"Lydda a mi fekete dobozunk. Abban rejtőzik a cionizmus sötét titka. Az igazság az, hogy a cionizmus nem tudta elviselni Lyddát. A kezdet kezdetétől volt egy lényeges ellentmondás a cionizmus és Lydda között. Ha a cionizmus életben akart maradni, akkor Lyddának meg kellett semmisülnie. Ha Lydda akart életben maradni, akkor a cionizmus nem létezhetett. Így visszanézve mindez már nagyon is világos. Amikor Herbert Bentwich (a szerző dédapja - A szerk.)1897 áprilisában Ramleh fehér tornyából ránézett Lyddára, látnia kellett volna, hogy ha Palesztinában zsidó állam létesül, annak a centrumában nem létezhet egy arab Lydda. Tudnia kellett volna, hogy Lydda egy akadály a zsidó állam felé vezető úton és eljön a nap, amikor a cionizmusnak el kell távolítania ezt az akadályt. De Herbert Bentwich ezt nem látta, és a cionizmus úgy tett, mintha nem tudna semmiről. Fél évszázadon keresztül sikerült lepleznie maga előtt azt a lényegbevágó ellentmondást, mely a zsidó nemzeti mozgalom és Lydda között feszült. Negyvenöt éven át a cionizmus úgy tett, mintha az Atid gyárral, az olajligetekkel és a Ben Shemen ifjúsági faluval lenne azonos, és békében élne Lyddával. Aztán az 1948-as nagy nyári kataklizma idején ez az ellentmondás három nap alatt feltárult és a tragédia elkerülhetetlenné vált. Lydda nem volt többé.
Amikor húsz évvel ezelőtt megértettem, hogy Lydda volt a mi fekete dobozunk, megkíséreltem desifrírozni a titkait. Megtaláltam a dandárparancsnokot, és több órát töltöttem vele. Ráleltem a katonai kormányzóra is, és több napot töltöttem el vele a kibucában. Volt alkalmam elidőzni a 3. ezred katonái között is, és interjúkat készítettem az ifjúsági falu egykori lakóival is. Amikor ennek a fejezetnek a megírásához hozzákezdtem, előkerestem az akkor készült hangfelvételeket és meghallgattam róluk Lydda pusztulásának történetét.
A dandárparancsnok 1923-ban született Kovnában, ahol az apja Dr. Lehmannal (Az ifjúsági falu alapítója - A szerk.)dolgozott együtt. Egy szocialista háztartásban nevelkedett Tel-Avivban, majd tizenöt évesen elküldték a Ben Shemen-i ifjúsági faluba, ahol azonnal apja volt barátjának kedvence lett. Szombat reggelenként meghívást kapott a Lehmann villába, hogy a háziakkal együtt ritka lemezeket hallgasson: Haydnt, Mozartot, Bachot, Ünnepeken dr. Lehmannal (az ifjúsági falu igazgatója -A szerk.) tartott a szomszédos falvakban tett udvariassági látogatásain. Előfordult, hogy vele tartott akkor is, amikor lyddai barátaihoz és az ottani iskolákba látogatott. Olyankor magával vitte dr. Lehmann a piacra, az olajsajtoló üzemekbe, az óvárosba. Ben Shemenben a tehenészetben dolgozott, máskor a szőlőben és a narancsültetvényen. Kézilabdázott és a művészeteket is megkedvelte. Mindenek előtt azonban a zenét? A klasszikus zenét, a szórakoztató zenét és a népi zenét. Ben Shemenből az egyik kedvenc emléke az volt, amikor a nagy udvaron több száz diák hallgatta a Bach Parasztkantátáját előadó zenekart és kórust.
De Ben Shemen emberbaráti, zeneszerető világa mellett tizenhét évesen egy alternatív valóság is körülvette őt. Éjszaka a barátaival együtt kiment az ifjúsági falun túli erdőbe, hogy angol puskák összerakását és szétszerelését gyakorolja, gépfegyverlövészeten vegyen részt, és gránátokat dobáljon. És amikor ez a zenekedvelő fiatalember befejezte a Ben Shemen-i iskolát, csatlakozott a Palmach rohambrigád első szakaszához. 1943 telén megmászta a Maszadát. Ugyanazon év nyarán pedig délre utazott, hogy Molotov koktélokkal állítsa meg a Rommel-féle náci csapatokat. Huszonegy éves volt, amikor egységparancsnok lett. Huszonhárom évesen már egy országos hadgyakorlatot vezetett, huszonnégy évesen ezredparancsnok volt. Amikor 1947-ben kitör a háború, a Ben Shemen iskola egykori hallgatója a cionisták egyik elit alakulatának a parancsnoka.
