Nem meglepő, hogy a Fidesz a rezsiháborús offenzíva mellékhadszínterére szorította az egészségügyet. Orbán és a kormánypárt vezetői láthatóan kerülik a számukra kényes témát, míg szóvivőik még mindig a "nyolc év" balliberális kormányzását kárhoztatva reagálnak az ellenzék egészségpolitikai kritikáira. Legfeljebb a 2010 előtt eldöntött, de általuk kisajátított uniós beruházásokkal fényezik magukat. Nincs szó a kórházak nyomorúságáról, a betöltetlen háziorvosi körzetekről, az iszonyú létszámhiányról. Már nem akarják megmenteni az ágazatot, elfeledték a Semmelweis tervet.
A 2014-es költségvetés számait nézve sem büszkélkedhetnek. Ugyan az egészségügyre szánt források több mint 10 százalékos növekedését harsogják, de ennek hátterében a figyelmes olvasó könyvelési trükköt talál: az idei eredeti előirányzathoz hozzáadják a várható uniós kifizetéseket és ezt az összeget vetik össze a jövő év hasonló módon előállított summájával.
A Fidesz tehát mellőzni készül választási kampányából az egészségügyet, hiszen tudja, hogy ezzel nyerni nem, csak veszíteni tud. Azt azonban elvárja kommunikátoraitól, hogy minden kellemtelen hírt semlegesítsenek vagy írjanak felül, amely ellentmondana az egészségügy bajait elfedő kormányzati propagandának.
Emlékezzünk csak a Miskolci Kórház koraszülött osztályán meghalt kilenc apróság ügyére. Botrányos, hogy a miniszterelnök által elrendelt soron kívüli vizsgálat eredményei két hónap elteltével sem ismerhetők meg. Nem tudható, mi indokolta, hogy a szokásos hatósági vizsgálat helyett rögtön kiemelt bűncselekményként nyomoztassanak, mintha a halálesetek halmozódása a koraszülöttek körében az 50-es évek szabotázs ügyeinek egyike lenne. Feltételezhető, hogy vagy a miniszterelnököt vezették meg, amikor rávették erre az unortodox megoldásra vagy Szócska államtitkár ügyesen taktikázik és a miniszterelnöki szigor ellenére mindent megtesz az ügy eltussolására. Azt hiszik, hogy ha valamiről nem beszélnek, az nincs is.
Még ennél is durvábban bánt az egészségügyi államtitkárság vezetése azzal a statisztikai adattal, amelyet a nagy nemzetközi tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező Országos Epidemiológiai Központhozott nyilvánosságra. A nemzetközi sztenderdek szerint gyűjtött és feldolgozott információk szerint 2012-ben 2300-an haltak meg kórházi fertőzésben. A szakemberek arra figyelmeztetettek, hogy súlyos járványügyi vészhelyzet van és a betegek biztonságos ellátása érdekében sürgős, összehangolt kormányzati intézkedésekre, többletforrásokra lenne szükség. Az egészségügyi kormányzat megdöbbent, mert ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az államosítást követően a kórházakban sokkal többen haltak meg fertőzés következtében, mint az azt megelőző években. Szócska és csapata teljes dühükkel nekiestek azoknak, akik a közzétételben közreműködtek. A parlamentben a kormány képviselője azt találta mondani "sajnálatosnak tartom, hogy ilyet egyáltalán leírtak egy kiadványban". Szóval az a sajnálatos, hogy leírták és nem az, hogy a közzétett adatok a valóságot tükrözik vissza és még véletlenül sem az önelégült kommunikációs paneleket.
Néhány hete azt is felfedezték, hogy a várólisták adatai szintén nem vetnek túl jó fényt az általuk irányított egészségügyre. Rárontottak hát erre a nyilvántartásra is azzal a felkiáltással, hogy egyes megátalkodottak trükköznek a várólistákkal. Súlyos pénzügyi szankciókat helyeztek kilátásba, ha a kórházak nem teszik rendbe honlapjaikat. Hivatkoztak arra is, hogy örököltek egy kezelhetetlen adatsort. Ebben az érvelésben ott érhető tetten a sandaság, hogy a várólistákra vonatkozó jogi szabályozást az elmúlt három évben már többször módosították. S akkor az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a minap közzétette diadalittas jelentését, hogy az adatok felülvizsgálata eredményeként nem 62.333 beteg várakozik, hanem csak 54.788. Tehát minden rendben van, ennyien nyugodtan várakozhatnak. Ez már összeegyeztethető az államosított egészségügyről sulykolt kommunikációval. Vagy talán még se? Némi meglepetésre a Kórházszövetség vezetője finoman ugyan, de visszautasította azt a vádat, hogy a kórházak manipulálják a várólistákat. A szegedi egyetem professzora pedig kimondta az igazságot. Nem azért vannak várólisták, mert a betegek a választott orvosra várnak, hanem azért, mert az egészségbiztosítás nem ad több pénzt ahhoz, hogy több műtétet végezhessenek el.
Szócska tehát igyekszik jól teljesíteni. Miközben tízmilliárdokkal kurtítják az ágazatot, ahonnan menekül orvos és beteg, az államtitkár nem mond pókerszámokat, viszont kijelenti, hogy az egészségügy átalakítása nem egyéjszakás kaland. Szerinte az orvosok pályaelhagyását sem vonzóbb bérezéssel, hanem új motivációs erőtérrel kellene megállítani. A hálapénz pedig morális kérdés, majd felnevelnek egy olyan nemzedéket, amely ebbe kulturálisan nem nő bele. S így tovább.
A fásult és megfélemlített egészségügyi dolgozók pedig csendben vannak, vagy a lábukkal szavaznak. Köszönjük, Fidesz!