A magyar történelem több olyan szereplőjére ma büszkék tekintünk, akiknek pedig pályája egy része felettébb kínos volt. Elég legyen csak Nagy Imrét említeni, aki a „padlássöprés” bajnokaként kezdte itthoni politikai karrierjét, vagy Bajcsy-Zsilinszky Endrét, aki szélsőjobbról indult és talán nem ok nélkül gyanúsították politikai ellenfele, Áchim András, meggyilkolásával – mégis a nemzeti ellenállás méltán tisztelt mártírjává vált.
Tehát attól, hogy Hoffmann Rózsa az MSZMP-ben kezdte, akár még a mai keresztény kurzus hőse, az orbáni állameszmény ideális politikusa, a magyar pedagógia megújítója is lehetne. Magunk között szólva, kit érdekel Hoffmann múltja? Nem az a lényeg, miként lehet majd eltakarítani a romokat az oktatásügyből, ha már tőle végre megszabadulunk? Ugyanakkor kétségtelen, azzal, hogy Hoffmann iskolásoknak írt politikai tartalmú levelében azt fejtegeti, hogy a régi Alkotmány nem a magyar emberek érdekeit védte, hanem egy idegen hatalomét, maga veti fel a múlt kérdését.
Jogosan hozta szóba ezt hétfőn a parlamentben Harangozó Tamás, tessék már Hoffmann Rózsának is szembenéznie a maga pártállami múltjával. A meglepő válasz szerint Hoffmann csak kényszerből lépett be az állampártba. Miután feltételezhetjük, hogy nem a pártállamban amúgy népszerű, az idegen hatalom érdekeit védő kalasnyikovval kényszerítették a pártba, valószínűleg nettó karriervágy, üzleti számítás eredményeként keresett két támogatót és vétette fel magát a kádári MSZMP-be. Van ilyen. Sőt, olyan is előfordulhat, hogy valakit a kényszer munkahelye, a Művelődési Minisztérium pártbizottságáig sodor. Ó istenem, hány formája van az ellenállásnak. És nyilván belülről tetszett bomlasztani. Nem becsüljük le az ilyesmit sem.
Nem az a baj Hoffmannal, hogy valamiféle kényszerre hivatkozik, és hazudik. Hány és hány ember nem lépett be az MSZMP-be és még olyat is ismerünk e milliók között, aki mégiscsak sokra vitte, igaz ehhez azért általában érteni is kellett valamihez. Az a baj Hoffmannal, hogy valószínűleg akkor is hazudott a karrierért, és feltételezhetjük, hogy pár év múlva, ha fordul a kocka, már azt halljuk tőle, hogy ő csak afféle kényszerből lett kereszténydemokrata.
De ez már az iskolarendszeren nem segít.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
