Szívem repesett, amikor arról értesültem, hogy nyájas kormányfőm videó üzenetet adresszált Németországnak harmadízben is megválasztott kancellár asszonyához. Ha igazak a szállongó hírek, a köszöntő azzal a bensőséges megszólítással kezdődött, hogy "Meine liebe Angie…",azaz: "Bájos és szeretett Angélám". Tekinthetjük ezt akár angyali üdvözletnek is. Mintegy jellemezve azt a bensőséges viszonyt, amely Berlin és Budapest kapcsolatát mindig is jellemezte.
Aztán eszembe jutott, hogy teljesen mégsem így volt, hiszen, szinte néhány hete, amikor Angela Merkel közvetetten célzott rá, nem minden tökéletesen jogállami az, ami a Duna partján történik, a haragos Orbán-válasz a hölgyet egy harcias náci amazonnal tévesztette össze. Őt, aki, abban az időben még nem is élt, azzal gyanúsította, hogy tankokkal próbálta megtanítani kesztyűbe dudálni a rakoncátlan magyar népet.
Tanácsolnám a berlini diplomáciának, kérdeztesse meg budapesti nagykövetével, most valójában melyik változat is az érvényes? A barátságosan fuvolázó mostani, vagy az előző sértődött? Jól tudom, végtelenül unalmas már szólni is erről, de bizonyos kommentárok éppen most időszerűként azon töprengenek el nálunk is, odaát is, hogy tekintettel a Berlinben várható koalíciós változásokra, a kétoldalú együttműködésben elképzelhető-e valami új? Merkel, mint okos politikus asszony, ha a föltételezések valamennyire is megközelítik a valóságot, állítólag eddig sem nézte jó szemmel, hogy Orbán Viktor más megközelítésben fogja föl a demokráciát, mint ők ott Németországban, de mert egy európai politikai családba tartoznak, a néppártiba, a nyílt szóváltástól igyekezett tartózkodni. Legföljebb négyszemközt, esetenként utalhatott az eltérésekre. Igaz ugyan, hogy amikor a közelmúltban, Kövér László Münchenben járt, de előtte még idehaza a többiektől eltérőn látta a parlamentek szerepét, a bajor törvényhozás keresztényszocialista elnöknője lemondta a vele tervezett randevút. Többen is sejtették, hogy Merkel asszonnyal történt csöndes egyeztetés nélkül, aligha történt volna meg ez. Most azonban, ha a találgatások igazolódnak, és Berlinben hamarosan ismét nagykoalíció lesz, akár szociáldemokrata, akár környezetvédő külügyminiszterrel, az illetőnek nem kell majd annyira mérlegelnie a szavait, akár nyilvánosan is nyilatkozhat a Fidesz-KDNP gyakorlatról. Rebesgetik, radikális hangnemváltás is várható.
Ami annál is valószínűbb, hogy a nyugat-európai sajtó, túl a sajátos németországi helyzettől, Frau Merkel fölényes választási győzelmét sokkal tágasabb, európai keretekben is vizsgálgatja. Szinte egyöntetűen mutat rá arra, hogy az a konzervatív irányítási stílus, amelyet a hölgy eddigi kétszeres kormányzata alatt meghonosított, alapjában különbözött több más kontinentális jobboldali gyakorlattól. Egyebek között a megbukott Sarkozy-féle franciáétól is, holott az Európai Unió fönnállása óta hol szoros, hol lazább Párizs-Berlin, (korábban Bonn) együttműködés, mindig is közvetlenebbé tette e két ország kooperációját. Sarkozy, a maga nyersebb stílusával hajlamosabb volt a konokabb konzervativizmusra, amíg Merkel, (ez a precízebb megfogalmazás) amolyan centrista modort honosított meg, kerülve a zajosabb konfrontációt, kulturáltabb körülmények között igyekezett kialakítani egy európaibb stílusú demokráciát. Ez - vélik egyes megfigyelők -, az újabb német választási diadal után még jobban teret hódíthat, Berlin igyekezvén kiterjeszteni a példát másokra is. Annál inkább, mert az Unió különben nehezebben tudna fölülkerekedni a reá váró, a korábbiaknál is kockázatosabb kihívásokon. A német siker, a gazdasági eredmények, a kulturált politikai együttműködési gyakorlat arra a fölismerésre vezethet másutt is, hogy talán csakugyan ez lehet a célravezetőbb lehetőség.
És amikor eddig eljutottunk, nálunk éppen elérkeztünk a választási küzdelem nyitányához. Azzal az elképzelhető változással is, hogy jelezzenek bármit is a közvélemény kutatási mutatók, jövő tavasszal megtörténhet a nagy politikai váltás.
Bármilyen győzelmi hangulatba ringatja is magát a Fidesz, ezek az eshetőségek máris megtépázták a magabiztosságát. A párt féktelen törekvéseivel mindig is hajlott a populizmusra, de most ezt tovább "tökéletesítette". Valóságos csodafegyverként igyekszik fölhasználni a rezsicsökkentést, abban a hitben, hogy havi néhányszáz forint könyöradománnyal, bezsebelheti a voksoknak akár százezreit is. E célra rátermettebb kampányfőnököt a keményszavú Rogán Antalnál nem is találhatott volna. Igaz, biológiai alkata e feladatra nem éppen őt jelölné, mint a legrokonszenvesebbet, de hát ez rajta kívül álló természeti adottság, viszont a szolgálatában a szónoki talentumát kitűnően kamatoztathatja. És tagadhatatlan fantáziáját is. Harciasabban nála senki sem ostorozhatja a baloldali ellenzék "népellenességét", sőt nála jobban alig élhet a nemzetközi kitekintéssel sem. A "magyarság kártevői" szerinte nem csupán a multinacionális trösztök, hanem maga az Európai Unió egésze, amely konokul esküdött föl arra, hogy a rezsicsökkentést elgáncsolja.
Miközben a földrész java állítólag arról ábrándozik, hogy a Merkel-féle centrista törekvések további követőkre találhassanak.
