"Ha a távozni készülő nem hall lelkében semmi hangot, amely azt susogja: maradni, maradni! Ha számot vetve magatokkal, meggyőződtetek felőle, hogy itthon nem tudtok semmit többé használni, ha a legszentebb remények utolsó csilláma is kihamvadt kebletekben, ha nem szerettek senkit és semmit többé, aki utánatok itt marad, akkor vándoroljatok ki!" - állnak ekképpen az 1800-as évekből a sorok nagy magyar mesemondónk tollából. Drámai sorok! S mit sem változott értelmük bőséges száz esztendő alatt.
Nemrég megint egy felebarátom intett búcsút ismerősi körömből. Immár nem is tudom hányadik, aki keservében kénytelen volt országot átívelve odébb állni, hogy családját el tudja tartani, mert idehaza semmi reménye nem maradt már erre. Elfacsarodik az ember szíve, amikor ezeket az embereket hallja, hogy milyen kilátástalan folyamatok, egyéni, magyar sorsok vezetnek egy-egy embert oda, hogy elhagyja szülőföldjét.
Meghökkentő volt hallani valamikor az esztendő legelején a nemzetgazdasági minisztert félmillió Magyarországról kivándorló dolgozóról beszélni. Aztán olvastam a GKI Gazdaságkutató nyári felmérését, miszerint legalább fél éve külföldön dolgozik a teljes magyar munkaképes korú népesség 4,4 százaléka, és a háztartások 9 százalékában van tartósan külföldön dolgozó személy. "A fokozódó kitántorgás pedig arra utal, hogy a hazai munkakeresők elégedetlenek az itthoni lehetőségekkel, miközben külföldön láthatóan kiválóan megfelelnek a követelményeknek" - olvasható a GKI-s közleményben. De döbbenetes adatokat közölt a nyár vége felé a Randstad Workmonitor is. Felmérése szerint a magyar lakosság fele költözne külföldre egy jó állásért.
Szakemberek szerint a tartósan külföldre távozottak miatt hamarosan olyan nagy lehet a bevétel-kiesés, hogy az bizony a nyugdíjkasszát is megingathatja, s még egyéb társadalmi kár is előjöhet.
Kétség kívül kritikus demográfiai és migrációs helyzet van kialakulóban hazánkban. Jelen pillanatban nem is látni olyan gazdasági változást, amely megfordíthatná a folyamatokat, s amely legalább rövid távon reményt kelthetne a fiatalabb magyar nemzedékekben, akik akár családot is tudnának vállalni idehaza. Szomorú az, hogy a hatalom nem érzi át kellőképpen a probléma súlyosságát. Bárki legyen is 2014-ben a kormányzó rúdnál, elkerülhetetlenül szembe kell nézzen ezzel a felelősségteljes dologgal, mert nem lesz már elég holmi "adminisztratív eszközökkel" akadályt gördíteni fiatal honfitársaink külhonba tartó útjába. Mindenképpen izzasztó erőpróbának ígérkezik a megoldás, s főként az, hogy bővülő és stabil munkaerő-piaca legyen országunknak. "Gyere haza, maradj itthon!" – szólt fő üzenetként pár nappal ezelőtt programjuk kapcsán a volt miniszterelnök, Bajnai Gordon, aki főként a bizalom, a kiszámíthatóság helyreállítására, a munkahelyeket, gazdasági növekedést jelentő beruházásokra helyezte hangsúlyát. Bajnaiék esetleges kormányzati pozícióba kerülésük esetén radikálisan javítanák a felsőoktatás minőségét is, s társadalmi helyzettől függetlenül mindenki előtt megnyitnák a lehetőséget a fiatal nemzedékek előtt, hogy idehaza, s ne máshol kereshessenek boldogulást. Érezhető, hogy a demokratikus ellenzék oldalán van ösztönző elképzelés a változtatások reményében, de persze ez még csak remény.
Ugyanakkor nem szabad elhallgatni, hogy a nyugati részekre az egyre nagyobb arányban bevándorlókkal szemben olykor-olykor fenntartásokkal is néznek egyesek. Ennek előfordulása végett a napokban még a katolikus egyház feje is felszólalt, miszerint teremtsenek jobb gazdasági feltételeket azokban az országokban, amelyek lakói tömegesen kivándorolnak, hogy ne az elmenetel legyen az egyetlen választási lehetősége annak, aki békére, igazságosságra, biztonságra és emberi méltósága teljes tiszteletben tartására vágyik. „Hagyjunk fel az előítéletekkel és a félelmekkel a migráció kapcsán” - írja. Joggal.
