Kezdem a jó hírrel. A németek nem értesültek arról, hogy Orbán Viktor videó üzenetben gratulált Angela Merkelnek választási sikeréhez. Nem láttam, nem hallottam, nem olvastam még egy rövid említést sem arról, hogy a magyar miniszterelnök is ott volt az elismerésüket kifejező külföldi politikusok, közéleti személyiségek között. És ez jól van így. Pontosabban ez így van jól. Megtakarítottunk magunknak egy lenéző mosolyt, sajnálkozást, hogy szegény magyaroknak nem telik egy olyan miniszterelnökre, aki tisztában van a nemzetközi diplomácia protokolláris szabályaival.
Orbán videóját, Julia Timosenko volt ukrán miniszterelnök Kahanlvska börtönből írt levele juttatta eszembe, amely viszont jelentős visszhangot váltott ki a német sajtóban. Nem, Timosenko angol nyelvű levelében nincs semmi különös. Gratulál Angela Merkelnek nagy választási győzelméhez. A magyar olvasó mégis önkéntelenül összehasonlítja stílusát, tartalmát Orbán megnyilatkozásával. Első gondolatom az volt, hogy Julia Timosenko nincs olyan jó viszonyban Angela Merkellel, mint Orbán Viktor. Miniszterelnökünk "kedves Angélának" szólítja, és tegezi a kancellárasszonyt. A bebörtönzött Julia Timosenko pedig a diplomáciában megszokott udvarias "Dear Madam" megszólítással kezdi levelét. Bosszantó, egy miniszterelnökhöz nem méltó protokolláris hiba! - gondolom és olvasom tovább. Orbán ezután megosztja Merkel választási sikerét sajátmagával: "fontos győzelem ez nektek nyilván, de nekünk is az, (…) arról tanúskodik, hogy bátor politikával (…) ki lehet érdemelni a választók bizalmát". A börtönben betegeskedő Timosenko szerényebb: "Nagy megtiszteltetés számomra, hogy gratulálhatok a Német Szövetségi Köztársaság kancellárasszonyának választási győzelméhez."
A jövőt illetően Orbán partnerének minősíti a "kedves Angelát", mert "lesz mód és lehetőség arra, hogy (…) közösen keressünk orvosságot közös hazánk, Európa súlyos bajaira." Julia Timosenkó levelében nem állítja saját személyét Angela Merkel mellé, hanem "az Európai Közösség emberi jogokat védő nagy politikusának" nevezi.
A magyar miniszterelnök így zárja videó üzenetét: "Isten éltesse a német kereszténydemokratákat, gratulálok kedves Angela". Timosenko pedig - párthovatartozás nélkül - a német állampolgároknak kíván minden jót. A "Dear Madamenak" pedig, hogy legyen ereje folytatni a "jog és keresztényi szeretet segítségével tevékenységét világ megváltoztatására."
Tehát így is lehet gratulálni mások sikeréhez, saját személyének bizalmaskodó fényezése nélkül, ahogy azt a volt ukrán miniszterelnökasszony a börtönből tette. Persze csak akkor, ha a levél a címzettnek szól. Mi már megszoktuk, hogy miniszterelnökünk külföldnek szóló nyilatkozatait belföldi használatra szánja. Azért mondta szózatát magyarul, német felirattal, hogy mondanivalója eljusson választóihoz, akiket lenéz, mélységesen megvet, mert elhisznek neki mindent, amit mond. Felvág előttük azzal, hogy tegező viszonyban van a német kancellárasszonnyal, akit vállveregetve "kedves Angelának" szólíthat. Ne felejtsük, Merkel egyik legfontosabb vezetője annak az Európai Uniónak, amelyet ő most a FIDESZ kongresszuson is azzal vádolt, hogy "szolgájává" akarja tenni Magyarországot. Ez nem új. Orbán korábban a KGST-hez hasonlította az EU-t, a mai Németországot pedig a hitlerihez. Ezek után szemrebbenés nélkül mondja választói arcába, hogy Európa az ő és Merkel "közös hazája".
Azt, hogy mennyire eltér a kancellárasszony véleménye Orbánétól Európát illetően, mutatja az az üzenet, amelynek továbbítására Áder János államelnököt kérte annak Berlini látogatásakor: vegye figyelembe nyugati barátainak a jogállamiság magyarországi helyzete miatt kifejezésre juttatott aggodalmát és használja felelősséggel kétharmados parlamenti többségét. Tekintettel Merkel stílusára, ez az udvarias figyelmeztetés másoknál asztalcsapkodást jelent.
Függetlenül attól, hogy ez a szerencsétlen videó üzenet kapott-e nyilvánosságot nyugaton vagy nem, jó lenne, ha a miniszterelnök már csak hivatala, és a nemzet tekintélyének megőrzése érdekében is, alkalmazna egy új tanácsadót. Olyat, akinek volt gyerekszobája, és ismeri nemcsak a jó modor követelményeit, hanem a diplomáciai protokollt is.
A legjobb persze az lenne, ha meg is fogadná annak tanácsait.
