebbre jutunk a bűn és bűnhődés szövevényes útvesztőjében, melynek a középpontjában egy egyszerű "kisember" áll.
Az előadás rendezőjének Bagossy Lászlónak az egyik kedvenc szerzője Ödön von Horváth. Korábban az Örkény Színházban rendezte már Ödön von Horváth szívesen játszott másik darabját, a Kasimir és Karolinét. A makacs, lassú tempójú, partitúraszerű szerkezetű, kitartott, hosszú csendekkel teli A végítélet napját ritkábban veszik elő, pedig olyan érzése lehet a nézőnek, mintha a történet ma játszódna. Bagossy László szerint Ödön von Horváth ebben a hét képből álló színműben, amely tele van titkokkal és hiátusokkal, olyan írói erényeket és tehetséget mutat fel, amely gyakorlatilag időtlenné teszi a drámát, elszakítja egy adott történelmi korszaktól. A mostani darabválasztás kissé hirtelen történt, hiszen eredetileg egy, a kivándorlással foglalkozó új kortárs mű bemutatását tervezték, de végül az a döntés született, hogy ezt egy későbbi időpontban tűzik műsorra Máté Gábor rendezésében.
A végítélet napja Bagossy szerint nem tartalmaz különösebb aktuálpolitikai üzenetet, még akkor sem, ha szerepelnek benne nagyon is ismerős kifejezések a leépítéstől a dezorganizációig. Emellett azt is megmutatja, hogy egy pletyka, egy irracionális feltételezés, hit vagy tévhit milyen módon képes áthangolni tömegesen egy közösséget, milyen módon lehetséges, hogy egy állításnak pillanatok alatt a szöges ellentéte tűnik igaznak. Bagossy szerint tulajdonképpen ez az egész hisztéria vezetett Horváth korában a II. világháborúhoz.
A rendező úgy véli, a darab azonban ezeken a jelenségeken is túlmutat és a létezésünk megoldhatatlan gordiuszi csomóit, a bűn és bűntelenség bonyolultságát vizsgálja. "A történetben a főhős eljut odáig, hogy ezt a dilemmát csak az életen túli abszurditásban, ami a halálként is felfogható, lehet feloldani. Az előadás tulajdonképpen a kibogozhatatlan igazságot kutatja. Ödön von Horváth nagy erénye, hogy a drámaiság mellett a kispolgári figurák bornírtságát, humorát is képes megmutatni és a színmű cselekménye soha nem billen át önsajnáló pátoszba" - teszi hozzá Bagossy László, aki most rendez először a Katona József Színház nagyszínpadán, a kamaraszínházban, a Kamrában viszont már háromszor is dolgozott, ahol találkozott a társulat egyrészével, de most először rendezi többek között Keresztes Tamást és Fullajtár Andreát. Utóbbi Thomas Hudetz feleségét játssza.
" Nem ismertem eddig Ödön von Horváthnak ezt a darabját - mondja Fullajtár Andrea. - Nagyon szövevényes a sztori, követhető egyfajta krimiként, ugyanakkor egy nagyon mély, az emberi rezdüléseket rendkívül pontosan ábrázoló történetként is. Számomra a legizgalmasabb, az hogy egy közösségnek miként változik meg rövid idő alatt az értékítélete ugyanarról a személyről, attól függetlenül, hogy a valódi történések ezt indokolttá tennék. Sokszor az ember szinte semmit sem tud azért tenni, hogy szeressék vagy gyűlöljék, egyes reakciók tőlünk teljesen függetlenül erősödnek fel, válhatnak elviselhetetlenül hisztérikussá. Az általam játszott nő, miután a férjétől nem kap már szeretetet, elkezdi folyamatosan ellenőrizni és ezzel megfosztja őt teljesen a szabadságától."
Az előadás díszlete is ezt sugallja, beszorítja, csökkenti a teret. De az építmény közepe felül azt az illúziót kelti, mintha mégis a végtelenbe nyitódna. A különleges díszletet a rendező testvére, régi alkotótársa Bagossy Levente tervezte. Az építmény arra is alkalmas, hogy bizonyos zajokat, zörejeket keltsen, ha kell, egyes részei rezegjenek és ezt a rezgést többször maguk a színészek hozzák létre.