Vajon tisztában van az ezredparancsnok a két világa közötti ellentmondással? Képes összeegyeztetni a Lehmanntól tanult magatartásformákat a harcoséval? Ezekre a kérdésekre nincsenek világos válaszai. Amikor az északon vívott harcokról beszél, meglepően őszinte. A magnószalagról életre kelő szavaiból egyértelmű: a küldetés célja az volt, hogy tisztogatást hajtsanak végre Galileában, mielőtt még az arab hadseregek odaérhetnek. A születőben lévő zsidó állam képtelen lett volna túlélni a külső csatákat az arab nemzetekkel, ha nem szabadul meg előtte a palesztin népességtől, mely belülről jelentett veszélyt rá nézve. Először tehát kisöprik az összes arabokat a Tiberias-Safed körzetből. 1948-ban ő irányítja Tiberias csendes elfoglalását, melynek lakossága az erőfölényben lévő izraeli hadsereg nyomása alatt távozni kényszerül. Aztán elfoglalják és lerombolják a Safed körüli arab falvakat. Májusban elfoglalják Safedet, s fegyverrel kergetik el az arab lakosságot. Aztán a Hula-völgyben élő arabokat szállítják el. 1948 májusára a Hula-völgyben nincsenek arabok. Már egész kelet Galilában nincsenek arabok. Ben Shemen egykori diákjának parancsnoksága alatt Kelet-Galilea araboktól mentes övezetté és az új zsidó állam szerves részévé válik.
Amikor azonban az ezredparancsnok Lyddáról beszél, a hangja megváltozik. Halkabban, szinte agonizálva beszél. Óvatosan hangzik, amit mond, talán nem is egészen őszintén, mintha csak Lyddáról szólva hirtelen ráérezne, hogy ez a téma ellentmondásos, netán tragikus. A szavakat lassan ejti ki, ahogy elbeszéli, hogyan foglalta el azokat a falvakat, amelyekbe szombatonként dr. Lehmannal járt: Gimzu, Dahariya, Haditha. Kimérten ejti a szavakat akkor is, amikor a völgy és Lydda elfoglalásáról van szó. Beszámol arról a reggelről, amikor arról kapott hírt, hogy jordán páncélautók behatoltak a városba, s nem sokkal később arról értesült, hogy a 3. ezredhez tartozó volt Ben Shemen diákokat is megtámadták. Azt mondja, ő volt az, aki parancsot adott, hogy tüzeljenek mindenkire, aki kimerészkedik a város utcáira, és aki parancsot adott a város kiürítésére. Ő és a katonai kormányzó távolították el Lydda népét Lyddából egy kelet felé tartó hosszú menetoszlopban.
Az ezredparancsnokon érződik a felindultság. A magnóból most nem valami meggyőző hangok jönnek. Nem arról van szó, hogy a parancsnok bármit is el akarna hallgatni előlem. Ő maga sem tudja, mit érez valójában. A Lyddáról szóló beszámoló valahogy üresen cseng. Hiányoznak a színek, a szagok és a részletek. Míg a Ben Shemenben töltött évekre élénken emlékszik, Lydda meghódításáról csak halvány emlékei vannak. Nem tesz említést az iskolákról, melyeket meglátogatott, a családokról, melyeket ismert, a közösségről, melyet annyira kedvelt. Egyáltalán nem beszél a városról, melyet szeretett és lerombolt. Csak a megtört hang árulkodik az érzéseiről. Az első mentsége: körül voltunk zárva. A második mentsége: azonnali veszély fenyegetett minket kívülről és belülről egyidejűleg. A harmadik mentség: nem volt idő a mérlegelésre, azonnali döntéseket kellett hozni. A negyedik mentség: a háborúban szörnyű dolgok történnek. De ő maga is tudja, hogy ezek a mentségek nem meggyőzőek, hogy nem adnak magyarázatot Lydda pusztulásának három napjára."
