Még a jogállami minimumok iránti, korábban esetenként bizonyított elkötelezettsége sem vitte rá Paczolay Péter Ab-elnököt, hogy ha megakadályozni nem is tudja, de legalább különvéleményt fogalmazzon meg a testület többségével szemben a semmisségi törvény ügyében. Nem élt különvéleménnyel, azaz a többségi határozattól eltérő álláspont közlésének lehetőségével Stumpf István sem, aki noha az első Orbán-kormány kancelláriaminisztereként ismert, továbbá a Fidesz által jelölt és megválasztott alkotmánybíró, 2010 óta mégis többször mutatkozott az elszánt alkotmányos jogvédő szerepében.
Hogy miként tudtak azonosulni - az állítólag Szívós Mária által előadó bíróként jegyzett - határozattal, a magánügyük. Az azonban minden magyar állampolgáré, hogy ezzel az Ab elfogadott egy olyan határozatot, amely egyes szakértők szerint több ponton is sérti az alaptörvényt. Megírtuk: a testület nem találta alkotmányellenesnek a semmisségi törvényt, az erről szóló szeptember 30-i határozata szerint ugyanis a törvényhozónak jogában áll politikai céljai megvalósítása érdekében az úgynevezett "igazságtételi" célú jogalkotás, és a jogerő olyan áttörése, amely kizárólag az elítéltek javára történt, nem sérti a jogállamiság követelményét, így az alaptörvényt sem. Az Ab úgy találta, hogy a jogalkotó a hatalmi ágak megosztásának, illetve a bíró függetlenségnek az elvét sem sértette meg azzal, hogy a törvény erejénél fogva semmissé nyilvánította azokat a bírói döntéseket, amelyek - a 2006. őszi tüntetésekhez kötődő eljárásokban - kizárólag rendőri jelentésekre és tanúvallomásokra támaszkodva ítéltek el bizonyos személyeket.
Ezzel az Ab többsége áldását adta a ma alkotmánybíróként tevékenykedő - noha e határozat aláírói között nem szereplő - Balsai István által fideszes képviselőként benyújtott, majd 2011 májusában elfogadott semmisségi törvényre. A jogszabály feltételezte, hogy csak hamisan vallhattak az eseményekről az érintett rendőrök, ráadásul bírói mérlegeléseket és ítéleteket írt felül, helyezett volna hatályon kívül. Azért csak volna, mert ugyan a rendelkezések azt a feladatot rótták a bíróságokra, hogy 2011. október 23-ig tekintsék át a 2006. szeptember 18. és október 24. között hozott ítéleteiket, és ha a döntés kizárólag rendőri jelentésen és tanúvallomáson alapult, semmisítsék meg azokat, máig összesen egy ítélet esetében állapítottak meg semmisséget. Noha a törvény hatálya alá eső vizsgálathoz a Fővárosi Főügyészség 31 terhelt 22 ügyét terjesztette fel, később megállapították, hogy ezek közül 9 esetben egyéb bizonyítékot is értékeltek a bűnösség megállapítása során, így ezek az ítéletek sem lehettek semmisek - az eljárást az Ab döntéséig felfüggesztették -, minden más, a semmisségre irányuló indítványt pedig megalapozatlanságuk miatt elutasítottak. Így a jogszabály semmiképpen sem jelenthetett kárpótlást azoknak, akiket adott esetben igaztalanul ítéltek el - már ha feltételezzük, hogy történt ilyen - a 2006-os őszi zavargások miatt, az "igazságtételi" célú jogalkotás pedig nem állhatja meg a helyét.
Maga a semmisségi-határozat Fleck szerint nyilvánvalóan jogállamellenes kijelentéseket fogalmaz meg, az ügy - vélte - előadó bírája ráadásul volt bíróként egykori kollégáit alázta meg, és tette végtelenül kiszolgáltatottá a kétharmados többséggel szemben. Ez a döntés ugyanis egy súlyos csapás a bírói kar önbecsülésének, ráadásul a konkrét esetben nem is maradt semmiféle alkotmányos jogorvoslat. "Olyan faramuci helyzet állt elő, amelyben eljátszottuk, hogy az Ab egy jogállami testület. Pedig már nem az, ám a bíróságoknak most - mivel az Ab döntései hivatalosan mindenkire nézve kötelezőek - egy, a hatalommegosztás elvét, valamint saját függetlenségüket végtelenül sértő jogszabály alapján kell eljárniuk, mintha ez lenne a jogállami kényszer." Figyelmeztetett: mindez alapvetően nem is a bíróságok, vagy a rendvédelmi szervek problémája, hanem minden egyes állampolgáré, hiszen bebizonyosodott, hogy évekkel ezelőtt lezárt bírósági ügyek is újranyithatók, és a hatalom kénye-kedve szerint megváltoztathatóak a bírói döntések. "A jogaink vannak elképesztő veszélyben, ezt kellene végre megérteni. Hiszen ma, Magyarországon az Ab mondta ki: a parlamenti többség bármit megtehet".
