Nincs sok szabadidejük mostanság a német kereszténydemokraták vezető politikusainak. Egyre másra tartják az egyeztetéseket egymással, valamint a szeptember 22-i választás után két szóba jöhető koalíciós partnerrel, a szociáldemokratákkal és a Zöldekkel. Jövő héten is tárgyalási dömping várható, hiszen hétfőn az SPD, kedden pedig a környezetvédők delegációjával ülhetnek tárgyalóasztalhoz.
Az első egyeztetések alapján a nagykoalícióra sokkal nagyobb az esély, mint a CDU/CSU és a környezetvédők együttműködésére. A színfalak mögött talán már el is dőlt, hogy a kereszténydemokraták a szociáldemokratákat választják. Erre utalhat, hogy Angela Merkel, Horst Seehofer, a CSU elnöke, valamint Sigmar Gabriel, az SPD első embere pénteken hármas csúcsot tartottak, amelyen a hivatalos közlések szerint a hétfői találkozót készítették elő. Mindenesetre a két ellenzéki párt már jelezte, ők sem akarják túl sokáig hőzni az időt, s ezen a héten bejelentik, be akarnak-e lépni a kormányba, vagy sem. A döntést a hétvégén tanácskozó küldöttgyűlés hozza meg. A szociáldemokratáknál azonban a 470 ezres tagág véleményét is kikérik majd.
Ha csak a CDU-n, illetve a CSU-n múlna a döntés, nagykoalíció lenne. A keresztényszocialisták nem bíznak a Zöldekben, túlságosan baloldalinak tartják a pártot. A múltban is számos szócsata volt a két párt képviselői között. „A környezetvédőkhöz hosszabb út vezetne, mint a szociáldemokratákhoz” – fogalmazott elég egyértelműen a CSU főtitkára, Alexander Dobrindt. Ennek okai nemcsak a progrmbéli különbségekben keresendőek. Közismert, hogy Seehofer és Jürgen Trittin, a Zöldek volt frakcióvezetője ki nem állhatják egymást, s hasonlóan „szívélyes” Claudia Roth, a Zöldek elnöke és Dobrindt viszonya.
A német közvélemény szintén nagykoalíció-párti. Az ARD múlt pénteken közzétett felmérése szerint a megkérdezettek kétharmada szeretné a nagykoalíció felújítását, amely 2005-2009 között már működőképesnek bizonyult. A németek úgy érzik, az akkori kormány sokkal több eredményt tudott felmutatni, mint az azt követő CDU-FDP kabinet. A hibákért azonban elsősorban a szabaddemokratákat tették felelőssé, akik nem is tudtak bejutni a törvényhozásba. Mindenesetre a nagykoalíció kétharmados támogatottsága azt jelzi, hogy minden korábbinál többen sorakoztak fel a CDU-SPD szövetség mögé. A közvéleménynek konkrét elképzelései is vannak arról, milyen törvényeket fogadjon el az új kormány. A legfontosabbnak a minimálbér bevezetését tartják, melynek órabére elképzeléseik szerint 8,50 euró lenne. Ami egy esetleges „fekete-zöld” koalíció megítélését illeti, ezt a felállást csak 37 százalék támogatná. A minimálbér bevezetésének igénye egybeesik az SPD törekvéseivel: Andrea Nahles, a párt főtitkára közölte, ez az egyik feltétele a nagykoalíciónak.
A társadalom elvárásai miatt az SPD egyre nagyobb nyomás alá kerül. Az SPD vezetése egyrészt meg akar felelni a német közvélemény óhajainak, másrészt viszont nem hagyhatja figyelmen kívül a szociáldemokrata tagság terveit sem, s ez a kettő egyelőre nehezen összeegyeztethetőnek tűnik. Az SPD vezetése hajlana a nagykoalícióra, de ezt valahogy le kell nyomni az SPD tagok torkán, meg kell győzni őket arról, hogy a kormányban való szerepvállalás a párt érdekeit szolgálja. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy Észak-Rajna Vesztfália tartomány miniszterelnöke, Hannelore Kraft, aki az SPD legnépszerűbb politikusa folytonosan fenntartásait hangoztatja az esetleges nagykoalíció kapcsán. Márpedig az ő véleménye sokat nyom a latba. Egy felmérés szerint a megkérdezettek 54 százaléka véli úgy, hogy Kraft lenne a legjobb vezető az SPD számára, s csak 28 százalék nevezte meg a jelenlegi elnök Gabrielt.
