Tűzzománc emlékeim II.

Nagyanyám, ahogy öregedni kezdett, egyre ritkábban járt el otthonról. Én hetente kétszer mentem szolfézsra a Hatvan utcába és kétszer cselló órára. Istenem, hogy én mennyire irigyeltem a hegedűsöket vagy a fuvolásokat, de leginkább a zongoristákat! Nem volt nehéz a cselló, de olyan körülményes volt cipelni. Ide-oda csapódott. Tata nem győzte a lelket újra állítani, mert minden "hangszerkarambolnál" elállítódott.