Utána néztem és azt láttam, hogy már 2004-ben botrány kavart a könyve, amelyről dr. Aáry Tamás Lajos, az akkori oktatási ombudsman így nyilatkozott: "Remélem ezt a tankönyvet is sikerül messze tartani a tanároktól, diáktól, szülőktől, ugyanis az a tankönyv vastagon cigányozik, zsidózik." Én az 1998-ban megjelent könyvvel találkoztam. Ha a mostani történelemkönyv elfogult, rossz minőségű hittankönyvnek tűnik, hát 1998-as elődje, ennél is primitívebb, zavarosabb, otrombább.
Nézzük miket állít. Az ötödik oldalon a Szent Koronáról szólva azt írja: "Súlyra, kincsértékre talán vannak értékesebb királyi ékszerek, de ilyen eszmei, jogi tartalommal, az államiságot kifejező értékkel, egyik korona sem dicsekedhet a világon". Magam is fontos történelmi relikviának tartom a magyar koronát, amelynek méltatlan szóval való illetését azóta már a törvény is bünteti. De azért talán a brit korona, a dán, a svéd, vagy a régi lengyel korona legalább olyan becses darab. Egy sor csacsiság után a 43. oldalon arról tájékoztat bennünket szerzőnk, hogy lakóhelyünkön "léteznek olyan közösségek, amelyekhez önként csatlakozunk. A legismertebbek a politikai pártok, a sportegyesületek valamint - tessék figyelni - a táncegyüttes vagy egy énekkar". Aztán megtudjuk, hogy: "Vannak olyan közösségek, amelyekbe nem juthat be akárki. Pénz és ismeretség kell hozzá. Legjobb példa erre egy vadásztársaság vagy egy zártkörű klub." Hát mi sem fontosabb, mint, hogy egy 10-11 éves kisgyerek megtudja, hogy pénz és összeköttetés nélkül nem lehet sem vadásztársaságnak, sem zárt körű klubnak a tagja. Valamint azt is megtudja a lurkó, hogy vannak "olyan csoportosulások is, amelyek veszélyeztetik a társadalom nyugalmát. Ilyenek pl. a tolvajok, betörőbandák, csalók vagy - no kik? - a falfirkálók." Hát, mint tudjuk a falfirkálók, a grafittizők ugyanolyan veszedelmesek - legalább is szerzőnk szerint -, mint a betörők.
A társadalmi egyenlőtlenségeket a könyv így érzékelteti: "Többen úgy öregszenek meg, hogy soha nem állt módjukban egy szörfdeszkára felállni, de még vitorláson sem ültek egyszer sem" (Ah, minő igazságtalanság!-sz.i.) Az öregekkel egyébként is baja van a műnek, bár velük kapcsolatban türelemre int, azért megjegyzi: "milyen idegesítő féltő gondoskodásuk, kérdéseik, segítőkészségük".
De mindez semmi, ahhoz képest amit a 47.oldalon a cigányságról ír a "tankönyv". Elismeri, hogy a középkorban ügyes kovácsmesterek és zenészek voltak. Viszont "ugyanakkor elvállalták a hóhérmesterséget... a török hadsereg másfél évszázadon keresztül hatékonyan alkalmazta a cigány kémeket(!)... Mária Terézia és II. József császárok hoztak rájuk vonatkozóan szigorú rendelkezéseket... Földművelésre akarták fogni őket... a vándorló életmódhoz szokott cigányság azonban ellenállt, a többség folytatta a törvényen kívüli, nomád vándorló életmódját". Valamint "a cigányság egy részének életére rányomja bélyegét a bűnözés." Azt,hogy a cigányok egy része bűnöző, föltétlenül közölni kell a kisiskolásokkal, még ha hozzá is teszi a "tankönyv", hogy neveléssel lehet olyan színvonalra emelni a cigányokat, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. (Remek pedagógia az, ahol a nevelés előtt bűnözőnek nevezzük a nevelendő cigányt.)
Szerzőnk az 50.oldalon külön fejezetet szentel "A zsidóknak" (10-11 éves kisgyerekeknek szánva a tankönyvszerűséget) Ezt írja: "Számarányukat jelentősen meghaladja a művészvilágban, a tudományos életben, valamint az információáramlás - újságok, rádió, televízió - és kereskedelem területén. Éppen ebből a szerepvállalásból eredően a múltban és a jelenben(!) számos érzelmi indíttatású probléma született és születik" (Lásd mondjuk:numerus clausus.)
Ha a szerző már fontosnak látja, hogy a zsidóknak (így!) külön fejezetet szenteljen, akkor talán megemlíthetné, hogy a szabad értelmiség, művészi pályák felé való orientálódást nyílt tiltások, vagy az alig burkolt társadalmi ellenszenvek okozták. Esetleg a "bizonyos problémák" helyett azt is szóvá tehetné, hogy országunkban a zsidó származást embertelen törvényekkel büntették, majd 600 ezer zsidó származású honfitársunkat egyszerűen kiirtották, a magyarok egy részének tevőleges közreműködésével. Mindezt tíz éves gyerekeknek - még talán - nem kell tudni, de ha már külön fejezetet szentel valaki a zsidó kérdésnek, akkor több, mint furcsa, hogy kiirtásukat egyszerűen a múlt és a jelen "problémájának" nevezi.
Ennyi talán elég ahhoz, hogy egyet értsünk az oktatási ombudsmannal: ilyen tankönyvnek tiultált zagyva és rossz indulatú förmedvény ne kerüljön iskolák és iskolások közelébe. Viszont, ha ez a figyelmeztetés 1998-ban nem volt elég szerzőnknek, hanem jónak látta 2013-ban újabb zavaros, tudománytalan és rossz indulatú művel jelentkezni a tankönyvpiacon. Ki tudja, talán most elfogadják hivatalosnak ezt a káros zagyvaságot.