De nemcsak ezért érthetetlen az Ab döntése. Az alaptörvény ugyanis változatlan formában átvette az 1989-es alkotmány rendelkezését arról, hogy Magyarország "független, demokratikus jogállam", a "magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik", az igazságszolgáltatás pedig az egyik hatalmi ág, hiszen "a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak". Mindezt a 11:3 arányú Ab-döntés figyelmen kívül hagyta, míg az egyetlen különvélemény, amelyet Lévay Miklós alkotmánybíró fogalmazott meg, és amelyhez Bragyova András és Kiss László csatlakozott, egyértelműen kimondta: a semmisségi törvény "megalkotásakor a törvényhozó megsértette a hatalommegosztás elvét, a jogbiztonság és a bírói függetlenség alaptörvényi követelményét, valamint nem tartotta be a kivételességre, illetve a jogerő áttörésének indokolására vonatkozó elveket". Lévay szerint a jogszabály egyértelműen "alaptörvény-ellenes, ezért azt a hatályba lépésének napjára visszaható hatállyal meg kellett volna semmisíteni".
Az éles szembenállás a többségi, illetve a különvéleményt megfogalmazók által képviselt alkotmányos felfogásban, úgy tűnik, állandósult. A ma 15 fős Ab-ben ugyanis jelentős a "kormányoldal túlsúlya". Emlékezetes: a 2010-es kormányváltást követően a Fidesz azonnal átalakította az alkotmánybírók jelölési rendjét; így teljesen egyedül képes jelölni és megválasztani tagokat az Ab-be, és az utóbbi három évben hét esetben gyakorolta is ezt a jogát. A semmisségi törvény ügyében hozott határozat pedig bizonyította: jól választottak.
Nem volt ugyanis elég a Fidesz akaratérvényesítéséhez, hogy már az előző alkotmányban, majd pedig az alaptörvényben és az új alkotmánybírósági törvényben is jelentősen csorbította az Ab jogköreit, vagy hogy már 2010 júliusában delegálták a testületbe az első Orbán-kormány egykori kancelláriaminiszterét, Stumpf Istvánt, az azóta nyugdíjba vonult Bihari Mihállyal együtt. Az Ab még így is képes volt az érdemi döntéshozatalra, amit a 98 százalékos különadó, valamint az indoklás nélküli menesztések ügyében következetesen gyakorolt is. Épp ezért 2011 szeptemberétől a 11 fős testületet 15 fősre duzzasztották, egyúttal öt új bírót ültettek a testületbe. A kormánypárti képviselő Balsai mellett Szalay Péter ügyvédet, Szívós Máriát, a Fővárosi Bíróság volt tanácselnökét, Dienes-Oehm Egon volt nagykövetet, valamint a jogász Pokol Bélát tették alkotmánybírává.
Ám 2011 utolsó negyedéve az új tagokkal együtt is átmeneti időszakot jelentett. Még nem léptek ugyanis hatályba azok a szabályok, amelyek erősen korlátozták az Ab-hoz fordulás jogát, és nem vesztek még el azok a beadványok sem, amelyek a testület előtt voltak a legsúlyosabb jogsérelmek ügyében. A testület működése az alaptörvény hatályba lépésével 2012. január 1-jével alakult át gyökeresen. A 2011. december 31-éig hatályos szabályozás helyett az új rendszerben az átlagos állampolgár csak az úgynevezett alkotmányjogi panasz keretében fordulhat az Ab-hoz. A váltás azzal is együtt járt, hogy a folyamatban lévő ügyek döntő többsége megszűnt, 1600-ból csak mintegy 300 beadványt sikerült "átmenteni".
Ráadásul az Ab ekkor már rendkívüli módon megosztottá is vált; a bírák nyugdíjkorhatárának 70 évről 62 évre csökkentését elutasító tavaly nyári Ab-döntést például 7:7 arányban fogadták el - csak 14 tag szavazott -, és végül az elnök, Paczolay Péter voksa döntött. A többségi határozattal szemben különvéleményt megfogalmazók közül hatan 2010-11-ben kerültek be a testületbe. Hasonló forgatókönyv érvényesült azután több tavaly őszi, téli, és az idei első néhány döntésben. Ezért is volt "szüksége" a kétharmadnak arra, hogy a negyedik alaptörvény-módosítással tucatnyi ügyben reagáljon az Ab-határozataira: mérlegelés nélkül az alaptörvénybe írták az alkotmányellenes szabályokat, és újból korlátozták az Ab jogköreit. Ráadásul időközben alkotmánybíróvá választották Salamon László KDNP-s képviselőt, majd tavasszal Juhász Imrét, a Független Rendészeti Panasztestület elnökét, Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselőjének korábbi közvetlen munkatársát is.
Így mára egyértelmű a kormánypárti befolyás a testületben, amelyet a tavasz óta született döntések egyértelműen igazolnak is. A semmisségi törvényt érintő döntést megelőző héten például a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetésével kapcsolatos határozatban az Ab közvetetten maga is kimondta, hogy miután Magyarországon jelenleg nincs jogbiztonság, azaz a szerzett jogok bármikor visszamenőlegesen is elvehetőek, így hazánk már nem jogállam.
